Az igaz hit ereje

Az öröm és remény, a gyász és szorongás, mely a mai emberekben él, Krisztus tanítványainak is öröme és reménye, gyásza és szorongása. A tanítványok közössége ugyanis emberekből, sőt Krisztusban egységet alkotó emberekből áll, akiket a Szentlélek irányít az Atya országa felé vezető zarándokúton, és megkapták az üdvösség hírét, hogy mindenkinek elmondják (GS 1). Az Egyház az üdvösség hírének birtokában állítja, hogy Isten az embert a földi nyomorúság határain túli, boldog célra teremtette (Bölcs 1, 13-15; 2,23-24).
Keresztény hitünkből tudjuk, hogy a testi halál vereséget fog szenvedni, mert az Isten arra hívott, hogy egész természetünkkel kapcsolódjunk hozzá. A Jézusban hívőnek semmi sem képes útját állni (Mk 5,2143). 

Az igazi hitnek és bizalomnak erejét igazolja a tizenkét éve vérfolyásban szenvedő asszony különös hite, és a reménytelenség ellenére is hívő Jairus hite. El kell fogadnunk, hogy Jézusból erő árad ki a mi megigazulásunkra és üdvösségünkre.
Ezt először a 90-es évek elején egy keresztény kurzuson tapasztaltam meg. A nagyszámú részvevő között volt egy olyan lány, akinek volt némi fogalma a vallásról, de nem hitt a személyes Istenben, sem Jézusban. Közeli barátja biztatására jött el a kurzusra. Az első és a második nap előadásai nagyon felkavarták. Csak dúlt-fúlt magában. A kurzus rektora észlelte, hogy ennél a személynél valami nincsen a rendjén. Szóba állt vele, és akkor megtudta az illető állapotát és elutazási szándékát. Ekkor csak azt kérte, hogy maradjon legalább estig a közösségben, és mielőtt elmenne álljon szóba valamelyik atyával. Az előadók ez esetben közösen és külön-külön is szüntelen imádkoztak, hogy kiesdjék számára a hit kegyelmét. Az illető a vacsora után engem keresett fel. Munkatársaim ekkor az Oltáriszentség előtt imádkoztak. Előre nehezen tudott szólni, majd beszélni kezdett. Három és félórás beszéde életgyónás lett. Sírt, megrendült, majd elfogadta Jézust Megváltójának, és akkor feloldoztam. Mintha kicserélték volna, alig lehetett rá ismerni. Amikor véget ért e találkozó, fölkeltem székemről, hogy elkísérjem a gyóntatószoba ajtójáig, de nem volt erőm. Valahogy a szoba falának támaszkodva értem az ajtóig. Ilyen erőtlenséget sosa nm tapasztaltam, ezért megkérdeztem Beöthy Tamás atyát, hogy mi ez az erőtlenség? Emlékezz arra – felelte –, hogy a beteg asszony, amikor hittel megérintette Jézus ruháját, erő ment ki belőle. Ehhez hasonló a te eseted is. 

Másnap, a hitre jutott könnyezve, boldogan tett tanúságot megtéréséről. Isten ilyen nagy irgalma láttán, mindnyájan vele együtt sírtunk és örvendtünk a templomban.
Mi, akik eljutottunk Krisztus gazdagságára, ezért belőle teljesen meg tudunk újulni (2Kor 8,7.9. 13-15). Ennek bizonysága a testvéri szeretet, a szolidaritás, a segítőkészség. Mindezt ápoljuk, mert a hit útja vezethet sötétségen át, de mindig világosságba torkollik.

„Jézus Krisztus győzött a halálon.” 2Tim 1,10.