Amikor életünkkel megvalljuk

Ajánló: A szenvedésben lángoló szeretet

Amikor hódolunk a szent kereszt előtt, szeretetünket fejezzük ki Jézus Krisztus iránt.  

A tövisi templom szentélye mennyezetéről lecsüng egy barokk feszület. A művész egy szalagfüzéren a kereszten függő Jézus ajkára ezt a mondatot adta: „Aki téged jobban szeret, mint én, azt jobban szeretheted, mint engem.”

Kik szeretnek minket a legjobban?

   -   Szüleink? Valóban, de egy idő után meghalnak és szeretetük is korlátolt.

-        Testvéreink? Ők is szeretnek, de szeretetük korlátolt és árnyékolt.

-        Barátaink? A jó barát olykor életét is adja, de szeretete szintén korlátolt.

-        A házastárs? A hitvesi szeretet csodálatos, de ezt is korlátolja a halál.

Mindezeknél és mindenkinél a legjobban Jézus szeret.

Mielőtt a világot Isten megalkotta, már Fiában szeretett minket. A bűnbeesés után életünket a megváltás útjára terelte, majd Fia által megváltott és megszentelt, hogy üdvözüljünk.

Jézusban gyermekeivé fogadott Atyánk, és Jézus által részeltet a Szentháromság boldog életében, az örök életben. 

Jézus szeretet-áldozatának utolsó nagy felvonása lesz, hogy a végső időben részesít a maga istenemberi dicsőségében. 

Naponta éljük át e nagy igazságot, amit a tövisi templom feszületén Jézus hirdet: „Aki téged jobban szeret, mint én, azt jobban szeretheted, mint engem.” 

Erre méltó felelet, ha elmondhatjuk: 

Édes Jézus neked élek, édes Jézus neked halok. Életemben, halálomban, édes Jézus, tied vagyok!