A székelyekről 6.

6. Székelyek a Csigla mezején

Nagy Károly 791. évi őszi támadása után, de 795 ősze előtt katasztrofális belháború rázta meg az avar birodalmat. A két legfőbb méltóság, a kagán és legfőbb országnagy, a jugurrus egymás ellen fordult, s egymást pusztította. A Tiszántúlon, a Marosvidéken és Erdélyben a jugurrus parancsolt. A kagánnal vívott küzdelemben a jugurrus, kísérete és követői alulmaradtak, maga a jugurrus is életét vesztette. A kagáni hatalom újjászervezésére azonban már nem volt idő, mert a frankok 795 őszén újra támadtak. 

Kézai szerint ez időtájban a Lajtán túli székelyek a Csigla mezejére menekültek. Csigla mező Erdélyben volt, és a Mezőséggel azonosítható, a Kolozsvár és Torda között húzódó vonaltól keletre, a Beszterce és Marosvásárhely felé terjedő területen telepedtek le. Itt volt a székelység első betelepülésének helye, innen rajzottak tovább a 9-10-11-ik században, több ütemben a mai Székelyföldre. Mindezt az utóbbi évtizedek történelemkutatásai igazolják. A csigla szó jelentése gáthely. E nagyjelentőségű felfedezés Balás Gábornak tulajdonítható, aki A székelyek nyomában (1984) című könyvében felsorolja azokat a mezőségi falvakat, ahol a Csigla nevű helynév vagy annak valamilyen változata előfordul. Ezek a következők: Szászlekence, Szászszentgyörgy, Mezősolymos, Berkenyés, Mócs, Mezőszombattelke, Magyarkályán, Magyarfráta, Mezőrücs, Mezővelkér, Mezőcsán, Nagyölyves, Mezősámsond, Bazéd, Mezőbő, Mezőszengyel, Mezőszakál, Mezősályi, Mezőménes, Mezőbodon, Bezőbánd, Mezőmadaras, Nagyikland és Székelykövesd. Több Csigla, Cigla, Czigle, Czikla, Cigle helynevet sorolnak fel a kutatók, ami biztos valóságalapot sugall arra vonatkozóan, hogy a Mezőség és a Székelyföld északnyugati részének lakói, a frank fennhatóság elől a Csigla-mezejére érkezettek székelyek voltak. (Ikland, Bodon, Szovát, Magyarós, Sólymos, Sófalva nevek a Mezőségen és a Székelyföldön is megtalálhatók, a Kecsed – Kecset, Berkenyes – Bergenye nevek pedig egy tőből erednek. Mindezek bizonyítják, hogy a Mezőség, valamint a Maros- és Udvarhelyszék települései összefüggtek.) A Küküllő mentén avarok laktak. Az erdélyi avar arisztokráciát, az eseményekből következtetve, maguk az avarok tizedelték meg. 

Szarvasi késő avar kori csont tűtartó

Az avarok országát 802 és 815 között dél felől több hullámú halálos csapás éri. Krum bolgár kán hadai jelennek meg a Tiszavidéken, elűzte a kagánt, fogságba hurcoljta a fegyverbíró avar férfiakat. Elhódította a Nagy-Alföldet is a Duna vonaláig.

„Egy görög író beszéli, hogy miután az avarok birodalmát Nagy Károly megsemmisítette, a híres bolgár király, Krum, tudni óhajtván azt, mely okok voltak azok, melyek a bolgárokkal szövetséges avar nép felbomlását előidézték, a táborában őrzött foglyok közül négy vén avart hozatott maga elé s ezeknek e kérdést tevé föl: «Mely okoknak kell tulajdonítani fejedelmetek és nemzetetek bukását?» A foglyok közül a legtekintélyesebb így válaszolt: «Óh király, annak sok és különféle oka van. Legelsőbben az áskálódás, mely kagánunktól a hű és igaz tanácsosokat eltávolítván, a kormányt gazemberek kezére juttatta. Azután jött a birák romlottsága, a kiknek ez lett volna tisztjök, hogy a népnek igazságot szolgáltassanak, a képmutatókkal és tolvajokkal cimboráltak; továbbá a bor bősége részegeskedést szült: az avarok, midőn testüket elgyengítették, egyszersmind eszöket is elvesztették. Utoljára következett a kereskedés szenvedélye, hogy romlásunkat teljessé tegye: az avarok kalmárokká lettek, egyik csalta a másikat s a testvér testvérét is áruba bocsátotta. Ezek voltak, uram, szerencsétlenségünk siralmas forrásai.» Bármily mesésnek lássék is ez elbeszélés, annyi mégis kiviláglik belőle, hogy a henyeség egészen megrontotta az avar nép erkölcseit s teljesen alkalmatlanná tette azt arra, hogy országát megerősítse és biztosítsa. A kormány renyhesége, a bírák romlottsága, részegeskedés és fényűzés voltak Avarország sírásói.” (Marczali Henrik: Nagy Képes Világtörténet IV.)

Az Alföldön lakó székelyek a bolgár támadás elől húzodhattak a Tiszától keletre eső részre, a Kórogy – Körös – Tekerő folyók völgyén a Meszes felé. Így Erdélyben a székelység szervezettségének régi kötelékeit megőrizve tömören megmaradt, jobban megtudta őrizni egyéniségét, mint a kisebb csoportocskák szétszórt települési területén. Amikor Árpád megjelent a héthadú magyarokkal s a hozzájuk csatlakozott kabarokkal, akkor a székelyek, akik előbb Attila király népe voltak, követséget küldtek Ruténiába az érkező magyarok elé (Kézai). Majd a Biharország elleni hadjárat idején, a Tiszába ömlő Kórógy vize mellett csatlakoztak a magyarokhoz (Anonymus).