Az Eucharisztia misztériuma
elválaszthatatlan és eleven kapcsolatban van az Egyházzal. Ezért az eucharisztikus áldozatot olyan
odaadással ünnepeljük, amit az megérdemel, és megadjuk az Eucharisztiában
jelenlévő Jézusnak szentmisén kívül is az imádás hódolatát, ami e nagy
misztériumot megilleti. Az ünnep egyre inkább Krisztusra és az Ő arca szemlélésére támaszkodik. Csak
így alakulhat ki az eucharisztikus lelkiség, amelyre az Egyháznak szükségessége
van. Bizonyos értelemben az összegezés, az egész eddig megtett út csúcsa.
A kinyilatkoztatásból ismerjük, hogy
az ószövetség népe a pusztai vándorlás negyven éve alatt a gondviselés
ajándékával, a mannával élt (MTörv 8, 2-3. 14b-16a). Az adomány megléte Isten
jelenlétét és gondoskodását bizonyítja. Isten az egész emberről gondoskodik,
aki test, szellem és lélek.
Érdekes fejezete a biológiának, hogyan épül be a táplálék a szervezetünkbe.
A művelődés
síkján az ismeretek épülnek bele
gondolkodásunkba, szellemi világunkba.
Jézus tovább vitte a fejlődést, mert szavával és testével, mint étellel és
itallal szentségi módon a hívő emberbe épül, hogy az ember beléje épülhessen.
Szándéka szerint erre születtünk.
A kenyérszaporítás és az
Eucharisztikus beszéd kapcsolatában is szembetűnő Jézus szándéka, hogy az örök
élet táplálékát hagyja ránk.
Együtt érez az emberek gondjaival, ezért jól
lakatja.
Látja lelki-szellemi szükségüket is, ezért tanítja, hogy ne a testi
táplálékra fordítsák figyelmüket.
Ő önmagát adja táplálékul, amely annyira
fontos, hogy ha valaki nem fogadja el, annak nem lesz igazi élete.
Miután
szavaival megdöbbentette hallgatóságát, azt is megmondta, mire szolgál az az
eledel, amelyben önmagát adja: „Aki eszi az én testemet és issza az én véremet,
annak örök élete van és én feltámasztom az utolsó napon.”
Ő az égből szállott alá, azért adhat égi
életet, amelyet az Atyától kapott. Aki visszautasítja ezt a táplálékot, az az
örök életet utasítja vissza. Az Oltáriszentség az örök élet kenyere, ezért
benne van a halál legyőzése és a feltámadás ajándéka, amelyet hittel vallunk minden
szentmisében (Jn 6, 51-58).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése