Az indiai lúd képtelennek tűnő tulajdonságaival évtizedek óta elkápráztatja a madarakat megfigyelő biológusokat.
Kiderítették a világ legmagasabban, a Himalája fölött vándorló madara,
az indiai lúd repülésének titkát. A madarat 8 ezer méter fölött is
látták már.
A Bangori Egyetem vezette kutatócsoport nyomon követte a ludak útját és
felfedezte, miért mozognak úgy, ahogy a hullámvasút: újra és újra
felemelkednek, majd a visszatérnek a talaj közelébe – tudósított a BBC a
Science tudományos lapban megjelent tanulmányról.
Az indiai lúd (Anser indicus) képtelennek tűnő tulajdonságaival
évtizedek óta elkápráztatja a biológusokat: olyan szélsőséges
magasságban száll, ahol a tengerszinten mért oxigénnek csak tíz
százaléka található a levegőben.
George Low új-zélandi születésű hegymászó látta a madarakat a Mount Everest fölött repülni több mint 8800 méteres magasságban.
A kutatók Mongóliában fogtak be hét madarat, GPS-t és érzékelőt
helyeztek el rajtuk, mely testhőmérsékletüket és szívverésüket mérte. A
GPS szerint az egyik lúd 7300 méter magasan is szállt.
A rögzített adatok segítségével a tudósok kiszámíthatták a madarak által
felhasznált energiát és nyomon követhették a repülési nyomvonalat,
melyet hullámvasúthoz hasonlítottak.
A fölemelkedés, majd az azt követő zuhanórepülés pazarlásnak tűnhet:
elveszítik a nehezen megszerzett magasságot csak azért, hogy újra
visszaszállhassanak ugyanoda – a kutatók mégis rájöttek, miért
viselkednek így.
Charles Bishop, a walesi Bangori Egyetem munkatársa, a kutatás vezetője
elmondta, hogy amikor megvizsgálták a madarak szívverését, látták,
milyen hamar gyorsul fel az emelkedéskor.
„Amikor kiszámítottuk, mennyi lenne, ha hatezer méterre emelkednének föl
és ott is maradnának, akkor kiderült, hogy ez nagyobb energiát
emésztene föl, mint a hullámvasutazás” – mondta Bishop.
„Úgy tűnt, kihasználták a szirtek mentén felfelé áramló szél pluszerejét
is. Ennél is feltűnőbb, hogy nem veszik igénybe a hátszelet, nem
lebegnek, sose hagyják abba a szárnycsapkodást, miközben a nyomon
követett utak közül volt 17 órás is” – magyarázta Bishop.
„A szárnycsapkodás igen energiaigényes mozgás, nagy magasságban, igen
ritka levegőben még nehezebb. Az indiai lúd képviselheti a madarak
teljesítőképességének határait” – tette hozzá a kutatás vezetője.
MTI
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése