Április 1.

 A művelődéstörténészek szerint a franciák a ludasok abban, hogy április elseje az ugratások napja. Náluk sokáig akkor kezdődött az újév, s mint számos országban, itt is szokás volt újévkor, (tehát április 1-jén) megajándékozni egymást.  

IX. Károly (1550., ur.1560-tól haláláig 1574. Igazából anyja, Medici Katalin uralkodott.) 1564-ben elrendelte, hogy az esztendőnek a franciáknál is januárban kell kezdődnie, s így az ajándékozás napja áttolódott január 1-re. Csakhogy a megszokást, a beidegzettséget nem lehetett rendelettel egy csapásra megszüntetni. Így többen akadtak, akik január 1-én is, április 1-én is küldözgettek újévi ajándékot. Ez viszont dupla költséggel járt. Hogy segítsenek magukon, de elfogadva az újat, viszont ragaszkodva a régihez, azt találták ki a franciák, hogy január elsején küldik a szabályos újévi ajándékot, a régi újév napján pedig, valami szellemes bolondsággal lepik meg ismerőseiket.  

A bolondos ajándékokból fejlődött ki a többi bolondozás, az ál-újév tiszteletére rögtönzött sok vidám móka, amelyet más országokban később, helyi receptek szerint tovább fejlesztettek. 

 

Jézus jóságos és irgalmas - Nb.5.

„Az Úristen őriz engem  

mert az ő zászlóját zengem.

Ő az Áldás, Ő a Béke 

nem a harcok istensége. 

Ő nem az a véres Isten:

az a véres Isten nincsen. 

 

Kard ha csörren, vér ha csobban, 

csak az ember vétkes abban. 

Az Úristen örök áldás, 

csira, élet és virágzás. …” 

Babits Mihály, Zsoltár gyermekhangra című versét 1917-ben, az első világháború idején írta. Ennek záró gondolata Isten irgalmában való bizakodás. A  szentmise olvasmányok Isten irgalmáról, a tőle származó békéről szólnak. 

Babits 1938-ban, nagy betegen maga körül látja az újabb világ-háború felé támolygó Európát. Ekkor írja csodálatos versét, a  Jónás könyvét. E kérdésre, hogy az emberek nagy lármájában miért hallgat az Isten? – sejteti meg a választ.
„Mert látá az Úr, hogy ott egyik-másik
szívben még Jónás szava kicsirázik
mint a jó mag ha termőföldre hullott ...”

Az evangéliumban, Jézus korán reggel az Olajfák-hegyéről a templomba ment. Az egész nép köréje gyűlt, ő pedig leült és tanította. (Jn 8,1-11) Közben ellenfelei, az írástudók és a farizeusok egy házasságtörésen ért asszonyt hoztak oda, hogy mondjon ítéletet fölötte. Ez hasonló “csapda” volt, mint a fizessünk-e adót a császárnak vagy ne fizessünk. 

Az ellenfelek elgondolása szerint Jézusnak vagy Mózes törvényét, vagy a római hatalmat el kell utasítania. Ha azt mondja kövezzük meg, akkor bevádolhatják a római helytartónál, mert abban az időben a zsidóknak tilos volt a halálos ítéletet végrehajtani. Ha azt mondja, kegyelmezzetek meg, akkor a mózesi törvény megszegésével fogják vádolni. 

Jézus elhárítja a tőrvetést. Ujjával a földre ír, időt ad a farizeusoknak saját lelkivizsgálatra. Sűrgetésükre idézi a törvényt: Az vesse rá az első követ, aki közületek bűntelen! Ő pedig tovább írt. 

Miután a vádlók elmentek, Jézus szabaddá teszi az asszonyt, hogy elmenjen, de arra nem, hogy újra bűnt kövessen el. E figyelmeztetéssel küldi el: „Én sem ítéllek el. Menj, de többé ne vétkezzél!” 

– Így teljesedett be Izajás jövedőlése: „Most már ne arra gondoljatok ami régen történt, és ne a múlt dolgaira figyeljetek! Nézzétek: én valami újat viszek végbe ... és népem hirdetni fogja dicséőségemet.” (Iz 43,16-21) 

Szent Pál párhuzamot von az egyiptomi és a babiloni szabadulás között, de ezeket felülmúlja a Jézusban kapott kegyelem, a bűnbocsánat. (Fil 3,8-14) Mi pedig Krisztussal közösségben megyünk a kitűzött cél felé, amelyre Isten meghívott. 

 

„Teljes szívvel térjetek vissza hozzám, mondja a mi Urunk.”  

Joel 2,12.

Malachi: A Júdás-komplexus 4.

– Az anglikán egyházban hasonló a helyzet. Ott a canterbury-i érsek első az egyenlők közt, és a saját egyházmegyéjén kívül nincs valódi hatalma! – Erre egy másik példa a konstantinápolyi pátriárka. Egyébként a független nemzeti egyházak eszméje eretnekség. Gallikanizmusnak nevezték, és elítélték nemegyszer, így az első vatikáni zsinaton is. Valójában ez egy protestáns eszme.

– A II. vatikáni zsinaton mégis keresztülvitték? - Ma ez járja. A püspökök azt mondják, hogy a II. vatikáni zsinat tette őket függetlenné. Persze, tisztelik a pápát, mert ő vezeti a legősibb egyházmegyét, Szent Péter székhelyét. De elvesztettek minden valóságos engedelmességet és tiszteletet. Ez a baj a mai püspökökkel. Ennek eredménye az, hogy minden egyházmegye egy kis birodalom önmagában. Minden püspök függetlennek vallja magát, ezért a papjai is függetlennek gondolják magukat a pápától. Ezt látjuk újra és újra az Egyesült Államokban. Ez a jellemző! Daniel N. DiNardo teológus, aki egy interjúban ezt mondta: „Ne hallgassatok a pápára! Csak a püspökre hallgassatok! Ő az, akié itt minden hatalom.” (1997-ben segédpüspök, 2006-ban érsek, 2007-től bíboros). Ez a nézet uralkodik ma az USA-ban. Ez nagy probléma egy mindennapi egyházmegye mindennapi katolikusainak. A baj az, hogy ki vagyunk szolgáltatva a helyi püspöknek, aki függetlenítette magát Rómától, és helyi ügyekben a pápával egyenrangúnak, vagy még nála illetékesebbnek is tartja magát. A helyi püspök hozhat az egyházmegyéjére vonatkozó döntéseket, és ha Róma ellenzi is, nem kell figyelembe vennie. Mondhatja, hogy akkor is megteheti, és meg is teszi. Ez a baj.

– Kérem, magyarázza el, mi pontosan a Júdás-komplexus, és mi köze a püspökeinkhez?

– Nos, elolvasta a cikkemet. Milyen üzenetet olvasott ki belőle? Mi a lényeg abból, amit megtudott a Júdás-komplexusról? Szeretném hallani valaki mástól, hogyan értelmezi a cikket.

– Úgy értettem, hogy Júdás nem akart kimondottan lázadni Urunk ellen, csak azt gondolta, hogy ő jobb módot tud a krisztusi eszmék terjesztésére. Úgy érezte, jobbat tud, mint a Mester.

– Ez a lényege. Ez a Júdás-komplexus lényege. Ilyen értelemben Júdás nem volt rossz ember. Az evangéliumokból világosan kiderül, hogy nem akarta Urunkat elveszejteni. Nem akarta, hogy megöljék! Azt akarta, hogy Jézus a zsidók királya legyen, ő pedig az egyik minisztere. Be akarta hízelegni magát a jeruzsálemi egyházi és világi hatóságoknál. Ez volt a célja. Júdás akart lenni a nagy közvetítő. Megpróbált Jézus és a hatóságok közé helyezkedni. Azt akarta, hogy Jézus földi király legyen, és ő legyen a miniszterelnöke. Az új államban ő lett volna a mi Urunk mindenese. Ez a Júdás-komplexus.

Mármost, a püspökeinkkel való párhuzam félelmetes. A Júdás-komplexus ott van a püspökökben. A párhuzam a következőkben áll: Kétségtelen, hogy az amerikai püspökök azért nem képesek, vagy nem hajlandók megoldani az abortusz, a pornográfia, a homoszexualitás problémáját, mert nem akarják elveszíteni a jó kapcsolatot a világi kormány embereivel. Jó magaviseletű állampolgárok akarnak lenni. Meg akarnak felelni a liberális gondolkodásmódnak, ami az USA-ban és Kanadában uralkodik. A püspökök tehát azt hiszik, hogy ez jobb megközelítése a problémának, mint felállni és azt mondani: „Az abortusz rossz dolog. Harcolni fogunk ellene. Kivonulunk az utcákra. Harcolni fogunk a törvényhozásban, harcolni fogunk az iskolákban.” A püspökök ezt nem teszik meg. Úgy döntöttek, hogy ők okosabbak az Egyház tanításánál, amely azt mondja, hogy az iskolai szexuális oktatás, az abortusz, a homoszexualitás rossz.

– Tehát a probléma az, hogy a püspökök inkább szeretnék elfogadtatni magukat a világgal, semmint vállalják, hogy ők legyenek a jel, amelynek ellene mondanak?

– Így van. Ők nem akarnak jel lenni, aminek ellene mondanak. A baj az, hogy követik a II. vatikáni zsinat kijelentését, miszerint az Egyház célja az, hogy segítse az embert földi lakóhelyének építésében. Az Egyháznak az a célja, hogy az emberiség számára jobb életkörülményeket hozzon létre. Ez egy merőben új és téves koncepció.

-        - folytatjuk –

 

ElElőző részek:

Malachi: A Júdás komplexus 1.

Malachi: A Júdás komplexus 2.

    Malachi: A Júdás komplexus 3.

 

 

Hirdetés: 2022. március 27.

1. Vasárnap hajnalban kezdődik a nyári időszámítás. Az órát hajnali 3 órakor egy órával előre, hajnali 4 órára állítjuk át. 

A szentmiséket az eddigi beosztás szerint végezzük, kivételt képez a vasárnap és hétköznap esti szentmise, amelyet 19 órakor végzünk.

2. A keresztúti ájtatosságot vasárnap, szerdán és pénteken 18:15 órakor kezdjük.

3. A diákokat várjuk kedden, csütörtökön és pénteken a plébániai hittanórára.

4. Elkezdődött a népszámlálás. Érsek atyánk erre vonatkozó  körlevelevele olvasható a hirdetőtáblán.  

5. A magyar állapolgársággal rendelkező híveinket kérjük, hogy szavazatukat idejében adják le a főkonzulátuson.

6. Újra indul a Fekete Madonna zarándoklat Czestochowába június 20-24-én. Jelentkezni lehet a plébánián. Helyek számát 50 személyben adták meg.

7. Szombaton ministránsképző 10-11 óráig.

8. A Krisztus világa márciusi száma kapható a sekrestyében, a ministránsoknál és a kegytárgyboltban. Ára 3 lej.

A tartalomból: Jézus győzelme a miénk is – Jézus az, aki békét ad nekünk. Használjuk a Jézus kínálta eszközöket, akkor felelősen tudunk dönteni, szavazni mindarról, ami vagy aki Istenhez kapcsol, aki megdicsőít minket is.

Háborúról, gyerekhangon – Most, mikor múlni látszik a vírus-veszély, egy véres háború fenyegetettségében találtuk magunkat – írja Len Rita tanárnő. Az aggodalmakkal, félelmekkel a felnőtteknek is nehézséget okozhat megküzdeni, nemhogy a gyerekeknek.... Nekünk, a felnőtteknek, szülőknek, pedagógusoknak a felelősségünk támaszt nyújtani a gyerekeknek ebben a helyzetben is. Sok módsze van, amivel segíthetjük a történtek feldolgozását, a rajz, a játék is ezt szolgálják. Meséljünk féleleműző, szorongásoldó, bátorító meséket, és tréfásakat, amiken nagyokat lehet nevetni, hisz a mesében ott a remény, hogy egyszer minden jóra fordul... Ez az örök mesei üzenet is kapaszkodó. És nemcsak a gyerekeknek…. És marad a hit abban az Istenben, aki a legszörnyűbb emberi döntések ellenére is kezében tartja a történelmet. (4-5. old.)

„Legnagyobb a szeretet” – Interjú Ft. Tamás József nyugalmazott segédpüspökkel, 2. rész. Oláh-Gál Elvira kérdéseire felelve, a papszenteléstől püspöki feladatainak felmentéséig vázolta életútját, a február 26-án Parma Fidei-díjjal kitüntetett ny. segédpüspök. (6-7.oldal)

„Erdély lelke szólal” – (Mirk Lászlóról és köteteiről) ír Sárközi Sándor piarista tanár, lapunk szerkesztője. Bemutatja Mirk tanár úr legújabb kötetét – Erdély lelke szólal, melynek portréi és életműmetszetei a Krisztus világa kultúra rovatunkban jelent meg. Gratulálunk, tanár úr!

A hazatérés. A két kis apostol - 7. rész Katócától.  Zarándoklat fiataloknak Taizébe.   Keresztrejtvényben Jézus egy kijelentése rejlik. Támogatónk a Hargita Gyöngye.  Reményik Sándor, Béke c. versével zárul a lap.

Igent mondunk a mennyei Atyának

Ha Gyümölcsoltó üdvtörténeti eseményét szemléljük, azt mondhatjuk, hogy három „igen”-en áll a mi üdvösségünk. Számunkra csak a harmadik „igen” kimondása lesz üdvösséget adó. Ami kétezer évvel ezelőtt Názáretben történt, azt a Zsidóknak írt levél érteti meg velünk, amikor az Atya és a Fiú párbeszédét leírja: „Íme, eljövök, hogy megtegyem akaratodat” (Zsid 10,4-10).

1.   Ha ünnepünk tartalmát nézzük, akkor az első „ige”-t a második Isteni Személy, a Fiú mondta ki. A Fiú engedelmeskedik az Atya akaratának és áldozatával „elveszi a világ bűneit”, megváltja a világot. Próbálták az emberek Jézus születése előtt is megsemmisíteni a bűnt. Főleg engesztelő áldozatokkal. De „lehetetlen ugyanis, hogy a bikák és bakok vére bűnöket töröljön el.” Az Isten adott aztán megoldást.

Fotó - Iochom Zs.

A Szentháromság örök szeretetközösségéből az általa teremtett szeretetközösségben, a családban jelenik meg a világban. Az Isten Fia ezzel szállt le a Szűzanya méhébe: „Nézd, megyek Istenem, hogy teljesítsem akaratodat”. Isten akarata pedig az volt, hogy Fia úgy semmisítse meg a bűnt, hogy embertestében, melyet a Szentlélek alkotott neki, vigye a bűnt a kereszt fájára, áldozza fel magát véres kínhalállal. Erre mondott igent Isten Fia megtestesülésével, és erre mondott igent a Szűzanya is. Jézus vállalta, hogy Isten dicsőségéért, a mi üdvünkért lesz a Fájdalmak Embere.

2.   A második „igen”-t „a kegyelmet talált” názáreti Szűz mondta ki: „Legyen nékem a te igéd szerint.” Őt fogantatásának pillanatától kezdve Isten alkalmassá tett az együttműködésre, hiszen nem engedte, hogy emberi természetét megfertőzze a bűn. És az Ige testté lett, a Szűz pedig anyává. A Szűzanya vállalta, Isten dicsőségéért és a mi üdvösségünkért, hogy Fájdalmas Anya lesz. Az ősszüleink, Ádám és Éva „nem”-jét e napon a Fiúisten és édesanyja „igen”-né változtatta. Szűz Mária élő hittel hagyatkozik arra, akitől a hívás érkezett, és megy előre, engedelmeskedik. Másképp mondva, Mária nagysága az, hogy belesimult Isten örök tervébe és eggyé vált az ő akaratával.

Szent VI. Pál pápa, mikor a Szentföldre zarándokolt, Názáretet „az Evangélium iskolájának” nevezte, mert itt mindenki tanulhat. Itt tanultuk meg a teremtés és újjáteremtés fenségét látni és a hit által annak részese lenni. Jézus első tanítványai megértették és lejegyezték: „Aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül, aki nem hisz, az elkárhozik.” (Mk 16, 15-16) Ezzel eljutottunk a harmadik "igen"-ig. 

3. A harmadik „igen”-t, a Krisztusban hívő ember, vagyis mi mondjuk ki: „Uram, az örök élet igéi nálad vannak.” Tamással apostollal pedig: „Én Uram, és én Istenem!” Mi, akik az ősbűn következményeként bűnös természettel születtünk, de a keresztségben kegyelmet kaptunk.

Aki felismeri Isten irántunk tanúsított szeretetét és azt hittel elfogadja, az lesz Isten gyermeke. Ezt teszi a kegyelem. Az Atya teremtette a világot, a Szentlélek alkotta meg Krisztus emberi testét Máriában és Krisztus a kegyelem által újjáalkot minket. Ez valóság, amit hittel, a „harmadik igennel” alkalmazunk magunkra, amikor a láthatatlan kegyelmet közvetítő látható jeleket, a szentségeket vesszük. Ez alkalmassá tesz az Istennel és egymással való együttműködésre. Ettől lesz igaz, jó, szép és szent az életünk.

Gyümölcsoltó napján gondoljunk életünk igazságára: Életünk Istenben van elrejtve.  

Biztos az emberiség diadala, mert Isten résztvevője lett történetünknek. 

- Jézusban az emberiség győzött. 

- Győzelem az Isten-országának megalapítása. 

- Győzelem, hogy az ember Isten világába emelkedhet. Ez az ünnep igazsága.

Ezt az igazságot segíti és erősíti, hogy Gyümölcsoltó az ajándékok napja is, mert szívhez szóló imát kaptunk: az Üdvözlégyet.

- Ma kaptuk e valóságot: Szűzanya. Benne egyesül a szűz tiszta érintetlensége az anya termékeny szeretetével. Ma kaptuk édesanyánkul a Szűzanyát. Mert azzal, hogy anyja lett Jézusnak, anyánk lett nekünk is, akik tagjai vagyunk Krisztus titokzatos testének.

- Ma kaptuk Jézust, s vele a megváltást és az örök életet.

Mindez értünk történt.

Mit is adhatnánk annak, akitől az élet szerzőjét kaptuk?

Nemcsak igenünket, hanem amit a Szűzanya mondott a kánai menyegző szolgáinak: Tegyétek, amit Jézus mond! 

Istenhez csak ez méltó, mint a magyar emberhez a három igazság!

Malachi: A Júdás komplexum 3.

–      Sokuk még a II. vatikáni zsinat előtt jártak szemináriumba. Mi történt? Már akkor sem hittek? – Valószínűleg nem. Nem hiszem, hogy olyan könnyű elveszíteni a hitet. Sokkal korábban elvesztették, és a magas hivatal csak megerősítette a hitetlenségüket. Vizsgáljuk meg kicsit ennek a helyzetnek a hátterét. A II. vatikáni zsinat kiadott egy dokumentumot „Lumen Gentium” címen, ami dogmatikai konstitúció az Egyházról. Ez az Egyház lényegével foglalkozik. Választ ad arra a kérdésre, hogy mi az Egyház. Ez hatalmas változást hozott. Hadd magyarázzam meg. 1964 novemberében vagyunk. Másnap egy nagyon fontos zsinati szavazás lesz. A szavazás tárgya a következő: „Az Egyház püspökeinek ugyanolyan hatáskörük és hatalmuk legyen, mint a pápának, mind az egyetemes Egyházban, mind a saját egyházmegyéjükben.” Ez fontos szavazás lesz. A pápa egyik asszisztense, aki ma püspök – de akkor még nem volt az – lement a tanácsterembe, amit a peritusok használtak. A peritusok a zsinaton résztvevő püspökök tanácsadói. Ez az asszisztens azért ment a tanácsterembe, mert ott felejtette a breviáriumát. Mentében megcsúszott néhány földön heverő papírlapon. Kíváncsiságból felvette őket, és látta, hogy az egyik ismert peritus – egy teológus – írta őket kézzel. A lapokon fel volt vázolva a stratégia, hogy a szavazás eredményeként a püspökök hogyan vehetik át a pápai hatalmat a maguk kezébe. A késői óra ellenére felrohant VI. Pálhoz. A pápa ezt mondta: „Már túl késő megállítani a szavazást erről a különös doktrínáról, de fogok írni hozzá egy jegyzetet, és hozzácsatolom a dokumentumhoz. Ez egy „nota explicativa”, azaz magyarázat volt. A szavazás megtörtént, a javaslatot elfogadták. A dokumentum kimondja, hogy a püspökök részesülnek a pápa általános hatásköréből és hatalmából mind az egyetemes Egyházban, mind a saját egyházmegyéjükben. Ez a püspököket egyenrangúvá teszi a pápával.

–      Ez az, amit néha úgy hívnak, hogy a kollegialitás elve? – Igen! De az egyházi hagyomány szerint nincs püspöki testület. Bíbornoki testület van, de az sem apostoli. Püspöki testület nincs. Hagyományosan a pápa az egyes püspökökkel van közvetlen kapcsolatban, külön-külön. Ezt az új hatalmi rendszert azzal a szándékkal vezették be, hogy a pápa hatalmát megosszák maguk közt. Így – bizonyos értelemben – a pápát püspöki szintre süllyesztették. Az eredmény nyilvánvaló. Nagy változás ment végbe az Egyházban.

–      A II. vatikáni zsinat előtt az Egyháznak volt egy középpontja. – Igen, abból csatornák ágaztak ki az Egyház különböző tartományaiba szerte a világon, a négy égtáj felé. Ezek a csatornák kifelé utasításokat, intézkedéseket és tanácsokat szállítottak. Vissza Róma felé buzgóságot, engedelmességet és kérdéseket vittek. Az egész szervezetnek csak egy csomópontja volt: Róma.

–      Ma minden egyházmegye maga egy csomópont? – Manapság egy püspöknek könnyebb elmozdítania egy plébániai papot, mint a pápának egy püspököt. A püspökök nemzeti püspöki konferenciákat hoztak létre. Az USA-ban 1966-ban hozták létre a Katolikus Püspökök Nemzeti Konferenciája, és ennek van egy világi ága, az általános társadalmi célok elősegítésére (NCCB).  Valójában ezek a szervezetek függetlenek a pápától, maguk alkotják a törvényeiket. Ők döntöttek arról, hogy áldozáskor lehet kézbe adni a szentostyát. Ők engedték meg, hogy lányok szolgáljanak ministránsként. Végül is ők fognak úgy dönteni, hogy ...

A püspökök tehát magukhoz ragadták a gyeplőt. Azt hangoztatják, hogy ugyanannyi hatalmuk van az egyetemes Egyházban, mint a pápának. Tehát azt a dokumentumot megszavazták. VI. Pál pápa megírta hozzá a magyarázatot, és elrendelte, hogy csatolják hozzá. Ennek ellenére a magyarázatot nem a szöveghez adták hozzá, hanem az egész irat végére tették, ahol soha senki nem nézi meg. Ma már soha meg sem említik a kiegészítő magyarázatot. Ezért mindenki egyszerűen azt mondja: „A II. vatikáni zsinat úgy határozott, hogy a püspökök egyenlők a pápával. Hozhatnak az egyetemes Egyházra vonatkozó döntéseket. Többé nem kell kérniük a pápa beleegyezését.”

–        - folytatjuk –

      Előző részek:

Malachi: A Júdás komplexum 1.

Malachi: A Júdás komplexum 2.

 

 

Az Úr meghallgatta, aki hozzá kiáltott

Az öröm vasárnapja van ma. (Nagyböjt 4. vasárnapja) A szentmise bevezető éneke így bíztat bennünket: „Örvendezz, Isten népe. Gyűljetek össze mind, akiknek kedves az Úr ügye. Szívből örüljetek, akik azelőtt szomorkodtatok. Vigasztalódjatok meg, mint a gyermek megnyugszik anyja kebelén.” (Iz 66,10k) A keresztény öröm abból a biztos tudatból fakad, hogy Isten velünk van, ha szólítjuk segítségünkre van. Már az ókorban felfigyeltek arra, hogy a gyermekre nyugtató hatással van, ha hallja édesanyja hangját és szívverését. Ma erre hív az Úr igéje, hogy hallgassuk meg Istenünk szívdobogását. Ismerjük meg Isten szívének szeretetét, amely múltunkat, jelenünket és jövőnket is átöleli. Isten a mindenkinek szóló üdvösséget, Ábrahám és ivadékainak kiválasztásával akarja megvalósítani. Nemzedékek hosszú során ígéreteivel bíztosított. Majd az Ígéret földjére bevonulva, az Úr így szólt Józsuéhoz: „Ma levettem rólatok Egyiptom gyalázatát.” (Józs 5,9a. 10-12) Ekkor húsvéti lakomát tartottak. Miután ettek a föld terméséből, megszűnt a manna-kenyér. Isten szabadsággal ajándékozta meg népét, hogy parancsait ismerve, szövetségét tudva, a legjobb belátásuk szerint alakítsák életüket. 

Jézus az evangéliumban mutatja be, hogy milyen irántunk a mennyei Atyánk. (Lk 15,1-3. 11-32) Hogyan szeret bennünket az Atya, hogyan dobog értünk a szíve és milyen is az ő szeretete. Abból indul ki, hogy vámosok és bűnösök mind Jézushoz jöttek, hogy hallgassák. A farizeusok és az írástudók emiatt méltatlankodtak. Jézus példabeszédében a két fiú viselkedésével a két népet mutatja be: az idősebbik a zsidóságot, a fiatalabbik a pogányságot képviseli. Teljesen életszerű a helyzet: a kisebbik fiú lázad, eltékozolja az Isten adta örökséget, bálványimádásba süllyed (a próféták paráznaságnak mondják). Ezt jelképezi a sertésgondozás, a disznóvályúig történő lezüllés. Amikor rájön állapotára, magába száll és tervezni kezdi hazatérését. El is indul. Megdöbbentő fordulat, hogy az Atya távolról észre veszi, eléje siet és visszafogadja szeretetébe. A nagyobbik fiú magatartása Atyja közelében lassan átváltozott megszokássá, unalommá, ami már nem öröm. Már nem tud örülni semminek, se öccse hazatérésének, sőt apjának hánytorgatózik. Örümtelenné tudunk válni Isten mellett, mert úgy érezzük, hogy mi lemaradtunk a lázadozásról, a távoli világokról stb. Néha nem tudunk mit kezdeni azzal, hogy Isten ezt mondja: „Fiam, te mindig itt vagy velem, és mindenem a tied!” Jézus óhaja, hogy szívünk ritmusa vegye át az irgalmas Atyáét: örömben, megbocsátásban és hálával éljünk. 

Az Egyházban az üdvösség útját járjuk, mert Istennel kiengesztelődtünk Krisztus által, és új teremtmény lettünk, akár zsidók, akár pogányok. (2Kor 5,17-21) Jézus ezért övéit megbízta a kiengesztelődés tanításával és szolgálatával, hogy Istennel időben kiengesztelődhessünk.

 

A tékozló fiúval mondjuk: „Felkelek és Atyámhoz megyek...” Lk 15,18.