Május
30-án, pénteken reggel a Szent Márta házban bemutatott szentmisén a
pápa mintegy himnuszt zengett a keresztény örömről, amelyet nem lehet
megvásárolni, hanem csak a Szentlélek ajándékaként kaphatjuk meg. A
keresztények öröme a reménységgel teli öröm.
Az Apostolok
Cselekedeteiben (18,9-18) olvasott szakaszból kiindulva Ferenc pápa
megállapította: „Szent Pál nagyon bátor volt, mert erejét az Úrból
merítette”. Homíliája középpontjában a keresztény öröm állt.
Mindnyájunkkal megtörténik életünkben, hogy egy kicsit félünk – fejtette
ki a pápa. Feltesszük a kérdést, hogy nem lenne-e jobb kissé
leszállítani a színvonalat és kevésbé kereszténynek lenni,
kompromisszumot keresve a világgal.
Pál tudta, hogy műve nem
tetszett sem a zsidóknak, sem a pogányoknak, de nem állt le
tevékenységével, ezért el kellett szenvednie a problémákat és az
üldöztetéseket. Ez félelmeinkre és ijedelmeinkre irányítja a figyelmet.
Jézus is félt a Getszemáni kertben, tele volt aggodalommal.
Búcsúbeszédében kifejezetten megfogalmazza, hogy „ti sírtok majd, és
jajgattok, a világ pedig örvendeni fog” (Jn 16,20-23a). Ez be is
következik a Colosseum első vértanúi esetében.
Nekünk az
igazságot kell mondanunk: a keresztény élet nem mindig ünnep. Nem
mindig! Sokszor sírunk is. Amikor beteg vagy, amikor problémád van a
gyermekeddel, a feleségeddel, a férjeddel; amikor látod, hogy nem elég a
fizetésed a hónap végéig és van egy beteg gyermeked; amikor látod, hogy
nem tudod a lakáskölcsönt kifizetni, és el kell hagyni otthonodat…
Nekünk is nagyon sok problémánk van. De Jézus ezt mondja: „Ne félj!”
Igen, szomorúak lesztek, sírtok és az emberek örülnek, mert az emberek
ellenetek vannak.
Van egy másik fajta szomorúság is – folytatta
homíliáját Ferenc pápa. Az a szomorúság, amely mindnyájunkat érint, ha
nem jó úton haladunk. Amikor például – egyszerű szavakkal kifejezve –
örömet, vidámságot akarunk vásárolni, a világ, a bűn örömét, végül
üresség, szomorúság marad bennünk. Ez a rossz vidámság szomorúsága.
A
keresztény öröm viszont olyan öröm, amely reménnyel van tele.
A
megpróbáltatás pillanatában nem érezzük. Olyan öröm ez, amelyet
megtisztítanak a megpróbáltatások, a mindennapok próbatételei.
„Szomorúságotok örömre fordul”. Nehéz azonban azt mondani egy sokat
szenvedő betegnek, hogy „Bátorság, holnap örülni fogsz”. Nem lehet ezt
mondani. Éreztetnünk kell, mint ahogy Jézus éreztette velünk. Mi is,
amikor sötét pillanatokat élünk át, nem látunk semmi kiutat. „Tudom,
Uram, hogy ez a szomorúság örömre fordul. Nem tudom, hogyan, de tudom”.
Ez az Úrba vetett hit aktusa – hangsúlyozta Ferenc pápa.
Hogy
megértsük az örömre forduló szomorúságot, Jézus a szülő nő példáját
hozza fel: A nő ugyanis sokat szenved a szüléskor, de amikor vele van
gyermeke, elfelejti szenvedését. Ami megmarad tehát, az Jézus öröme, a
megtisztult öröm. Ez az az öröm, amely maradandó. Olyan öröm, amely az
élet egyes pillanataiban el van rejtve, amelyet nem érzünk a rossz
pillanatokban, de amely később felbukkan: reményteli öröm. Ez tehát ma
az egyház üzenete: ne féljetek!
Legyünk bátrak a szenvedésben és
gondoljunk arra, hogy utána jön az Úr, jön az öröm, a sötétség után
felkel a nap. Az Úr adja meg mindnyájunknak ezt az örömteli reményt! A
béke a jele annak, hogy reményteli öröm van bennünk. Hány beteg van,
akik az életük végén járnak, fájdalmakkal és lelkükben béke lakozik…Ez
az öröm magva, ez a reményteli öröm, a béke.
Békesség van a
szívedben, a sötétség, a nehézség, az üldöztetés pillanatában, amikor
mindenki örül, hogy neked rosszul megy a sorsod? Béke van benned? Ha
béke van a szívedben, akkor benned van annak az örömnek a magva, amely
majd később jön. Az Úr adja meg nekünk a képességet, hogy megértsük
mindezeket! – fohászkodott homíliája végén Ferenc pápa.
(vm) VR
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése