Az életunt hercegnő és a bölcs cipész

Egy királyi hölgy megcsömörölt az élettől és elhatározta, hogy világgá megy. Hogy senki meg ne akadályozhassa szándékában, csendesen kifelé igyekezett a városból. A város végén, egy cipészműhelyből vidám ének hallatszott ki, melyből szokatlan béke és öröm sugárzott feléje. Kíváncsi lett, hogy ki énekelhet így. 

Belépett. Egy púpos cipész ült munkája mellett és énekelt. 

A nő felindultan rászólt: Hogy énekelhet ilyen vidáman, aki ennyire nyomorult? 

- Téved, asszonyom, - felelte a cipész. Én királyi gyermek, az élő Isten gyermek vagyok. 

- Nem e világ királyáé. Nem olvasta soha: "Az Isten fiai vagytok, a Fia Lelkét árasztotta szívünkbe az Isten, aki kiáltja: Abba, Atya! Tehát nem vagy többé szolga, hanem fiú, s ha fiú, akkor Isten kegyelméből örökös is." (Gal 4,6-7)