Mire szolgál ez az eledel?

Az Eucharisztia misztériuma elválaszthatatlan és eleven kapcsolatban van az Egyházzal. Ezért az eucharisztikus áldozatot olyan odaadással ünnepeljük, amit az megérdemel, és megadjuk az Eucharisztiában jelenlévő Jézusnak szentmisén kívül is az imádás hódolatát, ami e nagy misztériumot megilleti. Az ünnep egyre inkább Krisztusra és az Ő arca szemlélésére támaszkodik. Csak így alakulhat ki az eucharisztikus lelkiség, amelyre az Egyháznak szükségessége van. Bizonyos értelemben az összegezés, az egész eddig megtett út csúcsa.

A kinyilatkoztatásból ismerjük, hogy az ószövetség népe a pusztai vándorlás negyven éve alatt a gondviselés ajándékával, a mannával élt (MTörv 8, 2-3. 14b-16a). Az adomány megléte Isten jelenlétét és gondoskodását bizonyítja. Isten az egész emberről gondoskodik, aki test, szellem és lélek. 

Érdekes fejezete a biológiának, hogyan épül be a táplálék a szervezetünkbe. 

A művelődés síkján az ismeretek épülnek bele gondolkodásunkba, szellemi világunkba. 

Jézus tovább vitte a fejlődést, mert szavával és testével, mint étellel és itallal szentségi módon a hívő emberbe épül, hogy az ember beléje épülhessen. Szándéka szerint erre születtünk.

A kenyérszaporítás és az Eucharisztikus beszéd kapcsolatában is szembetűnő Jézus szándéka, hogy az örök élet táplálékát hagyja ránk. 

Együtt érez az emberek gondjaival, ezért jól lakatja. 

Látja lelki-szellemi szükségüket is, ezért tanítja, hogy ne a testi táplálékra fordítsák figyelmüket. 

Ő önmagát adja táplálékul, amely annyira fontos, hogy ha valaki nem fogadja el, annak nem lesz igazi élete. 

Miután szavaival megdöbbentette hallgatóságát, azt is megmondta, mire szolgál az az eledel, amelyben önmagát adja: „Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, annak örök élete van és én feltámasztom az utolsó napon.”   

Ő az égből szállott alá, azért adhat égi életet, amelyet az Atyától kapott. Aki visszautasítja ezt a táplálékot, az az örök életet utasítja vissza. Az Oltáriszentség az örök élet kenyere, ezért benne van a halál legyőzése és a feltámadás ajándéka, amelyet hittel vallunk minden szentmisében (Jn 6, 51-58).