Szent
István király Intelmei Imre herceghez - Mivel megértem s
mélyen átérzem, hogy amit csak Isten akarata megteremtett s nyilvánvaló eleve
elrendelése elrendezett mind a kiterjedt égboltozaton, mind az egybefüggő földi
tájakon, azt törvény élteti s tartja fenn, s mivel látom, hogy mindazt, amit Isten
kegyelme bőséggel adott az élet előnyére és méltóságára, tudniillik
királyságokat, konzulságokat, hercegségeket, ispánságokat, főpapságokat s más
méltóságokat, részben isteni parancsok és rendeletek, részben világiak,
valamint a nemesek meg az élemedett korúak tanácsai és javaslatai kormányozzák,
védik, osztják fel és egyesítik, s mivel bizonyosan tudom, hogy minden renden
valók a föld bármely részén, bármilyen méltóságot viseljenek, nemcsak
kíséretüknek, híveiknek, szolgáiknak parancsolnak, tanácsolnak, javasolnak,
hanem fiaiknak is, úgy hát én sem restellem, szerelmetes fiam, hogy neked még
életemben tanulságokat, parancsokat, tanácsokat, javaslatokat adjak, hogy velük
mind a magad, mind alattvalóid életmódját ékesítsed, ha majd a legfőbb hatalom
engedélyével utánam uralkodni fogsz. Illik pedig, hogy odaadó figyelemmel
hallgatván eszedbe vésd apád parancsait, az isteni bölcsesség intelme szerint,
mely Salamon szájából szól:
Hallgass, fiam, atyád intelmére,
s ne vedd semmibe anyád tanítását!...
Hallgasd hát meg, fiam, fogadd el
szavaimat,
akkor nagy lesz száma élted éveinek.
Ebből a mondásból tehát észbe
veheted, ha azt, amit atyai gyöngédséggel parancsolok, megveted - távol legyen!
-, nem szívelnek többé sem Isten, sem az emberek. De halljad az engedetlen parancsszegők
esetét és vesztét. Ádám ugyanis, kit az isteni alkotó, valamennyi létező
teremtője a maga hasonlatosságára formált, s minden méltóság örökösévé tett,
széttörte a parancsok bilincsét, s nyomban elvesztette a magas méltóságokat meg
a paradicsombéli lakást. Isten régi, kiválasztott s kivált kedvelt népe is,
amiért szétszaggatta a törvények Isten ujjával kötözött kötelékét,
különb-különbféleképpen pusztult el: részben ugyanis a föld nyelte el, részben
tűz emésztette el, részint egymást koncolta fel. Salamon fia is, félrevetve
apja békéltető szavait, gőgjében pöffeszkedve kardcsapásokkal fenyegette a
népet apja ostorsuhintásai helyett, azért sok rosszat tűrt el országában, végül
is kivetették onnan. Hogy ez véled ne történjék, fogadj szót, fiam; gyermek
vagy, gazdagságban született kis cselédem, puha párnák lakója, minden
gyönyörűségben dédelgetve és nevelve, nem tapasztaltad a hadjáratok fáradalmait
s a különféle népek támadásait, melyekben én szinte egész életemet
lemorzsoltam. Itt az idő, hogy többé ne puha kásával étessenek, az téged csak
puhánnyá s finnyássá tehet, ez pedig a férfiasság elvesztegetése s a bűnök
csiholója és a törvények megvetése; hanem itassanak meg olykor fanyar borral,
mely értelmedet tanításomra figyelmessé teszi. Ezeket előre bocsátván térjünk a
tárgyra.
Fejezetekre osztás
I.
A katolikus hit megőrzéséről
II. Az egyházi rend becsben tartásáról
III. A főpapoknak járó tiszteletről
IV. A főemberek és vitézek tiszteletéről
V. Az igaz ítélet és a türelem gyakorlásáról
VI. A vendégek befogadásáról és gyámolításáról
VII. A tanács súlyáról
VIII. A fiak kövessék az elődöket
IX. Az imádság megtartásáról
X. A kegyességről és irgalmasságról, valamint a többi erényről
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése