Ami mindig felemel

Vizsga, megpróbáltatás, áldozat – ezek a szavak nagyon is hiányoznak a mai fiatalok életfelfogásából. De nemcsak onnan, hanem a közéletből is. Éppen ezért a magyar Millennium idején letisztult templomtervünk, megépítettük a tornyokat, amelyek 5 + 5 keresztben csúcsosodnak ki. A tíz kereszt a tíz magyar évszázadod hirdeti, amelyben mindig jelen volt a kereszt. Sem jelenünk, sem jövendőnk nem mentes az erőfeszítéstől és áldozatvállalástól. Csíkszeredában a Millenniumi templom a maga egyszerűségével beszél hozzánk, figyelmeztet, mert ez a templom Jézus Krisztus ikonja, képe is. Ezért a látogatók szívében is sok mindent megmozgat, anélkül, hogy bárki is mondana valamit. Ez a templom előkészít az életre, amely keresztekről szól, de a távlatot, az örök dicsőséget is hirdeti. Jézus elő akarja készíteni tanítványait a szenvedésére. Tudja jól, hogy a messiási-szerepnek ez a része mennyire hiányzik a zsidók Krisztus-fogalmából. Miután imádkozott Fülöp Caesarea mellett, megkérdezte tanítványait: „Kinek tartanak engem az emberek?” Azok különböző feleletet adtak. Ő tovább kérdezte: „Hát ti kinek tartotok engem?” Péter mondja ki az igazságot: „Az Isten felkentjének”. Erről Jézus hírzárlatot rendelt el, majd így folytatja: “Az Emberfiának sokat kell szenvednie. A vének, főpapok és írástudók elvetik őt, megölik, de harmadnapra feltámad.” Jézus a szenvedéséről beszél, sőt ebben is sorsközösséget kell vállalnia vele azoknak, akik követőinek vallják magukat. Az embernek körülményeik szerint el kell veszíteniük életüket, hogy Krisztussal és Krisztusban megtalálják. Jézus felkészít szenvedésére és szenvedésünkre  (Lk 9,1824). Először a keresztségben halunk meg, hogy vele éljünk; a szentmisében pedig megújítjuk készségünket: Krisztus halálát hirdetjük és osztozunk is benne szentségi módon, és sorsát készségesen magunkra vállaljuk mindennapi életünkben is. Nincs olyan életforma, természet, körülmény, amely ezt ne tenné lehetővé számunkra. Pál apostol rámutat, hogy a keresztség egyesítő, Istennel összekapcsoló hatása lényegesebb, mint a természeti különbségek, mert a kegyelem ezek fölé emel.

A keresztség Jézushoz tesz hasonlóvá minket, így bennünk is a fiára ismer az Atya, és örökösök is vagyunk (Gal 3,26-29). Zakariás próféta egy királyi emberről beszél, akinek vértanúhalála gyászba borítja a várost, a népet, de ez egyúttal új élet kezdete is (Zak 12,10-11; 13,1). Általa meg fog térni a nép, mert Isten kiárasztja irgalmát, és azon a napon forrás fakad, hogy megtisztuljanak a bűntől. Ezt legjobban Szent Fausztina festménye szemlélteti, amint Jézus szívéből előtörő vörös és fehér sugarak a kegyelem forrásai. Jézus a beteljesítő, ezért mondjuk: Jézusom, bízom benned!

“Aki pedig elveszíti életét érettem, megmenti azt,” Lk 9,24

Darvas-Kozma József