6.
Székelyek a Csigla mezején
Nagy
Károly 791. évi őszi támadása után, de 795 ősze előtt katasztrofális belháború
rázta meg az avar birodalmat. A két legfőbb méltóság, a kagán és legfőbb országnagy, a jugurrus egymás
ellen fordult, s egymást pusztította. A Tiszántúlon, a Marosvidéken és Erdélyben a
jugurrus parancsolt. A kagánnal vívott küzdelemben a jugurrus, kísérete és követői
alulmaradtak, maga a jugurrus is életét vesztette. A kagáni hatalom
újjászervezésére azonban már nem volt idő, mert a frankok 795 őszén újra támadtak.
Kézai szerint ez időtájban a Lajtán túli székelyek a Csigla mezejére menekültek.
Csigla mező Erdélyben volt, és a Mezőséggel azonosítható, a Kolozsvár és Torda
között húzódó vonaltól keletre, a Beszterce és Marosvásárhely felé terjedő
területen telepedtek le. Itt
volt a székelység első betelepülésének helye, innen rajzottak tovább a
9-10-11-ik században, több ütemben a mai Székelyföldre. Mindezt az utóbbi évtizedek
történelemkutatásai igazolják. A csigla szó jelentése gáthely. E
nagyjelentőségű felfedezés Balás Gábornak tulajdonítható, aki A székelyek nyomában (1984) című
könyvében felsorolja azokat a mezőségi falvakat, ahol a Csigla nevű helynév
vagy annak valamilyen változata előfordul. Ezek a következők: Szászlekence, Szászszentgyörgy,
Mezősolymos, Berkenyés, Mócs, Mezőszombattelke, Magyarkályán, Magyarfráta,
Mezőrücs, Mezővelkér, Mezőcsán, Nagyölyves, Mezősámsond, Bazéd, Mezőbő,
Mezőszengyel, Mezőszakál, Mezősályi, Mezőménes, Mezőbodon, Bezőbánd,
Mezőmadaras, Nagyikland és Székelykövesd. Több Csigla, Cigla, Czigle, Czikla,
Cigle helynevet sorolnak fel a kutatók, ami biztos valóságalapot sugall arra vonatkozóan,
hogy a Mezőség és a Székelyföld északnyugati részének lakói, a frank
fennhatóság elől a Csigla-mezejére érkezettek székelyek voltak. (Ikland, Bodon,
Szovát, Magyarós, Sólymos, Sófalva nevek a Mezőségen és a Székelyföldön is
megtalálhatók, a Kecsed – Kecset, Berkenyes – Bergenye nevek pedig egy tőből
erednek. Mindezek bizonyítják, hogy a Mezőség, valamint a Maros- és
Udvarhelyszék települései összefüggtek.) A Küküllő mentén avarok laktak. Az erdélyi
avar arisztokráciát, az eseményekből következtetve, maguk az avarok tizedelték
meg.
Szarvasi késő avar kori csont tűtartó |
Az avarok országát 802 és 815 között dél felől több hullámú halálos csapás
éri. Krum bolgár kán hadai jelennek meg a Tiszavidéken, elűzte a kagánt,
fogságba hurcoljta a fegyverbíró avar férfiakat. Elhódította a Nagy-Alföldet is
a Duna vonaláig.
„Egy
görög író beszéli, hogy miután az avarok birodalmát Nagy Károly
megsemmisítette, a híres bolgár király, Krum, tudni óhajtván azt, mely okok
voltak azok, melyek a bolgárokkal szövetséges avar nép felbomlását előidézték,
a táborában őrzött foglyok közül négy vén avart hozatott maga elé s ezeknek e
kérdést tevé föl: «Mely okoknak kell tulajdonítani fejedelmetek és nemzetetek
bukását?» A foglyok közül a legtekintélyesebb így válaszolt: «Óh király, annak
sok és különféle oka van. Legelsőbben az áskálódás, mely kagánunktól a hű és
igaz tanácsosokat eltávolítván, a kormányt gazemberek kezére juttatta. Azután
jött a birák romlottsága, a kiknek ez lett volna tisztjök, hogy a népnek
igazságot szolgáltassanak, a képmutatókkal és tolvajokkal cimboráltak; továbbá
a bor bősége részegeskedést szült: az avarok, midőn testüket elgyengítették,
egyszersmind eszöket is elvesztették. Utoljára következett a kereskedés
szenvedélye, hogy romlásunkat teljessé tegye: az avarok kalmárokká lettek,
egyik csalta a másikat s a testvér testvérét is áruba bocsátotta. Ezek voltak,
uram, szerencsétlenségünk siralmas forrásai.» Bármily mesésnek lássék is ez
elbeszélés, annyi mégis kiviláglik belőle, hogy a henyeség egészen megrontotta az
avar nép erkölcseit s teljesen alkalmatlanná tette azt arra, hogy országát
megerősítse és biztosítsa. A kormány renyhesége, a bírák romlottsága,
részegeskedés és fényűzés voltak Avarország sírásói.” (Marczali
Henrik: Nagy Képes Világtörténet IV.)
Az Alföldön lakó székelyek a bolgár támadás elől húzodhattak a
Tiszától keletre eső részre, a Kórogy – Körös – Tekerő folyók völgyén a Meszes
felé. Így Erdélyben a székelység szervezettségének régi kötelékeit megőrizve
tömören megmaradt, jobban megtudta őrizni egyéniségét, mint a kisebb
csoportocskák szétszórt települési területén. Amikor Árpád megjelent a héthadú
magyarokkal s a hozzájuk csatlakozott kabarokkal, akkor a székelyek, akik előbb
Attila király népe voltak, követséget küldtek Ruténiába az érkező magyarok elé
(Kézai). Majd a Biharország elleni hadjárat idején, a Tiszába ömlő Kórógy vize
mellett csatlakoztak a magyarokhoz (Anonymus).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése