Kedves diákok!
Itt állunk a Petőfi Sándor szobor körül. Nemzeti ünnepünkön az élet iskolája tanít minket. Petőfi Sándor 1849. április 17-én Karánsebesen írt verséből idézek mindjárt, és nektek kell kitalálnotok, hogy kikről van szó:
a tótokról,
a szerbekről,
a románokról
vagy a székelyekről?
„Úgy mennek a halál
elébe ők,
Amint más ember menyegzőre mén;
Virágokat tűznek kalapjaik
Mellé, s dalolnak a harc mezején.”
Amint más ember menyegzőre mén;
Virágokat tűznek kalapjaik
Mellé, s dalolnak a harc mezején.”
Tudjátok-e gyerekek,
hogy kik ezek?
Kórusban felelték: A székelyek!
„Ki merne nékik ellenállani?
Ily bátorságot szívében ki hord?
Mennek, röpülnek, mint a szél, s űzik
Az ellenséget, mint a szél a port!”
Tudjátok-e gyerekek,
hogy kik ezek?
Kórusban felelték: A székelyek!
Lám, mind tudjátok,
hogy kik ezek:
A székelyek!
Ezért bátran mondom
nektek kedves Pedagógusok és Felnőttek e diákokról Petőfi sorait:
„Csak nem fajult el még
a székely vér!
Minden kis cseppje drágagyöngyöt ér.”
Minden kis cseppje drágagyöngyöt ér.”
Azért, hogy történelmünk, kultúránk tovább vivői és jó székelyei legyenek a magyar nemzetnek ezek az ifjak, imádkozzunk:
Miatyánk, Üdvözlégy.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése