Életemnek oltalmazója

Evangéliumi szakaszunk (Mk 3,20-35), Jézus életének egyik drámai jelenetéről szól. Jézus fellépése nyomán hatalmas tömegek mozdultak meg Kafarnaum környékén. Ez viszont felkeltette a jeruzsálemi vallási vezetők gyanúját. Mivel nem szerzett „működési engedélyt” tőlük, ezért írástudókat küldtek a 150 km-re északra fekvő kereskedő városba, hogy figyeljék őt és tevékenységét. De azok – anélkül hogy szóba álltak volna Jézussal –, irigységből azzal vádolták meg és azt híresztelték róla, hogy a gonosz lelkek fejedelmének segítségével űzi ki az ördögöket. Jézus pedig összehívta a vádaskodó írástudókat és megkérdezte tőlük: „Hogyan űzhetné ki a sátán a sátánt? Ha egy ország meghasonlik önmagával, az az ország nem maradhat fenn.” Alantas vádjaikat négy példával megcáfolta, kifejtette az igazságot. Ezzel álnokságukat felfedte  és rámutatott, hogy magatartásukkal a Szentlelket káromolják, melyre nincsen bűnbocsánat.  

Az Isten és ember közötti kapcsolatnak az édenkerti megrontásáról szól az olvasmány. (Ter 3,9-15) A szellemvilághoz tartozó angyaloknak dönteniük kellett, szeretni akarják-e az Atyát szolgálatukkal vagy rivalizálni akarnak-e vele? Akik a rivalizálás mellett döntöttek, azok a szeretet nélküli, gonosz lelkek. Ezek azóta a teremtett világ ellenlábasaiként dolgoznak, az emberekre is hatással tudnak lenni. Ezért az emberek nemcsak gyengeségből vétkeznek, hanem sátáni stílusban is. Gondoljunk a kommunizmus és a fasizmus szörnyű embertelenségére vagy a háborúk esztelenségére. Curzio Malaparte (1898-1957) olasz diplomata, haditudósító 1941 és 1943 között a keleti fronton írt művében (Kaputt) egy különös jelenetről ír: egy katona azt mondja a fogoly gyereknek: „Ha megmondod, melyik szemem van üvegből, szabadon engedlek. A gyerek hibátlanul eltalálja az üvegszemet. Honnan tudtad? – kérdezte a katona. Van benne valami emberi – felelte a gyerek.”

Nem kell a múltba visszamennünk, mindennapi életünkben is fellelhető a gonosz nyoma. Némelykor mintha az ördög bújna belénk. Hogyan tudnánk különben olyan gonoszok lenni?

Szent Pál arra int, hogy „ne a láthatóra, hanem a láthatatlanra fordítsuk figyelmünket!” (2Kor 4,13-5,1) A mi világunk valamikor a sátán birodalma volt, de csak a megváltásig. Krisztus legyőzte a sátán uralmát a 40 napos böjtje végén, végképpen a kereszten. Visszaadta nekünk az ősbűnben elveszített Szentlelket, hogy az egyház szolgálata által istengyermeki életünk legyen. Ezért az eseményekben, az emberekben, a feladatokban és a problémákban ne maradjunk meg a felszín, a látható szemléleténél. Hitünkkel fogjuk fel, hogy mindebben a láthatatlan Isten jön felénk és vár bennünket. Az emberi világ Isten arcképe. Ne rontsuk el, inkább tegyük egyre inkább Istent kifejezővé. A bűnös Saul, engedve a Szentlélek vezetésének, Szent Pál apostol lett.

„Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer.” Jn 20,23.