Október 7.

Lepanto 1571. október 7.  
Harminc évvel Buda elfoglalása után, Részeges Szelim török szultán Európából még nagyobb részt akart elfoglalni. Abban az időben Szent V. Piusz (+1572.V.1.) pápa ült Szent Péter székében. Felismerve a veszélyt, keresztes hadjáratot hirdetett a törökök ellen és rózsafüzéres imahadjáratot a keresztény erők támogatására. A török túlerővel szemben az egyesült spanyol, velencei és a pápai flottát ausztriai Don Juan és Andrea Doria vezette. A keresztény flotta 1571. október 7-én Görögország partjainál, a Lepantó-i öbölben csodálatos módon győzött. A győzelmet nem csatázó, hanem imádkozó karjainkkal vívtuk ki – mondta Don Juan. 
A tengeri győzelem emlékére Szent V. Piusz 1572. október 7-ére a Győzedelmes Nagyasszonyunk ünnepét rendelte el. Utóda, XIII. Gergely pápa 1573-ban a Rózsafüzér Királynője ünnep nevet adta. V. Szent Piusz, domonkosrendi pápa tiszteletére viselik a pápautódok a domonkosok fehér reverendáját.

A történelem igazolja, hogy a vészterhes időkben, mikor imaközösséggé formálódott egy nép, a rózsafüzér imádkozása következtében ott minden változás békében, vérontás nélkül zajlott le.

**

A rózsafüzér bölcsője Szent Domonkos rendjének dél-franciaországi szent helyei. E vidéken átutazó éles szemű püspöki titkár, Guzman Domonkos hamarosan észrevette, hogy e vidéket megfertőzte az albi eretnekség. Előbb a Toulouse-i vendéglőst térítette meg. Majd a közeli vidéki városban, Fanjeaux-ban prédikál, ahol az eretnekek tűzpróbáján győzedelmeskedett. Az eretnekek azt kívánták, hogy dobják tűzbe a tanításukat tartalmazó iratokat. Domonkos miután a mennyei Atyához fohászkodott és a Szűzanya segítségét kérte, elfogadta az ajánlatot. Az eretnekek bedobták írásaikat a tűzbe, melyek azonnal elhamvadtak. Domonkos is bedobta pergamenjeit, a lángok magasra csaptak, még a szoba gerendáját is megperzselték, de a pergamenek sértetlenek maradtak. Újra megismételték a próbát, az eredmény azonban a győzelem volt ismét: a Domonkos által prédikált igaz hit győzelme. Domonkos Fanjeaux-ből a két kilométerre levő Prouille-ba ment. Útközben két eretnek meg akarta gyilkolni. A Szent csak annyit kért tőlük: hadd végezze el szokásos imádságát! Azok engedtek a kérésnek. Domonkos imádkozni kezdett. A gyilkosok csodálkozva látták, hogy minden Üdvözlégy után egy-egy rózsa hull le az „elítélt” ajkáról. Előbb fehér, majd piros, végül sárga rózsák hullottak, melyeket egy Szépséges Nő csokorba kötött. E látomáson a két eretnek megilletődött, megtért, és csatlakozott Szent Domonkoshoz. Azóta azt a helyet eretnekek keresztjének és a falut Rózsafüzér szentélyének nevezik.

**

Szent V. Piusz pápa így ír: „Szent Domonkos – az Ő Rendjének egykor mi is ünnepélyes fogadalmas tagja voltunk – az égre emelte szemét és azt a szent hegyet nézte, aki nem más, mint a Boldogságos Szűz Mária, Istennek szent Anyja. S ekkor – amint hisszük – a Szentlélek sugallatára könnyű, mindenkinek hozzáférhető és rendkívül szép imádságot adott a keresztény népnek, ti. a Boldogságos Szűz Zsolozsmáját, vagyis a rózsafüzért. Ezt az ájtatosságot azután fiai az egész Egyházban elterjesztették, aminek következtében a keresztény népek felbuzdultak, az eretnekség sötétségét elhagyták és a katolikus hit világosságára tértek, majd pedig az imádság terjesztésére társulatokba tömörültek.”