A ferences béke alapja Krisztus, nem pedig egyfajta panteisztikus harmónia
A püspökségről Ferenc pápa gyalog átment a közeli Szűz Mária templomba
(Santa Maria Maggiore). Ezután autóval az Assisi Bazilika felső
templomába hajtott, ahol az olasz miniszterelnök, Enrico Letta fogadta a
Szentatyát. Miután üdvözölte a téren összegyűlt sok hívőt, a pápa
szívélyesen elbeszélgetett a kormányfővel. Ezt követően a bazilika
altemplomában lerótta tiszteletét Szent Ferenc sírjánál, fehér és sárga
rózsákat helyezett a sírra, majd térdre borulva imádkozott.
Tizenegy
órakor kezdődött a bazilika előtti téren a pápai szentmise, amelyen a
Szentatya idézte Máté evangéliumából Jézus szavait: „Áldalak téged,
Atyám, mennynek és földnek Ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és
okosak elől” (Mt 11,25).
"Pax et bonum! – (Béke és Áldás
mindenkinek!) Ezzel a ferences köszöntéssel megköszönöm mindnyájatoknak,
hogy eljöttetek ide, erre a történelemmel és hittel teli térre, hogy
együtt imádkozzunk.
Ma én is, mint annyi más zarándok, eljöttem,
hogy dicsőítsem az Atyát, mindazért, amit ki akart nyilvánítani egynek
ezek közül a kicsinyek közül, akikről az evangélium szól, vagyis
Ferencnek, egy gazdag assisi kereskedő fiának. A Jézussal való
találkozás arra késztette, hogy hátat fordítson egy jómódú és gondtalan
életnek és eljegyezze magát a „Szegénység Szűzanyjával”, a mennyei Atya
valódi gyermekeként élve. Ez a választás Szent Ferenc részéről azt
jelentette, hogy radikálisan követni kívánta Krisztust, felöltve magára
Azt, aki gazdag volt és szegénnyé lett, hogy minket szegénysége révén
gazdaggá tegyen (vö. 2 Kor 8,9). (Ő, a gazdag, értetek szegénnyé lett,
hogy szegénysége által meggazdagodjatok). Ferenc egész életében a
szegények iránti szeretet és a szegény Krisztus követése két, egymáshoz
elválaszthatatlanul kapcsolódó elem, ugyanannak az érmének a két oldala.
Miről
tesz tanúságot nekünk Szent Ferenc ma? – tette fel a kérdést Ferenc
pápa. Mit mond nekünk, nem szavakkal – az könnyű - hanem életével?
1.
Az első dolog, az alapvető valóság, amiről tanúságot tesz, az a
következő: kereszténynek lenni életbevágóan fontos kapcsolat Jézus
Személyével, annyit jelent, hogy fel kell magunkra öltenünk Krisztust,
Hozzá hasonlóvá kell válnunk.
Honnan indul el Ferenc útja Krisztus
felé? A kereszten függő Jézus tekintetétől. Hagyjuk, hogy ránk tekintsen
abban a pillanatban, amelyben életét adja értünk és Magához vonz
bennünket. Ferencnek része volt ebben a tapasztalatban, egészen sajátos
módon a Szent Damján templomban, amikor a feszület előtt imádkozott,
amely előtt ma én is leróhatom a tiszteletem. Jézus azon a kereszten nem
tűnik halottnak, hanem élőnek! A vér lefolyik sebeiből, kezéből,
lábából és oldalából, de az a vér életet fejez ki. Jézusnak nincs csukva
a szeme, nyitva van, tágra nyílt: tekintete a szívhez szól. És a
kereszt nem vereségről, kudarcról beszél nekünk: paradox módon olyan
halálról beszél, ami maga az élet és életet teremt, mert a szeretetről
beszél, és mert Isten szeretetének megtestesülése, és a szeretet nem hal
meg, sőt, legyőzi a rosszat és a halált. Aki hagyja, hogy a
megfeszített Jézus rátekintsen, az újrateremtődik, 'új teremtménnyé'
lesz. Innen indul minden: ez a kegyelem élménye, amely átalakít, annak a
megtapasztalása, hogy szeretnek minket anélkül, hogy kiérdemelnénk,
bűnösségünk dacára is. Ezért mondhatja Ferenc Szent Pál nyomán: "Engem
azonban Isten őrizzen attól, hogy mással dicsekedjem, mint Urunk Jézus
Krisztus keresztjével" (Gal 6,14).
Hozzád fordulunk, Ferenc, és
kérünk téged: taníts meg minket, hogy a kereszt előtt maradjunk, hogy
hagyjuk, hogy ránk tekintsen Ő, taníts meg megbocsátani, felüdülni
szeretete által.
2. Az evangéliumban ezeket a szavakat
hallottuk: "Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok és meg vagytok
terhelve: én felüdítlek titeket. Vegyétek magatokra igámat és
tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű" (Mt 11,28-29)
Ez
a második dolog, amiről Ferenc tanúskodik nekünk: aki követi Krisztust,
megkapja az igazi békét, amelyet csak Ő, nem pedig a világ adhat
nekünk. Szent Ferencet sokan a békéhez kötik, és ez helyes is, de sokan
nem mennek mélyebbre. Milyen béke az, amelyet Ferenc befogadott, átélt
és amit közvetít nekünk? Krisztus békéje, amely a legnagyobb szereteten,
a kereszt szeretetén át haladt. A feltámadt Jézus békéje, amelyet
tanítványainak adott, amikor megjelent közöttük és azt mondta: "Békesség
nektek!" és miközben ezt mondta, megmutatta sebes kezeit és átszúrt
oldalát (vö. Jn 20, 19.20).
A ferences béke nem egy negédes
érzelem. És nem is egyfajta panteisztikus harmónia a kozmosz
energiáival... Szent Ferenc békéje Krisztus békéje, amit az talál meg,
aki magára veszi igáját, vagyis parancsolatát: szeressétek egymást,
amint én szerettelek titeket (vö. Jn 13,34; 15,12). És ezt az igát nem
lehet arrogánsan, beképzelten és gőgösen hordozni, hanem csakis szelíd
és alázatos szívvel.
Hozzád fordulunk, Ferenc, és kérünk téged:
taníts meg minket, hogy "a béke eszközei legyünk", azé a békéé, amely
Istenben forrásozik, a békéé, amelyet Urunk Jézus hozott el nekünk.
3.
"Mindenható, fölséges és jóságos Úr... Áldott légy... és minden
teremtményed". Így kezdődik Szent Ferenc Naphimnusza. Szeretet az egész
teremtés iránt, annak harmóniájáért. Assisi szentje arról a tiszteletről
tanúskodik nekünk, amelyet Isten teremtett. Az ember arra kapott
meghívást, hogy ezt védelmezze, de elsősorban arra, hogy tanúságot
tegyen a minden emberi lény iránti tiszteletről és szeretetről. Isten
azért teremtette a világot, hogy a harmóniában és a békében való
növekedés helye legyen. A harmóniáé és a békéé – erősítette meg a pápa.
Ferenc a harmónia és a béke embere volt. A béke e városából határozottan
és a szeretet szelídségével ismétlem: tartsuk tiszteletben a teremtett
világot, ne a pusztítás eszközei legyünk! Tiszteljünk minden emberi
lényt: érjenek véget a fegyveres konfliktusok, amelyek vérrel áztatják a
földet, némuljanak el a fegyverek, és a gyűlölet mindenhol adja át a
helyet a szeretetnek, a sértettség a megbocsátásnak, az egyet nem értés
az egységnek. Halljuk meg azok kiáltását, akik sírnak, szenvednek és
életüket vesztik az erőszak, a terrorizmus vagy a háború miatt a
Szentföldön, amelyet Szent Ferenc annyira szeretett, Szíriában, és az
egész Közel-Keleten, a világon mindenhol – könyörgött a pápa. Hozzád
fordulunk, Szent Ferenc: nyerd el számunkra Istentől az ajándékot, hogy
világunkban harmónia és béke legyen!
Végül nem feledkezhetem meg
arról, hogy Olaszország Szent Ferencet, védőszentjét ünnepli. Ezt fejezi
ki az olaj felajánlás hagyományos gesztusa is a fogadalmi mécsesekbe,
amelyet idén Umbria tartomány ajánl fel. Imádkozzunk az olasz nemzetért,
hogy mindenki mindig a közjóért munkálkodjon, azt nézve, ami inkább
összeköt, nem pedig ami elválaszt – kérte Ferenc pápa.
Magaménak
érzem Szent Ferenc imáját Assisiért, Olaszországért és a világért:
„Kérlek tehát, ó, Uram Jézus Krisztus, irgalom atyja, hogy ne
hálátlanságunkat nézd, hanem emlékezz mindig arra a bőséges irgalomra,
amelyet ebben a városban gyakoroltál, hogy legyen mindig azok helye és
otthona, akik igazán ismernek téged és dicsőítik áldott és dicsőséges
neved mindörökkön örökké. Ámen.” (vö. A tökéletesség tükre, 124: FF,
1824).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése