Hivatás 4.

 Az Atya kente föl Szentlélekkel Jézus Krisztust és „pappá, prófétává, királlyá” tette. Isten egész népe részesedik Krisztus e három feladatköréből és hordozza a küldetés és a szolgálat felelősségét, ami abból fakad. Isten népéhez csatlakozva a hit és a keresztség által részt kaptunk e nép páratlan hivatásából: papi hivatásból. „Az Úr Krisztus, az emberek közül választott főpap az új népet „Atyjának, az Istennek országává és papjaivá tette.” (KEK 783k)

Sokféle hívatás van, de a legfontosabb, hogy keresztények vagyunk, mert a keresztség által felszentelt lelki házzá és szent papsággá lettünk. A hívők egész közössége, mint ilyen, papi jellegű. Ez az általános papság. (vö. KEK 1546) A keresztségben szerzett és a bérmálásban megerősített természetfölötti méltóság, amelyben Krisztus Egyházának minden tagja részesül, s ennek következtében kedves áldozatokat hozhat Istennek, és dicsőítheti őt. Valamennyiünk közös hívatása az életszentségre és a világ evangelizálására szól. Az általános papság két másik szentségben bontakozik ki, az egyházi rend és a házasság szentségében. E szentségek révén a hívek sajátos fölszentelésben részesülnek. Azok, akik részesülnek az egyházi rend szentségében, arra kapnak fölszentelést, hogy Krisztus nevében „Isten igéje és kegyelme által az Egyház pásztorai legyenek”. A családot alapítók, hogy méltó módon betölthessék állapotuk föladatait, egy külön szentségből nyernek megerősítést és fölszentelést.(vö. KEK 1535)                     

A szolgálati papság. Az egyházi rend az a szentség, mely által a Krisztustól Apostolaira bízott küldetés teljesítése folytatódik az Egyházban az idők végezetéig: tehát az apostoli szolgálat szentsége. Három fokozata van: a püspökség, az áldozópapság és a diakonátus. A püspökök és papok szolgálati papsága, és az összes hívő általános papsága, „lényegük szerint” különböznek, bár „egymáshoz vannak rendelve.. Míg a hívők általános papsága a keresztségi kegyelemnek - a hit, remény és szeretet életének -, valamint a Lélek szerinti élet gyarapodásában valósul meg, addig a szolgálati papság az általános papság szolgálatában áll, és az összes keresztények keresztségi kegyelmének kibontakoztatására irányul. Egyike azon eszközöknek, melyekkel Krisztus szüntelenül építi és vezeti a maga Egyházát. Éppen ezért egy külön szentséggel, az egyházi rend szentségével adják át. Az egyházi rend szentségét kézrátétellel szolgáltatják ki, melyet ünnepélyes fölszentelő könyörgés kísér, s ebben a szentelendő számára a Szentléleknek a szolgálathoz szükséges kegyelmét kérik. A szentelés eltörölhetetlen karaktert nyom a lélekbe, akár a keresztség és a bérmálás. (vö. KEK 1597). A fölszentelt szolgák Isten népe szolgálatát a tanítás, az istentisztelet és a lelkipásztori irányítás által végzik. Az egyházi rend szentségének az alapja a papi hivatás. Jézus maga hívta meg apostolait, ugyanígy ma is Ő hívja meg. 

A hivatás feltételei, hogy egészséges legyen a papságra készülő, legyen elegendő szellemi képessége a szükséges tanulmányok elvégzésére, valamint legyen komoly erkölcse, és a papságban ne keressen egyebet, mint Isten és az emberek szolgálatát.