Az Atya kente föl Szentlélekkel Jézus Krisztust és „pappá, prófétává,
királlyá” tette. Isten egész népe részesedik Krisztus e három feladatköréből és
hordozza a küldetés és a szolgálat felelősségét, ami abból fakad. Isten népéhez
csatlakozva a hit és a keresztség által részt kaptunk e nép páratlan
hivatásából: papi hivatásból. „Az Úr
Krisztus, az emberek közül választott főpap az új népet „Atyjának, az Istennek
országává és papjaivá tette.” (KEK 783k)
Sokféle hívatás van, de a legfontosabb, hogy keresztények vagyunk, mert a
keresztség által felszentelt lelki házzá és szent papsággá lettünk. A hívők
egész közössége, mint ilyen, papi jellegű. Ez az általános papság. (vö. KEK
1546) A keresztségben szerzett és a bérmálásban megerősített természetfölötti
méltóság, amelyben Krisztus Egyházának minden tagja részesül, s ennek
következtében kedves áldozatokat hozhat Istennek, és dicsőítheti őt.
Valamennyiünk közös hívatása az
életszentségre és a világ evangelizálására szól. Az általános papság két másik
szentségben bontakozik ki, az egyházi rend és a házasság szentségében. E
szentségek révén a hívek sajátos fölszentelésben részesülnek. Azok, akik
részesülnek az egyházi rend szentségében, arra kapnak fölszentelést, hogy
Krisztus nevében „Isten igéje és kegyelme által az Egyház pásztorai legyenek”.
A családot alapítók, hogy méltó módon betölthessék állapotuk föladatait, egy
külön szentségből nyernek megerősítést és fölszentelést.(vö. KEK
1535)
A szolgálati
papság. Az egyházi rend az a szentség, mely által
a Krisztustól Apostolaira bízott küldetés teljesítése folytatódik az Egyházban
az idők végezetéig: tehát az apostoli szolgálat szentsége. Három fokozata van:
a püspökség, az áldozópapság és a diakonátus. A püspökök és papok szolgálati papsága, és az összes hívő
általános papsága, „lényegük szerint” különböznek, bár „egymáshoz vannak
rendelve.. Míg a hívők általános papsága a keresztségi
kegyelemnek - a hit, remény és szeretet életének -, valamint a Lélek szerinti
élet gyarapodásában valósul meg, addig a szolgálati papság az általános papság
szolgálatában áll, és az összes keresztények keresztségi kegyelmének
kibontakoztatására irányul. Egyike azon eszközöknek, melyekkel Krisztus
szüntelenül építi és vezeti a maga Egyházát. Éppen ezért egy külön szentséggel,
az egyházi rend szentségével adják át. Az egyházi rend szentségét kézrátétellel
szolgáltatják ki, melyet ünnepélyes fölszentelő könyörgés kísér, s ebben a
szentelendő számára a Szentléleknek a szolgálathoz szükséges kegyelmét kérik. A
szentelés eltörölhetetlen karaktert nyom a lélekbe, akár a keresztség és a
bérmálás. (vö. KEK 1597). A fölszentelt szolgák Isten népe szolgálatát a
tanítás, az istentisztelet és a lelkipásztori irányítás által végzik. Az
egyházi rend szentségének az alapja a papi hivatás. Jézus maga hívta meg
apostolait, ugyanígy ma is Ő hívja meg.
A hivatás feltételei, hogy egészséges legyen a papságra készülő,
legyen elegendő szellemi képessége a
szükséges tanulmányok elvégzésére, valamint legyen komoly erkölcse, és a papságban ne keressen egyebet, mint Isten és az emberek szolgálatát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése