Az ókor kisebb és nagyobb államaiban, így a zsidó népnél is megtaláljuk az önvédelmi törvényeket. A vallási és a társadalmi törvényhozás egységes volt. A törvényeket azért hozták, hogy megóvják az emberek testi-lelki egészségét. A ragályos betegségben szenvedőt, a közveszélyes őrültet, az erkölcsi fertőzést terjesztőt mindig elkülönítették, kirekesztették a közösségből.
Ami a betegséget illeti, a régiek nem sokat tudtak a betegségekről, vagy éppen gyógyításukról. A betegségeket hagyományosan úgy értelmezték, hogy az valamilyen bűnnek a büntetése, vagy hogy démoni megszállottság következménye. Van azonban egy betegség, amelyet félelmetes volta miatt gyakran említ a Szentírás, ez a lepra, aminek jelentése csapás, verés. A lepra ázsiai és afrikai országokban ma is előforduló betegség. Az Ószövetségben minden könnyű lefolyású bőrbetegséget leprának minősítettek, ezért a betegségben szenvedőt tisztátalannak tartották és kitaszítottak a közösségből (Lev 13,1-2. 44–46). Csak elkülönítéssel védekeztek ellene. A gyógyulás csodának számított, egyenlő volt a halott feltámasztásával.
A leprásnak az emberi településen kívül, a gyász jeleit viselve kellett élnie: nyíratlan hajdon fővel, tépett ruhával, szájat eltakarva járhatott és távolról kiáltania kellett, hogy tisztátalan. Ezek élelméről könyörülő szívű emberek gondoskodtak. A legszomorúbb azok sorsa volt, akiket végképp betegeknek ítéltek. A betegség és magukra hagyatottság szörnyű érzésében telt lassan sorvadó életük. Ha valaki mégis meggyógyult, akkor elment a paphoz és megkapta a felmentést a további elkülönítés alól. Akkor egyszerű mosakodás, borotválkozás, áldozat után visszatérhetett a közösségbe. Könnyen elképzelhető, hogy mit jelentett egy-egy ilyen leprásnak, amikor a gyógyító Jézus útjába kerültek, és ezt a szót hallották tőle: „Menj, mutasd meg magadat a papnak, és tisztulásodért mutasd be a Mózes rendelte áldozatot, bizonyságul nekik!” (Mk 1,40–45) Csak ennyire telik a törvény erejéből, azonban Jézussal elérkezett Isten országa, ahol mindenki visszakapja méltóságát.
Jézus azért jött, hogy az embert megváltsa a bűntől és annak minden következményétől. Minden hatalma meg van arra, hogy túllépjen a régi törvényen és beteljesítse azt. Ő megvalósítja Isten országát abban, aki hisz Benne és azonosul Vele. De megtiltja azt, hogy még éretlen emberek tanúskodjanak Róla. A jótétemény, a csoda pedig megnyitja az emberek száját, mert a krisztusi szeretet az élet törvénye (1Kor 10,31–11,1).
Világunkban a bűnhullámai pusztítanak, megbetegítik az emberek lelkét, s ennek útját nem állja senki. Ha magadban, házasságodban, családi és közösségi kapcsolatodban bárminemű ragályt, bűnt fedezel fel, ne várd meg, hogy elhatalmasodjon rajtad, hanem menj és bűnbánatban mutasd meg magad Krisztus papjának.
„Tegyetek mindent Isten dicsőségére!” 1Kor 10,31
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése