A
bérmálkozó EMBERKE csak négy betűből
áll:
Érteni akarja az evangéliumot,
Öntudatossá akar válni,
Tanúságot akar tenni Krisztusról és
Áldássá akar lenni.
1. Azért
bérmálkozunk:
Érteni akarja az evangéliumot,
Öntudatossá akar válni,
Tanúságot akar tenni Krisztusról és
Áldássá akar lenni.
1. Azért
bérmálkozunk:
- hogy a
Szentlélek segítségével mélyebben tudjuk érteni a kinyilatkoztatott igéket,
- hogy öntudatos keresztényekké
váljunk, vagyis az elképzelhetetlenül teljes életet, a kegyelemben
gyökerező szentháromságos, közösségi
életet tudjuk élni,
- hogy felnőtt és tanúságtevő keresztényekké váljunk,
- hogy hitünk szerinti élettel, áldássá legyen bennünk mindaz a jó, amit keresztségünk óta szüleink és
keresztszülők, valamint az egyházközösség értünk tettek. (Katolikus Egyház
Katekizmusa, a továbbiakban KEK 1303).
**
144. A felebaráti szeretet rendje: Elsősorban
szeretnünk és segítenünk kell azokat, akikkel együtt élünk a családban: szülők,
testvérek, nagyszülők. Munkatársainkat, osztálytársakat, szomszédainkat kell
segítenünk. A szeretetet kell gyakorolnunk a nagyobb közösségekben, amelyekben
élünk, polgártársainkkal szemben, akikkel egy községben vagy városban, egy
országban lakunk. A szeretet kötelez
hittestvéreinkkel szemben, továbbá kötelez nemzetünk iránt is, hogy őrizzük és
fejlesszük tovább értékeinket.
145. A szeretet módja és mértéke
önmagunk vagyunk: Amit magadnak nem szeretnél, azt másnak se tedd. (Tób
4,15) Szeress, bocsáss meg és ne légy szívtelen.
146.
A keresztény ember egész élete istenszolgálat: a
családi élet, a hivatásbeli szellemi és fizikai munka, sőt szórakozása a
legutolsó cselekedetig, ha átjárja a főparancs, az Isten és emberszeretet.
147.
A munka Istentől kapott feladat, ezért a megszentelődés egyik eszköze. A világ nem kész, az embernek kell azt munkájával befejeznie és
tökéletesítenie, olyan emberi világot, társadalmat kell felépítenie, amelyben
mindenki megtalálja a helyét és boldogulását és dicsőíti Istent, a világ alkotóját.
Az embernek kell munkájával a természetet és erőit felelősen a maga
szolgálatába állítania.
148.
Nemcsak a felfedezések, a nagy alkotások jelentik az istenszolgálatot és dicsőítést,
hanem mindenféle, legigénytelenebb
emberi munka is, amelyet az emberek a világ lakhatóbbá, emberibbé tételéért
végeznek. A háziasszonyok, utcaseprők, ápolók, gyermekeket írni-olvasni tanítók
munkája is. Az ember szenteli meg a helyet is, a munkát is.
149.
A munkában meg kell találnunk magukat is, ebben tudjuk
kibontakoztatni tehetségünket, alkotóképességünket. Megelégedetté tesz, hogy
valamit tettünk, ami halálunk után is őrzi emlékünket.
150. A bűn, elsősorban az eredeti
bűn hatása a munkára is kiterjedt, a munka terhessé és fáradtságossá lett
az ember számára: Arcod verejtékével eszed kenyered. Az ember öncélt csinálhat
munkájából, annak rabjává válhat. Nemcsak Istent zárhatja ki belőle, de
munkáját, tevékenységét rosszra is fordíthatja.
151. Jézus Krisztus megváltása a
munkára is kiterjed. Jézus maga is dolgozott, mint az ács fia, fizikai munkát
is végzett és ezzel a testi munkát is megszentelte.
152. Hogyan
dolgozzunk? - A keresztény ember úgy fogja fel egész életét, mint Istennek
tett szolgálatot. Ha példaadóan akar dolgozni, akkor meg
kell szereznie a szaktudást, s azt állandóan fejlesztenie kell, mert 5 év alatt
elavul tudásunk, a világ és a technológia állandóan fejlődik. – Megbízhatóan és
lelkiismeretesen, állhatatosan és kitartóan kell dolgozni. – Örömmel, mert akinek
életkedve és szeme van, minden munkában észre tudja venni az emberiséget
boldogító, gazdagító mozzanatokat. – A becsülettel végzett munka Istennek
dicsőség, embertársainknak haszon, magunknak az elkerülhetetlen nehézségek
ellenére öröm és megnyugvás, végső célunk eszköze, a világ felé, éppen a
bérmálásban kapott feladatunknak megfelelően, tanúságtétel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése