A bérmálkozó EMBERKE csak négy betűből áll:
Érteni akarja az evangéliumot,
Öntudatossá akar válni,
Tanúságot akar tenni Krisztusról és
Áldássá akar lenni.
- hogy a
Szentlélek segítségével mélyebben tudjuk érteni a kinyilatkoztatott igéket,
- hogy öntudatos keresztényekké
váljunk, vagyis az elképzelhetetlenül teljes életet, a kegyelemben
gyökerező szentháromságos, közösségi
életet tudjuk élni,
- hogy felnőtt és tanúságtevő keresztényekké váljunk,
- hogy hitünk szerinti élettel, áldássá legyen bennünk mindaz a jó, amit keresztségünk óta szüleink és
keresztszülők, valamint az egyházközösség értünk tettek. (Katolikus Egyház
Katekizmusa, a továbbiakban KEK 1303).
**
59. Hitünk második
alaptétele Jézus Krisztusban az Isten Fiában és az emberiség Megváltójában való
hit. „Az az
örökélet, hogy ismerjenek téged, az egyedüli igaz Istent és akit küldtél, Jézus
Krisztust” (Jn 17,3) –, mondta főpapi imájában. Korábban apostolainak
feltette a kérdést: „Hát ti mit mondtok, ki vagyok?” Szent Péter mindannyiuk nevében
válaszolt: „Te vagy Krisztus, az élő Isten Fia.” (Mt 16,13-16). Mi is
megnézzük, hogy kicsoda ez a Jézus, akinek a keresztségben hűséget fogadtunk,
amit most a bérmálásban megújítunk, s akivel a bérmálás által még szorosabb
kapcsolatba lépünk.
60. Ez a kérdés azóta is foglalkoztatja az
emberiséget, hívőket és rosszul hívőket egyaránt. Ma is beszélnek, könyveket írnak Jézusról,
nagyszabású filmekben próbálják közelebb hozni a mai emberhez alakját. Az ókor
az üdvösséghozót, a középkor hűbéri világa a világ urát és ítélő bíróját, a
humanizmus az igazi embert, a felvilágosodás az erkölcstanítót, a racionalizmus
a rokonszenves egyéniséget, a mai ember az emberiség teljes felszabadítóját
keresi Jézusban. Mi pedig hittel valljuk: Jézus Krisztus
az Isten Fia és az emberiség Megváltója.
61. Amit Jézus történetiségéről tudunk, azt szinte kizárólag az evangéliumokból tudjuk. Ezek hitelességéből következik, hogy
valóban élt, történeti személy volt. Más profán írók is beszélnek róla, pl: Josephus Flavius, Tacitus,
Suetonius, ifj. Plinius. Jézus Krisztus történelmi létezése már a nem hívők számára is lezárt
kérdés.
62. Az emberiség második nagy kérdése Krisztussal kapcsolatban, hogy ki volt
Krisztus? Isten volt-e valóban, vagy csak ember? Heller Ágnes baloldali filozófus nyilatkozta: „nem lehet Krisztust a mi földi, emberi
fogalmainkba beleszorítani. Krisztus messzemenően egyéni. Nem
hasonlít sem az emberek csinálta istenekhez, sem a kortársaihoz.” Krisztus ismételten Istennek mondotta magát, még
ha ritkán nyilatkozott is magáról. Hivatkozik csodáira, mint tanításának,
állításainak igazolására: „higgyetek a
tetteknek, hogy végre lássátok és értsétek: az Atya bennem van s én az Atyában
vagyok.“ (Jn 10,38). Elítélésekor a főpap előtt ünnepélyesen Isten Fiának
vallja magát. Saját tekintélyével tanít: „Mondatott a
régieknek – én pedig mondom nektek”. Mindig győztesen
került ki a vitákból és a cselvetésekből, belát az emberek lelkébe, bölcsességén elcsodálkoznak. Ellenfelei is
megállapítják: “Még soha sem beszélt úgy
ember, ahogy ez beszél” (Jn 7,46).
63. Kicsoda számomra Krisztus? Miután
meghallgattuk kortársainak véleményét, belelapoztunk az evangéliumokba, és
ismerjük a hitvallásokból az Egyház tanítását Jézus Krisztus személyéről,
tegyük fel saját magunknak a kérdést: „Én kinek tartom Krisztust?” Mert akinek tartom, úgy viszonyulok hozzá! Az
érvek, bizonyítékok nem elég, hogy hitet adjon nekünk. A hit Isten kegyelme és
az ember elhatározása. Éppen ezért a hitet nem lehet senkinek átadni, csak
benne a hitet elősegíteni. Mindenkinek magának kell elhatároznia, hogy kilép-e
mint Péter a hajóból, hogy Krisztushoz menjen.
64. Jézus Krisztus Isten Fia, megváltóm. Valóságos Isten és valóságos ember, akiben hiszek és akit szeretek.
Jóbarát, aki szeret és soha el nem hagy. Gondomat viseli, múltam, jelenem,
jövőm.
Krisztus nemcsak Isten, hanem valóságos ember is. Követem emberi vonásait: törekszem úgy szeretni másokat, ahogy Ő
szeretett minket. Ő segítőkész, áldozatvállaló és irgalmas. Mindennap velem
van, hogy az emberekben meglássam őt.
65. Milyen módon
ápolom a barátságot Krisztussal? Naponta imádkozom,
vele beszélgetek útközben is. Szentírást olvasok, szentmisén
veszek részt, szentségekhez járulok, tőle nem sajnálom az időt. Teszem a jót, áldozatot vállalok, tanulok,
hogy bensőséges ismerete által közösségben legyek Krisztussal, s eljussak a Szentháromság életében való részesedésre.
- folytatjuk -
©Darvas-Kozma József
©Darvas-Kozma József
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése