Czestochowa

14. állomás: Jézust sírba teszik.

Félelem, bizonytalanság, bűntudat és megrendülés követi Jézus halálát. A gúnyolódók hada elvonult. Az ég elsötétedett. A római százados vallomást tesz: ez az ember Isten fia volt. Akik hittek Jézusban, azokat a szeretet és a részvét cselekvésre indítja. Temetni kell, de a sírbatételig még sok az intézni való. – Szűz Mária fájdalma a legnagyobb, mert kialudt szeretetének fénye, kioltotta a hitetlenség és a gyűlölet. Fájdalom és szeretet kavarog szívében miközben talpig gyászban ismételgeti a dráma színhelyén is, amit az angyalnak mondott: „Legyen nékem a Te igéd szerint.” – Nikodémus, Arimateai József és az asszonyok segítenek. Pilátustól beszerezték a temetési engedélyt, mirhát, aloé keveréket, gyolcs lepleket vásároltak. A fajdalom alatt, az idő és a szeretet szorításában vannak. Egyet tudnak: a végtisztességet meg kell adni. El kell búcsúzni, el kell engedni őt, aki életük középpontja volt. A titkos tanítvány új sírhelyét engedi át, mert a becsületben leélt élet jutalma a tisztességes temetés. – Ki tudná megmondani, hogy az igaz Ábel sírjától hányadik ez a sír? Az Isten és ember drámájának utolsó mozzanata, Jézus testét sírba teszik. 

Most már a mű befejezve. És még sem, mert gyilkosai félnek tőle. Őröket állítanak, hogy vigyázzanak rá. Csend honol a sír körül. Azon a szombaton még az Isten is hallgat. A nagy események csendje ez. De jön húsvétvasárnapja és cselekszik az Isten, megnyítja a sírt. Az ember tettére az Atya Jézus föltámasztásával válaszol. Ezzel széthasította az ember zárt világát, amely a születéstől a halálig tartott. Krisztus a bűn és a halál rendszerét feszítette szét és felragyogtatta előttünk a halhatatlanságot és a föltámadást. Hát ennyire szeret minket az Úr - hirdeti az üres sír. És minden sír: a szüleidé, a házastársadé, a testvéredé, a gyermekedé, Krisztus sírjára irányítja reményed. Majd az enyém is, a tiéd is. Feltámadunk!  

Az egyének és népek életében is gyakran feltárul a sír, az eltemettetés. A magyar és lengyel nép ezeréves múltjában a néhány éves vagy a másfél évszázados sírbatétel után is lett feltámadás. Gondoljunk csak 1241/2-re, 1526-ra, 1541-re, 1711-re, 1848/9-re, 1920-ra, 1945-re, 1956-ra. Mindig feltámadhatunk aléltságunkból csak halljuk meg a Föltámadott üzenetét: Ne féljetek, én legyőztem a világot! Ne féljetek, én veletek vagyok mindennap a világ végéig! - Testvéreim! Most megkérdezlek titeket: ki halt meg mostanig érted? – Hát tudd meg, hogy Ő, aki a pálosok tövisi templomának keresztjéről ezt mondja: „Aki jobban szeret téged mint én, azt jobban szeretheted mint engem.”

Szeressük Jézust és fogadjuk be tiszta lelkünk templomába, hogy miénk legyen Jézusnak a bűn és a halál feletti győzelme: a lelki megújulás.  Ha Jézussal élünk, és szentségi módon egyesülünk Vele, akkor nemcsak földi életünk lesz, hanem örök életünk is.

Ó, föltámadt Üdvözítő, Szűzanyád kegyhelyén kérünk, nyisd meg kételyeink és válságaink sírját. Adj mindnyájunknak lelki feltámadást és örök életet. - Könyörülj rajtunk, Urunk!