Tisztelt Hölgyeim és
Uraim!
Először is köszönetemet szeretném
kifejezni a Magyar Köztársaság Csíkszeredai Főkonzulátusának és Hargita
Megye Önkormányzatának, hogy ezt a
kiállítást megszervezte.
2010.
nov. 20-án abban a megtiszteltetésben volt
részem, hogy Makovecz Imre születésének 75. évfordulójára rendezett kiállításon,
mint meghívott, Bogos Ernő építésszel együtt részt vehettem. A délelőtti
találkozó során, a kerekasztal beszélgetéskor mondta Imre bátyám, hogy mesterének
Gaudít tekinti. „Gaudí az építészet Dante-ja.”
Makovecz Imre egyik utolsó és legfontosabb
víziója – az új felső-krisztinavárosi templom terve is jelen volt azon a kiállításon. Az építészek körében így
jellemezték, ez a magyar Sagrada
Família. A neves építész ennek a megépítését nem érte meg. Ez még
várat magára.
Makovecz
Imre minden művében a vallási szimbolizmust és szépséget kereste. Az a vágy
vezérelte, hogy az általa tervezett alkotások a szemlélődés által Istenhez
vezessenek. Minden építészeti művét vallási jelképpel és a nép világában
gyökerező forma elemekkel koronázta meg. Hívő ember volt. Erről így vallott: „Isten léte evidens. Nézzen meg egy falevelet! Hogyan lehet
ilyet tervezni? Szimmetrikus minden, s mégis egyedi. Milyen szellem az, amely
mindezt fenntartja és kormányozza? Mert a rendszer működik. Hacsak le nem téped
a levelet, az örök törvények szerint nő meg. Jelen van egy állandóan megújuló,
kreatív, felfoghatatlan színvonalú, befoghatatlan méretű világ, amely nem
valahol van, hiszen én is tőle, belőle vagyok… Ott van mindenben, bennünk is. A
szeretetben, amely a kapcsolatkeresés előszobája, egyben szülőszoba is: ott, és
csak ott születik a megismerés. Intellektuális megismerés ugyanis nem létezik.
Abban benne van az ítélet, a tetszik-nem tetszik. A szeretet az egyetlen
hatékony megismerő erő. Amikor megszűnik a tetszik-nem tetszik kettőssége, és
őszintén érdekel, amit, akit látsz, akkor vagy képes a megismerésére. Azaz, ha
szereted. Ez nem hit-, hanem ténykérdés. Annyira evidens, hogy én “nem is
hiszek”. Csupán nem vagyok vak. Azt viszont, aki erre a valóságra rányitotta a
szemünket, úgy hívják: Jézus Krisztus.”
Makovecz Imre építész 2011. szeptember
27-én szentségekkel ellátva hunyt el, akinek az egyházi művészet vált legátéltebb és legzseniálisabb
kifejezésévé. Temetésén okt. 8-án Magyarország miniszterelnöke megígérte, hogy támogatni fogja a felső-krisztinavárosi templom megépítését.
Csíkszereda és plébániánk székelyruhás küldöttsége elsőként rótta le kegyeletét Makovecz Imre koporsója előtt. Azóta a Művészeti Akadémia elnökének, a Millenniumi-templom tervezéjének emlékét ápolók előtt mindig nyítva van templomunk. Elsőként Lajkó Felix muzsikájával hívta fel a nemzetközi építész alkotására mindnyájunk figyelmét.
Csíkszereda és plébániánk székelyruhás küldöttsége elsőként rótta le kegyeletét Makovecz Imre koporsója előtt. Azóta a Művészeti Akadémia elnökének, a Millenniumi-templom tervezéjének emlékét ápolók előtt mindig nyítva van templomunk. Elsőként Lajkó Felix muzsikájával hívta fel a nemzetközi építész alkotására mindnyájunk figyelmét.
2012. november
14-én a Millenniumi-templomban a Héttorony Fesztivál szervezői tisztelegtek Makovecz
Imre emléke előtt, Herczku Ágnes, a Zerkula Zenekar és Sára Ferenc műsorával
gazdagította a nagyérdeműt.
2011.
augusztusban ért véget az a kiállítás, amellyel XVI. Benedek pápát, pappá
szentelésének 60. évfordulója alkalmából rendeztek. Hatvan világhírű festő,
szobrász, építész, ötvös, költő, zeneszerző, fotóművész és filmrendező művei
jelenítették meg – a kiállítás címének megfelelően – az igazság ragyogását s a szeretet szépségét. A megnyitó alkalmával
a Szentatya felhívást intézett a jelenlévő művészekhez: „Ragyogtassátok fel műveitekben az igazságot, hogy szépségük a
szemlélők szívében vágyat gyújtson és igényt arra, hogy széppé tegyék a
létezést, minden létezést, s azzal a kinccsel gazdagítsák azt, ami soha el nem
múlik, ami az életet műremekké teszi, s minden embert rendkívüli művésszé: a
szeretettel.”
Makovecz Imre életművének fontos
része a csíkszeredai Millenniumi-templom, egyrészt ez az elkészült erdélyi
templomok sorában az első, ugyanakkor a pápai felhívásra adott korábbi
válasznak is tekinthető. E templom nemcsak az ezer éves múltunkat tükrözi,
hanem a többit is. Az oltár körül úgy jöhetünk össze, ahogy azt 50 évvel
ezelőtt megnyílt II. vatikáni zsinat atyái megfogalmazták, ti. Jézus
Krisztusban váljunk családegyházzá. E templom formájában azért jelenült meg ez
a tanítás, mert Imre bátyám megértette gondolatainkat, és mi is az ő formai nyelvét.
Nagyon is egymásra találtunk. Munkáját ingyen adta! Most is köszönöm.
Makovecz Imre halálhíre kapcsán, az
Osservatore Romano (2011. szept. 29.) így méltatt a Kossuth-díjas magyar építészt:
„Templomai mind a hit jelenvalóvá
tételének szándékát fejezik ki, az Eucharisztia szent történését idézik meg
beszédes jelekkel, amik a híveket egy természetfeletti esemény szívébe
juttatják el.” Makovecz Imre olyan építész, akit a Vatikánban is számon
tartottak a legnevesebb egyházművészek között, mert művei elvezetik az embert az
igazsággal és a valódi szépséggel való találkozásra. Ő már eljutott oda, amit
1992-ben a Sevillai kiállításon láthatóvá tett, ahol a fa, a kő, a növény, vagyis az
evilág áttör a lehajló égen. S mindezzel azt üzeni: álljunk talpra és nézzünk
felfelé, tegyük az életet műremekké. Ehhez csak szeretet kell.
(Elmondta D-K. József, a csíkszeredai kiállítás megnyitóján, 2013. febr. 18-án.)
Ajánló:
http://www.pluszportal.ro/web/index.php?option=com_content&task=view&id=33486&Itemid=1&limit=1&limitstart=0
(Elmondta D-K. József, a csíkszeredai kiállítás megnyitóján, 2013. febr. 18-án.)
Ajánló:
http://www.pluszportal.ro/web/index.php?option=com_content&task=view&id=33486&Itemid=1&limit=1&limitstart=0
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése