1938. május 26. Felejthetetlen nap a magyar nemzet történetében, mert
Eugenio Pacelli biboros-államtitkár, pápai követ - egy év múlva XII. Pius néven
pápa - nyitotta meg Budapesten a 34. Eucharisztikus Világkongresszust, melynek
célja az volt, hogy Magyarország megújuljon Krisztusból és áthatva az
Eucharisztia szeretetétől, méltó legyen Krisztus királyhoz.
Népünk az emmauszi
tanítványokkal kérte: Maradj velünk, Uram, hogy „fakadjon ebből az oltárból a
kegyelem bősége.”
És fakadt a kegyelem.
Míg az egyházi megmozdulások az
eucharisztikus életbe vezették be a hívőket, a kegyelmi élettel való áthatásra
irányultak, addig a világi megmozdulások az eucharisztikus Krisztus előtt való
hódolatot juttatták kifejezésre.
Úrnapján a mi Urunk Jézus
Krisztus szent Testének és Vérének ünnepén, világszerte
körmenetben hódolunk az Oltáriszentségben köztünk maradt Jézus Krisztus előtt. Szentségi jelenlétét és örök szeretetét szentáldozással és körmenettel
köszönjük meg. Csendüljön fel az 1938-as Eucharisztikus Világkongresszus himnusza: Győzelemről
énekeljen napkelet és napnyugat, millió szív összecsengjen, magasztalja az
Urat!
Ma úgy vegyünk részt a
szentmisén, és úgy vegyük körül az Oltáriszentséget, hogy „Szűz Mária segítségével nyerjen az Egyház új erőt küldetéséhez,
és egyre inkább ismerje föl az Eucharisztiában egész életének forrását és
csúcsát.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése