Örök szeretettel, örök üdvösségért

 Galatia a kelta galatákról kapta a nevét, akik Kr. e. a IV. században átkeltek a Boszporuszon és elfoglalták Anatóliát. Lakóterületüket kelta törzsi alapon osztották be. Kr. e 25-ben a Római Birodalom provinciája lett. Szent Jeromos (347-420) idejében még kelta nyelven beszéltek. Úgy tartják, hogy Szent Pál által megtérített néptörzsek közt a galaták voltak a legvadabbak. 

Az apostol 3. missziós útja végén írta a levelet, melyben a zsidózóktól óvja: „ne hagyjátok, hogy újra a szolgaság igájába hajtsanak titeket.” (Gal 5,1. 13-18) Sokféle szolgaságunk van: szolgái vagyunk a megszokásainknak, érzéseinknek, érzelmeinknek, az elvárásoknak, a bűnnek és mindenki hozzáteheti, hogy minek a szolgája, mi az, amitől nem tud szabadulni, és akadályozza a keresztény életét. 

Mindenféle szolgaság épp oly elidegenedés az Isten szerinti élettől, mint a ránk nehezedő félelem kalodája. Egyedül Krisztus tett szabaddá bennünket, és szabadok, akik a Szentlélek vezetése alatt élnek, és nem teljesítik a „test” kívánságait. Pál apostol a test alatt a földies gondolkodású embert érti. Rámutat arra, hogy a mózesi törvény szolgaságából is kiszabadultunk, amikor átadtuk magunkat Krisztusnak és a Szentlélek indításának. Oktalanoknak mondja azokat, akik testben akarják bevégezni, amit lélekben kezdtek. Kijelenti, hogy Isten gyermekeinek szabadságát Krisztus szerezte meg.  

Az olvasmányban Illés, az ószövetség egyik legnagyobb szent személyisége, a karmeliták ősatyja, Kr. e. a 9. században az Úr indítására felkereste Sáfát fiát, Elizeust, aki éppen szántott, és rávetette köpenyét. Ezzel fejezte ki meghívását. (1Kir 19,16b, 19-21) Elizeus nyomban elbúcsúzott szüleitől, majd az ökröket, amikkel szántott levágta és követte Illést. Tette olyan, mint később az apostoloké, akik mindent elhagyva követték Jézust. 

Az Isten mellett való döntés és elszakadás a korábbi élettől segít, hogy lelkületünk Jézuséhoz hasonlítson, szabadok legyünk. Jézus rámutat megkötöttségeinkre is. (Lk 9,51-62) A szamaritánusok egyszer befogadták Jézust, de most mivel Jeruzsálembe megy elutasítják. Erre a szeretetlenségre az apostolok irgalmatlansággal akarnak válaszolni. Jézus pedig rámutat, hogy ő irgalmasságot akar és nem pusztítást. Elutasítja az iránta tanúsított eltorzult szeretetet is. 

Nekünk a ‘szabadságért’ naponta meg kell küzdenünk előítéleteinkkel és szabadnak kell lennünk a változásra, őriznünk kell a változás képességét. Ez akkor lehetséges, ha életünk fixpontja Krisztus és az ő szeretete. Jézus útközben három tanítványjelölttel találkozik, kettő maga jelentkezik, egyet pedig Ő hív. Mindháromnál ott vannak a fenti akadályok. Jézust követhetjük mi is, ha elszakadunk az anyagi biztonságtól, a családtól és a halogatástól. 

Jézus bátorságot, radikális döntést kíván minden időben, és cserébe vállalja az üdvösségre vezetést.

„Isten az én osztályrészem, örökségem tőle várom.” Zsolt 15,2