Amikor hódolunk a szent kereszt előtt, szeretetünket
fejezzük ki Jézus Krisztus iránt.
A tövisi templom szentélye
mennyezetéről lecsüng egy barokk feszület. A művész egy szalagfüzéren a
kereszten függő Jézus ajkára ezt a mondatot adta: „Aki téged jobban szeret, mint
én, azt jobban szeretheted, mint engem.”
Kik szeretnek minket a legjobban?
-
Szüleink? Valóban, de egy idő után
meghalnak és szeretetük is korlátolt.
-
Testvéreink? Ők is szeretnek, de
szeretetük korlátolt és árnyékolt.
-
Barátaink? A jó barát olykor
életét is adja, de szeretete szintén korlátolt.
-
A házastárs? A hitvesi szeretet
csodálatos, de ezt is korlátolja a halál.
Mindezeknél és
mindenkinél a legjobban Jézus szeret.
Mielőtt a világot
Isten megalkotta, már Fiában szeretett minket. A bűnbeesés után életünket a
megváltás útjára terelte, majd Fia által megváltott és megszentelt, hogy üdvözüljünk.
Jézusban
gyermekeivé fogadott Atyánk, és Jézus által részeltet a Szentháromság boldog
életében, az örök életben.
Jézus szeretet-áldozatának utolsó nagy felvonása lesz,
hogy a végső időben részesít a maga istenemberi dicsőségében.
Naponta éljük át e nagy igazságot, amit a tövisi templom feszületén Jézus hirdet: „Aki téged
jobban szeret, mint én, azt jobban szeretheted, mint engem.”
Erre méltó felelet, ha elmondhatjuk:
Édes Jézus neked élek, édes Jézus neked halok. Életemben, halálomban, édes Jézus, tied vagyok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése