Galatia
a kelta galatákról kapta a nevét, akik Kr. e. a IV. században átkeltek a
Boszporuszon és elfoglalták Anatóliát. Lakóterületüket kelta törzsi alapon
osztották be. Kr. e 25-ben a Római Birodalom provinciája lett. Szent Jeromos
(347-420) idejében még kelta nyelven beszéltek. Úgy tartják, hogy Szent Pál
által megtérített néptörzsek közt a galaták voltak a legvadabbak.
Az apostol 3.
missziós útja végén írta a levelet, melyben a zsidózóktól óvja: „ne hagyjátok, hogy újra a szolgaság
igájába hajtsanak titeket.” (Gal 5,1. 13-18) Sokféle
szolgaságunk van: szolgái vagyunk a megszokásainknak, érzéseinknek,
érzelmeinknek, az elvárásoknak, a bűnnek és mindenki hozzáteheti, hogy minek a
szolgája, mi az, amitől nem tud szabadulni, és akadályozza a keresztény életét.
Mindenféle szolgaság épp oly elidegenedés az Isten szerinti élettől, mint a
ránk nehezedő félelem kalodája. Egyedül Krisztus tett szabaddá bennünket, és
szabadok, akik a Szentlélek vezetése alatt élnek, és nem teljesítik a „test” kívánságait. Pál apostol a test
alatt a földies gondolkodású embert érti. Rámutat arra, hogy a mózesi törvény
szolgaságából is kiszabadultunk, amikor átadtuk magunkat Krisztusnak és a
Szentlélek indításának. Oktalanoknak mondja azokat, akik testben akarják
bevégezni, amit lélekben kezdtek. Kijelenti, hogy Isten gyermekeinek szabadságát
Krisztus szerezte meg.
Az
olvasmányban Illés, az ószövetség egyik legnagyobb szent személyisége, a
karmeliták ősatyja, Kr. e. a 9. században az Úr indítására felkereste Sáfát fiát,
Elizeust, aki éppen szántott, és rávetette köpenyét. Ezzel fejezte ki
meghívását. (1Kir 19,16b, 19-21) Elizeus nyomban elbúcsúzott szüleitől, majd az
ökröket, amikkel szántott levágta és követte Illést. Tette olyan, mint később
az apostoloké, akik mindent elhagyva követték Jézust.
Az Isten mellett való
döntés és elszakadás a korábbi élettől segít, hogy lelkületünk Jézuséhoz
hasonlítson, szabadok legyünk. Jézus rámutat megkötöttségeinkre is. (Lk
9,51-62) A szamaritánusok egyszer befogadták Jézust, de most mivel Jeruzsálembe
megy elutasítják. Erre a szeretetlenségre az apostolok irgalmatlansággal
akarnak válaszolni. Jézus pedig rámutat, hogy ő irgalmasságot akar és nem
pusztítást. Elutasítja az iránta tanúsított eltorzult szeretetet is.
Nekünk a ‘szabadságért’
naponta meg kell küzdenünk előítéleteinkkel és szabadnak kell lennünk a
változásra, őriznünk kell a változás képességét. Ez akkor lehetséges, ha életünk
fixpontja Krisztus és az ő szeretete. Jézus útközben három tanítványjelölttel
találkozik, kettő maga jelentkezik, egyet pedig Ő hív. Mindháromnál ott vannak
a fenti akadályok. Jézust követhetjük mi is, ha elszakadunk az anyagi biztonságtól,
a családtól és a halogatástól.
Jézus bátorságot, radikális döntést kíván minden
időben, és cserébe vállalja az üdvösségre vezetést.
„Isten az én osztályrészem, örökségem tőle várom.” Zsolt 15,2
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése