Vizsga, megpróbáltatás, áldozat –
ezek a szavak nagyon is hiányoznak a mai fiatalok életfelfogásából. De nemcsak
onnan, hanem a közéletből is. Éppen ezért a magyar Millennium idején letisztult
templomtervünk, megépítettük a tornyokat, amelyek 5 + 5 keresztben csúcsosodnak
ki. A tíz kereszt a tíz magyar évszázadod hirdeti, amelyben mindig jelen volt a
kereszt. Sem jelenünk, sem jövendőnk nem mentes az erőfeszítéstől és
áldozatvállalástól. Csíkszeredában a Millenniumi templom a maga egyszerűségével
beszél hozzánk, figyelmeztet, mert ez a templom Jézus Krisztus ikonja, képe is.
Ezért a látogatók szívében is sok mindent megmozgat, anélkül, hogy bárki is
mondana valamit. Ez a templom előkészít az életre, amely keresztekről szól, de
a távlatot, az örök dicsőséget is hirdeti. Jézus elő akarja készíteni
tanítványait a szenvedésére. Tudja jól, hogy a messiási-szerepnek ez a része
mennyire hiányzik a zsidók Krisztus-fogalmából. Miután imádkozott Fülöp Caesarea
mellett, megkérdezte tanítványait: „Kinek tartanak engem az emberek?”
Azok különböző feleletet adtak. Ő tovább kérdezte: „Hát
ti kinek tartotok engem?” Péter mondja ki az igazságot: „Az
Isten felkentjének”. Erről Jézus hírzárlatot rendelt el, majd így folytatja:
“Az Emberfiának sokat kell szenvednie. A vének, főpapok és írástudók elvetik
őt, megölik, de harmadnapra feltámad.” Jézus a szenvedéséről beszél, sőt ebben
is sorsközösséget kell vállalnia vele azoknak, akik követőinek vallják magukat.
Az embernek körülményeik szerint el kell veszíteniük életüket, hogy Krisztussal
és Krisztusban megtalálják. Jézus felkészít szenvedésére és
szenvedésünkre (Lk 9,1824). Először a keresztségben halunk meg, hogy vele
éljünk; a szentmisében pedig megújítjuk készségünket: Krisztus halálát
hirdetjük és osztozunk is benne szentségi módon, és sorsát készségesen magunkra
vállaljuk mindennapi életünkben is. Nincs olyan életforma, természet,
körülmény, amely ezt ne tenné lehetővé számunkra. Pál apostol rámutat, hogy a
keresztség egyesítő, Istennel összekapcsoló hatása lényegesebb, mint a
természeti különbségek, mert a kegyelem ezek fölé emel.
A keresztség Jézushoz
tesz hasonlóvá minket, így bennünk is a fiára ismer az Atya, és örökösök is
vagyunk (Gal 3,26-29). Zakariás próféta egy királyi emberről beszél, akinek
vértanúhalála gyászba borítja a várost, a népet, de ez egyúttal új élet kezdete
is (Zak 12,10-11; 13,1). Általa meg fog térni a nép, mert Isten kiárasztja
irgalmát, és azon a napon forrás fakad, hogy megtisztuljanak a bűntől. Ezt
legjobban Szent Fausztina festménye szemlélteti, amint Jézus szívéből előtörő
vörös és fehér sugarak a kegyelem forrásai. Jézus a beteljesítő, ezért mondjuk:
Jézusom, bízom benned!
“Aki pedig elveszíti életét érettem,
megmenti azt,” Lk 9,24
Darvas-Kozma József
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése