A felelet attól
függ, hogy milyennek látjuk mi a világot, és milyennek az Isten. A babiloni
fogság utáni nagy összevisszaságban, Malakiás próféta a vég közeledtét és az
ítéletet egy egymásba vetülve, egy síkban látja. Erőteljes színekkel ecseteli
az ítéletet, amely olyan kemény lesz, mint a tűz, amely elégeti az ágat és a gyökeret.
(Mal 3,19-20a) A képek mindazonáltal
nagy igazságot fejeznek ki.
Az ítélet napja bűnöst és igazat egyaránt érint, de
nem egyforma hatással. A bűnös számára a végső kifoszottságot, az örök kínt
jelenti, míg az igazak számára a tisztulást, amikor „felragyog az igazság
napja” és sugarai üdvösséget árasztanak.
És Isten milyennek látja a zűrzavaros
világot? Derűsen, mert üdvözítő terveit a zűrzavarok által és azok ellenére is
meg tudja valósítani. A világ végéről és a végítéletről szóló szentírási részek
mindig jót ígérve zárulnak.
Viszont a prófétai látomások - Isten tervei - nem igazodnak a mi
dátumokra épülő időszámításunkhoz.
Jézus megmondta: „Nem a ti dolgotok, hogy ismerjétek az időpontokat.” Mi maradjunk
meg minden tekintetben az életet irányító hitünk biztonságában.
A mai bajok ellenére is nyugodt lehet a hívő
ember, mert egy véges, elmúló világban élünk, ahol zűrzavaros idők váltják
egymást. Sok olyan dolog fog történni, amiről azt gondoljuk, hogy már a vég
kezdete. (Lk 21,5-19) Pedig csak előképe annak. Ez azonban nem veszélyezteti az
idők végének elérkezését. Mi akkor majd elnyerjük a célhoz érők örömét, az
állhatatosság megígért jutalmát. Addig is az egész emberiség viseli a bűnbeesés
miatti bűnhődés terhét. Továbbra is jövevények és vándorok maradunk a Földön.
Amíg az időben élünk, mindenki meghal. S aki meghal, semmit sem visz magával,
csupán a földi élet során kimunkált lelkét. Lelkünk formálását az egyetlen igaz
tanítóra, Jézus Krisztusra kell építenünk, aki út, igazság és élet, akiben
fölragyogott Isten kifogyhatatlan irgalma. Ő lett minden esendőségünk egyetlen
reménye és példaképe.
A küldetést véghez vitte, megmutatta, hogy többet kell
dolgozniuk és szenvedniük azoknak, akik hűségesek hozzá, mint amennyit
gondoltak volna. Egyáltalán nem akar hiszékenységre nevelni, nem engedi, hogy
illúziókba ringassuk magunkat. Életünk velejárója az egymással közösen végzett,
becsületes, életfenntartó munka, amely verejtékes erőfeszítést kíván. A jövő
nemzedékről való gondoskodás pedig fáradságos feladat.
Szent Pál apostol is
tanú rá, hogy az ítélet napjára tevékeny élet- és munkaközösséget alkotva készüljünk. (2Tessz 3,7-12) Az egyház
kezdettől fogva ellenezte a kényelmes életet, a tétlenséget, a kötelességek
elhanyagolását.
Ma amikor újra felcsapott az Isten elleni lázongás tüze, amikor
a világ hatalmasai csak beszélnek, de megoldást nem javasolnak, sőt a szeretetlenséget
annyira fokozzák, hogy a társadalom legkisebb sejtjében, a családban is
küzdelem támadt (abortusz, válás, eutanázia). Mindez a sok gyötrő esemény nem a
keresztények pusztulására, hanem javára szolgál, hitük elmélyítésére és
megszilárdítására.
Aki Krisztusra alapozta életét, megérti Victor Hugo időtálló
üzenetét: „Légy mint madár, mely törékeny ágon dalolgat vidoran. S mikor az ág recseg, akkor is dalol, mert tudja, hogy szárnya van.”
„Állhatatossággal
őrzitek meg lelketeket.” Lk 21,19.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése