Nyerges-tető 2016. március 15.

Kedves ünneplő és Megemlékező Testvéreim!

Tisztelt hivatalból biztonságunkra vigyázó testvéreim!

Ma világszerte a magyarok lelkén átsuhan 1848. március 15-től 1849 október 6-ig terjedő szívet-elmét izzító, de testet-lelket roppantó idő. A szabadság szent fénye világította be a Magyarok honát, és annak minden részét: a Bánságot, az Aranyos-, Körösök- és Szamos mentét, a Maros-, a Nyárád és a Küküllők vidékét, a Székelyföldet és utolsó lángjai fel-fel lobbantak a Kökös-i hídnál, Csíkban a Nyerges-tetőn, és kihunyni látszott 1854. március 10-én a marosvásárhelyi Posta réten és április 29-én Sepsiszentgyörgyön.

Március 15-én a föld lehelete, a fák susogása, az emberek csendes ünneplése, a szabadságharcban elesettek sírjára helyezett keresztek, kopjafák és virágok hirdetik, hogy „a szabadság és függetlenség nem kívülről ránk szabott ruha, hanem belülről épül kifelé” – ahogy Orbán Viktor miniszterelnök urunk mondta,  ezért a vértanúságra épült lelkületből és szeretetből állhat fenn a független és szabad Magyar haza még az Európai Unióban is.

Történelmünk igazolja, hogy népünk lelkülete a vértanúságra épül. Ugyanis, akit és amit megszeret, attól nem sajnál semmit, azért kész életét is adni. A szabadság hitvalló és vértanú nemzete vagyunk. Ezeréves küzdelmeink edzettek minket, nemesítették meg a nemzet jellemét és tiszta lelkiismeretét.  Ezt igazolja, hogy a mohácsi csata előtt a magyar haditanács egyik résztvevője arra szólította fel a táborban lévő kilenc püspök egyikét, írjon a pápának, hogy a csata napját nyilvánítsa huszonötezer magyar vértanú napjává.

Berzsenyi Dániel 1807-ben írta a Magyarokhoz című versét:

„Forr a világ bús tengere, ó magyar! 

Ádáz Erynnis lelke uralkodik, 

S a föld lakóit vérbe mártott

Tőre dühös viadalra készti. 

Majd záróakkordként felszólít: 

Ébreszd fel alvó nemzeti lelkedet! 

Ordítson orkán, jöjjön ezer veszély, 

Nem félek. A kürt harsogását, 

A nyihogó paripák szökését 

Bátran vigyázom. Nem sokaság, hanem  

Lélek s szabad nép tesz csuda dolgokat. 

Ez tette Rómát föld urává, 

Ez Marathont s Budavárt híressé.”

Testvéreim! Honfitársaim!  

A küzdő erőnek mindenképpen erkölcsi tartalma van, hiszen az áldozat a haza szabadságáért, a családok és egyének szabadságáért adja életét. A nemzeti szabadság tér és eszköz, hogy kibontakozhasson mindenki személyisége, de mindenki meglássa végső célját az Istent.

Erről tettek tanúságot az 1848/49-es szabadság harc hősei. Erről tanúskodnak az  aradi tizenhárom vértanú búcsúlevelei. 

Mindnyájan hittek Isten örök életet adó szeretetében, hittek Magyarország feltámadásában.

Szent IX. Lajos francia király valahányszor Poissyn vezetett át (ejtsd: Poásszi) útja, mindig betért abba a templomba, ahol megkeresztelték és hosszan imádkozott. Egy alkalommal valaki azt találta mondani, hogy miért nem a párizsi Notre Dame-ban imádkozik a fenség, mert az előkelőbb. Lajos király röviden így válaszolt: Ott csak földi koronát kaptam, itt viszont örök koronát.

Népünk ezer évvel ezelőtt, itt a Kárpát-medencében lett Isten gyermeke, egész lényével itt vált kereszténnyé. Az Egyház által itt kaptunk égi és földi koronát. Itt kaptuk István királyt vezetőnknek, hogy meglássuk az éji homályban a krisztusi hajnal fényét, és egyenes ösvényen járva, örök hazát és otthont leljünk. Ő megtanított, hogy levessük magunkról a régi embert, és kősziklára építsünk országot és életet, hogy Krisztus által minden vihart rendületlenül álljunk. E földön, ahol Isten kegyelme osztályrészünk lett, folyamatosan tapasztaljuk a gondviselő Isten szeretetét. 

A földi haza, a szülőföld számunkra az a hely, ahol a keresztségi kegyelem, az Istenszeretet megtermi bennünk is a maradandó gyümölcsöt: a lélekújulást, a kultúrát, a civilizációt és a haladást. Krisztus szeretetének mindennapos átélése belénk szövi az igazi hazaszeretetet, a szabadságért küzdők lelkületét és a vértanúk tiszteletét.

Az örök haza szeretete a földi haza szeretetének is kifejezője és fokmérője.  

Az Isten Lelke ihlessen bennünket a további küzdelemre, emberi értékek kitermelésére, hogy mi is hozzájáruljunk a nemzet maradandó gyümölcséhez: a magyar örökséghez. Nagyra hívatott életünk által, gyarapítson Jézus mindazzal, ami nemesen magyar és örök érték.

Számunkra ezért szent e föld, amelyet eleink szabadságból-szeretetből eredő verejtéke és vére áztatott, amit feladni és feledni nem szabad soha!

Hogy ez így legyen, imádkozzunk: Miatyánk...

Darvas-Kozma József

Ajánló:
Március 15. a Gál Sándor szobornál
2016. március 15. a csíkszeredai Petőfi Sándor Általános Iskolában