Az önfeláldozó szeretet
Egyházunk pünkösdig az utolsó vacsora egyes jeleneteit olvastatja fel.
A Jézus felajánlotta megtisztelő falat után Júdás nem fordul vissza, maga
választotta meg szövetségesét. Jézus ekkor sürgeti Júdást, s így saját maga
szabja meg elárultatása óráját. Jellemző, hogy az asztaltársak mindebből nem
sokat értettek, ők még nem tudják, hogy milyen feneketlen mélységbe zuhant
Júdás, azt hiszik, hogy valami bevásárolni valóért akarja küldeni Jézus. Júdás
felkel és távozik. Kimegy abból a közösségből, amely eddig az életeleme volt és
megtagadja azt. A fényből a sötétbe tér. A döntés megtörtént és Jézus
ekkor beszélni kezd: „Most dicsőül meg az Emberfia, s az Isten is megdicsőül
benne.” (Jn 13,31-33a. 34-35) A megdicsőülés Jézus mindhalálig szóló
engedelmességét jelenti, mert magát mindenben az Atyának vetette alá, a
gonosznak semmiben sem engedett. Az Atyával való tökéletes egységét
mindhalálig megőrizte. A Fiú maradéktalan engedelmességében, vagyis
önfeláldozó szeretetében az Atya dicsősége lett nyilvánvaló, de természetesen
„az Isten is megdicsőíti őt saját magában, sőt hamarosan megdicsőíti”, azaz
feltámasztja! Jézus megdicsőítése egyelőre elszakíttatást jelent, ám ha Jézus
nem is lesz látható középpont, a kötelék, amely őt és övéit egybefűzi, annál
bensőségesebb kell hogy legyen. Ez a kapocs az új parancs: „Szeressétek
egymást! Amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást.”
Mi ebben
az új? Nem a szavak, hanem a jelentése!
Ő aki életével és halálával az Atya
akaratát teljesítette, ez a megvalósult szeretet adja a parancsolat új voltát.
Aki önmagát adta, lehetőséget is adott az egymás szeretetére. Ez a Krisztusból
fakadó szeretet, agapé, amely mindig azokra irányul, akik érdemtelenek és
méltatlanok reá. Akik ezzel a krisztusi akarattal szeretik egymást, azok az ő
népe és egyháza. Az ilyen szeretet mindig tevékeny szeretet. Az egyház annyiban
Krisztus közössége, amennyiben az ilyen szeretetet felismeri, fel tudja ismerni
benne a világ. Jézus utolsó kéréseinek egyike: „Szeressétek egymást!” Ez a
felszólítás Jézus végrendelete. Ha pedig végrendelet, akkor azt precízen végre
kell hajtani. Ha az Istenember végrendelete messze nem izgat bennünket, ebből
is látszik, hogy nem szeretjük eléggé Jézust. Már csak azért sem törjük magunkat
ennek megvalósításán, mert ebből a végrendeletből nincs semmi kézzel fogható,
anyagi hasznunk. „Szeressétek egymást!” – Jézus végrendelete. Az újszövetség
görög nyelvében az Istennel kapcsolatban nem fordul elő a görög „erosz”
szó, mert az testi vonzalmat, birtokló, érzéki szeretet jelent. Istennel kapcsolatban a
„filia” szó sem fordul elő, mert az értékelő, ragaszkodó, tisztelő,
baráti szeretet jelentésű. Isten és ember közötti szeretetre használt ige az
„agapé”, amely odaadó, önfeláldozó szeretetet jelent. Jézus szeretetből meghalt
értünk, amikor még bűnösök voltunk, pedig az igaz emberért is alig hal meg
valaki. Ezt a szeretetet - amely sok szorongatást is vállal -, hirdette Pál és
Barnabás. (ApCsel 14,21b-27) Isten a balsorsban is velünk van, bátorít, majd
„letöröl szemünkről minden könnyet” és magához ölel mindent. (Jel 21,1-5a)
„Tanítványaim
vagytok, hogyha szeretettel vagytok egymás iránt” Jn 13,35
D-K. József
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése