Szeretetháló

Egyik évben advent harmadik vasárnapjára készültem, amikor két kisiskolás testvér örvendeztetett meg azzal, hogy meglátogattak és boldog ünnepeket kívántak. Közben egy kis csomagot is adtak, benne csokoládé Mikulás volt, kis doboz kávé és ott lapult egy boríték. Rajta az ábécével nem rég megismerkedett Bernadett jókívánsága: boldog ünnepeket kívánok! Kíváncsi lettem a levélre és felbontottam. A jókívánság értékét növelte a saját grafikája, melyre legfelül felírta: Advent. A lap közepén lila színű égő gyertya, melynek két oldalán a négy adventi vasárnapot, mint tulipán szirmokat rajzolta meg. A harmadik vasárnapot narancssárga színnel ábrázolta, mert ez az öröm vasárnapja. A kislány „műalkotása” Isten és az ember szeretetéről szólt. Jézus Krisztus tanítását ilyen egyszerű módon fejezte ki. A két gyerek látogatása valódi örömet szerzett nekem. Sőt ők voltak az öröm.  

Boldog Kalkuttai Teréz anya írja: „Az öröm az ima, az öröm erő, az öröm szeretet, az öröm olyan szeretetháló, amellyel lelkeket foghatunk.” A két gyermek szeretetével az öröm rám talált.

Örömünk alapja, hogy Krisztus szeret. Szeretete úgy vesz körül, mint a levegő óceán, s általa az Egyház liturgiája bekapcsol a mennyei liturgiába, az angyalok dicsőítő énekébe. Jézus olyan találkozásra képesít a szentmisében, amely egyszerre Isten öröme és az egész teremtés öröme. 

Ha neked éppen nincs örömed, van Jézusnak. Ő megosztja veled. Ha neked van, mondd el te is. A mások öröme a tiéd is lehet. Népénekünkkel hívlak az örömre: „Örvendezzünk, jertek,/ áhítatos lelkek,/ Istenünk oltáránál!/ Nyissuk ki a lelkünk, vidám dalra keljünk:/ Mi Urunk, mireánk vár.” 

Advent olyan készületi és bűnbánati idő, amelyben jelen van az öröm. Ezt jelképezi a liturgia színe, a rózsaszín és adventi koszorúnkon a rózsaszínű gyertya. Az ember Isten öröme, örömre teremtett. 

A próféta is ezt hirdeti: Isten örül neked nagy örömmel, újjáéleszt szeretetével (Szof 3,14-18a). Ezért tudunk mosolyogni, nevetni, örülni. Ha mégis kevés az örömöd, arról te tehetsz, mert nem veszed észre Isten és az emberek szeretetét és így nem éled át. Mivel szívünkbe programozta Isten a boldogság keresését, boldogok akarunk lenni. A boldogság pedig örömökben lép elénk. Az ’egész’ boldogság egyszerre nem birtokolható csak az örömben élhető át. Hogy Isten öröme felé haladjunk, első lépésként bűnbánattal tisztítsuk meg lelkünket, és a szeretet gyakorolásával készüljünk, hogy a Messiást a hívő közösséggel egyszerre fogadhassuk (Lk 3,10-18). Ugyanez a készület szól az Úr második eljövetelére is, így az örömmel együtt gyakoroljuk a jóságot is (Fil 4,4-7). Az igazi öröm mindig felemel, gazdagít, erősít, lelkesít, hogy jók legyünk, mint az Isten. Ha a jóság követeivé válunk, akkor szívből énekelhetjük a világnak: "Fel nagy örömere, ma született!"

„Örüljetek az Úrban szüntelenül!” Fil 4,4.