A világ legmagasabban vándorló madarának titka

Forrás: wikipedia

Az indiai lúd képtelennek tűnő tulajdonságaival évtizedek óta elkápráztatja a madarakat megfigyelő biológusokat.

Kiderítették a világ legmagasabban, a Himalája fölött vándorló madara, az indiai lúd repülésének titkát. A madarat 8 ezer méter fölött is látták már.

A Bangori Egyetem vezette kutatócsoport nyomon követte a ludak útját és felfedezte, miért mozognak úgy, ahogy a hullámvasút: újra és újra felemelkednek, majd a visszatérnek a talaj közelébe – tudósított a BBC a Science tudományos lapban megjelent tanulmányról.

Az indiai lúd (Anser indicus) képtelennek tűnő tulajdonságaival évtizedek óta elkápráztatja a biológusokat: olyan szélsőséges magasságban száll, ahol a tengerszinten mért oxigénnek csak tíz százaléka található a levegőben.
George Low új-zélandi születésű hegymászó látta a madarakat a Mount Everest fölött repülni több mint 8800 méteres magasságban.

A kutatók Mongóliában fogtak be hét madarat, GPS-t és érzékelőt helyeztek el rajtuk, mely testhőmérsékletüket és szívverésüket mérte. A GPS szerint az egyik lúd 7300 méter magasan is szállt.

A rögzített adatok segítségével a tudósok kiszámíthatták a madarak által felhasznált energiát és nyomon követhették a repülési nyomvonalat, melyet hullámvasúthoz hasonlítottak.

A fölemelkedés, majd az azt követő zuhanórepülés pazarlásnak tűnhet: elveszítik a nehezen megszerzett magasságot csak azért, hogy újra visszaszállhassanak ugyanoda – a kutatók mégis rájöttek, miért viselkednek így.

Charles Bishop, a walesi Bangori Egyetem munkatársa, a kutatás vezetője elmondta, hogy amikor megvizsgálták a madarak szívverését, látták, milyen hamar gyorsul fel az emelkedéskor.

„Amikor kiszámítottuk, mennyi lenne, ha hatezer méterre emelkednének föl és ott is maradnának, akkor kiderült, hogy ez nagyobb energiát emésztene föl, mint a hullámvasutazás” – mondta Bishop.

„Úgy tűnt, kihasználták a szirtek mentén felfelé áramló szél pluszerejét is. Ennél is feltűnőbb, hogy nem veszik igénybe a hátszelet, nem lebegnek, sose hagyják abba a szárnycsapkodást, miközben a nyomon követett utak közül volt 17 órás is” – magyarázta Bishop.

„A szárnycsapkodás igen energiaigényes mozgás, nagy magasságban, igen ritka levegőben még nehezebb. Az indiai lúd képviselheti a madarak teljesítőképességének határait” – tette hozzá a kutatás vezetője.

MTI