Zűrzavaros a világ?

A felelet attól függ, hogy milyennek látjuk mi a világot, és milyennek az Isten. A babiloni fogság utáni nagy összevisszaságban, Malakiás próféta a vég közeledtét és az ítéletet egy egymásba vetülve, egy síkban látja. Erőteljes színekkel ecseteli az ítéletet, amely olyan kemény lesz, mint a tűz, amely elégeti az ágat és a gyökeret. (Mal 3,19-20a) A képek mindazonáltal nagy igazságot fejeznek ki. 

Az ítélet napja bűnöst és igazat egyaránt érint, de nem egyforma hatással. A bűnös számára a végső kifoszottságot, az örök kínt jelenti, míg az igazak számára a tisztulást, amikor „felragyog az igazság napja” és sugarai üdvösséget árasztanak. 

És Isten milyennek látja a zűrzavaros világot? Derűsen, mert üdvözítő terveit a zűrzavarok által és azok ellenére is meg tudja valósítani. A világ végéről és a végítéletről szóló szentírási részek mindig jót ígérve zárulnak. 

Viszont a prófétai látomások - Isten tervei - nem igazodnak a mi dátumokra épülő időszámításunkhoz. 

Jézus megmondta: „Nem a ti dolgotok, hogy ismerjétek az időpontokat.” Mi maradjunk meg minden tekintetben az életet irányító hitünk biztonságában.

A mai bajok ellenére is nyugodt lehet a hívő ember, mert egy véges, elmúló világban élünk, ahol zűrzavaros idők váltják egymást. Sok olyan dolog fog történni, amiről azt gondoljuk, hogy már a vég kezdete. (Lk 21,5-19) Pedig csak előképe annak. Ez azonban nem veszélyezteti az idők végének elérkezését. Mi akkor majd elnyerjük a célhoz érők örömét, az állhatatosság megígért jutalmát. Addig is az egész emberiség viseli a bűnbeesés miatti bűnhődés terhét. Továbbra is jövevények és vándorok maradunk a Földön. Amíg az időben élünk, mindenki meghal. S aki meghal, semmit sem visz magával, csupán a földi élet során kimunkált lelkét. Lelkünk formálását az egyetlen igaz tanítóra, Jézus Krisztusra kell építenünk, aki út, igazság és élet, akiben fölragyogott Isten kifogyhatatlan irgalma. Ő lett minden esendőségünk egyetlen reménye és példaképe. 

A küldetést véghez vitte, megmutatta, hogy többet kell dolgozniuk és szenvedniük azoknak, akik hűségesek hozzá, mint amennyit gondoltak volna. Egyáltalán nem akar hiszékenységre nevelni, nem engedi, hogy illúziókba ringassuk magunkat. Életünk velejárója az egymással közösen végzett, becsületes, életfenntartó munka, amely verejtékes erőfeszítést kíván. A jövő nemzedékről való gondoskodás pedig fáradságos feladat. 

Szent Pál apostol is tanú rá, hogy az ítélet napjára tevékeny élet- és munkaközösséget alkotva készüljünk. (2Tessz 3,7-12) Az egyház kezdettől fogva ellenezte a kényelmes életet, a tétlenséget, a kötelességek elhanyagolását. 

Ma amikor újra felcsapott az Isten elleni lázongás tüze, amikor a világ hatalmasai csak beszélnek, de megoldást nem javasolnak, sőt a szeretetlenséget annyira fokozzák, hogy a társadalom legkisebb sejtjében, a családban is küzdelem támadt (abortusz, válás, eutanázia). Mindez a sok gyötrő esemény nem a keresztények pusztulására, hanem javára szolgál, hitük elmélyítésére és megszilárdítására. 

Aki Krisztusra alapozta életét, megérti Victor Hugo időtálló üzenetét: „Légy mint madár, mely törékeny ágon dalolgat vidoran. S mikor az ág recseg, akkor is dalol, mert tudja, hogy szárnya van.”

„Állhatatossággal őrzitek meg lelketeket.” Lk 21,19.