Csak az agapé!

Az önfeláldozó szeretet

Egyházunk pünkösdig az utolsó vacsora egyes jeleneteit olvastatja fel. A Jézus felajánlotta megtisztelő falat után Júdás nem fordul vissza, maga választotta meg szövetségesét. Jézus ekkor sürgeti Júdást, s így saját maga szabja meg elárultatása óráját. Jellemző, hogy az asztaltársak mindebből nem sokat értettek, ők még nem tudják, hogy milyen feneketlen mélységbe zuhant Júdás, azt hiszik, hogy valami bevásárolni valóért akarja küldeni Jézus. Júdás felkel és távozik. Kimegy abból a közösségből, amely eddig az életeleme volt és megtagadja azt. A fényből a sötétbe tér.  A döntés megtörtént és Jézus ekkor beszélni kezd: „Most dicsőül meg az Emberfia, s az Isten is megdicsőül benne.” (Jn 13,31-33a. 34-35) A megdicsőülés Jézus mindhalálig szóló engedelmességét jelenti, mert magát mindenben az Atyának vetette alá, a gonosznak semmiben sem engedett. Az Atyával  való tökéletes egységét mindhalálig megőrizte.  A Fiú maradéktalan engedelmességében, vagyis önfeláldozó szeretetében az Atya dicsősége lett nyilvánvaló, de természetesen „az Isten is megdicsőíti őt saját magában, sőt hamarosan megdicsőíti”, azaz feltámasztja! Jézus megdicsőítése egyelőre elszakíttatást jelent, ám ha Jézus nem is lesz látható középpont, a kötelék, amely őt és övéit egybefűzi, annál bensőségesebb kell hogy legyen. Ez a kapocs az új parancs: „Szeressétek egymást! Amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást.” 

Mi ebben az új? Nem a szavak, hanem a jelentése! 

Ő aki életével és halálával az Atya akaratát teljesítette, ez a megvalósult szeretet adja a parancsolat új voltát. Aki önmagát adta, lehetőséget is adott az egymás szeretetére. Ez a Krisztusból fakadó szeretet, agapé, amely mindig azokra irányul, akik érdemtelenek és méltatlanok reá. Akik ezzel a krisztusi akarattal szeretik egymást, azok az ő népe és egyháza. Az ilyen szeretet mindig tevékeny szeretet. Az egyház annyiban Krisztus közössége, amennyiben az ilyen szeretetet felismeri, fel tudja ismerni benne a világ. Jézus utolsó kéréseinek egyike: „Szeressétek egymást!” Ez a felszólítás Jézus végrendelete. Ha pedig végrendelet, akkor azt precízen végre kell hajtani. Ha az Istenember végrendelete messze nem izgat bennünket, ebből is látszik, hogy nem szeretjük eléggé Jézust. Már csak azért sem törjük magunkat ennek megvalósításán, mert ebből a végrendeletből nincs semmi kézzel fogható, anyagi hasznunk. „Szeressétek egymást!” – Jézus végrendelete. Az újszövetség görög nyelvében az Istennel kapcsolatban nem fordul elő a görög „erosz” szó, mert az testi vonzalmat, birtokló, érzéki szeretet jelent. Istennel kapcsolatban a „filia” szó sem fordul elő, mert az értékelő, ragaszkodó, tisztelő, baráti szeretet jelentésű. Isten és ember közötti szeretetre használt ige az „agapé”, amely odaadó, önfeláldozó szeretetet jelent. Jézus szeretetből meghalt értünk, amikor még bűnösök voltunk, pedig az igaz emberért is alig hal meg valaki. Ezt a szeretetet - amely sok szorongatást is vállal -, hirdette Pál és Barnabás. (ApCsel 14,21b-27) Isten a balsorsban is velünk van, bátorít, majd „letöröl szemünkről minden könnyet” és magához ölel mindent. (Jel 21,1-5a)

„Tanítványaim vagytok, hogyha szeretettel vagytok egymás iránt” Jn 13,35 

D-K. József