– Az anglikán egyházban
hasonló a helyzet. Ott a canterbury-i érsek első az egyenlők közt, és a
saját egyházmegyéjén kívül nincs valódi hatalma! – Erre egy másik példa a
konstantinápolyi pátriárka. Egyébként a független nemzeti egyházak eszméje
eretnekség. Gallikanizmusnak nevezték, és elítélték nemegyszer, így az első
vatikáni zsinaton is. Valójában ez egy protestáns eszme.
– A II. vatikáni
zsinaton mégis keresztülvitték? - Ma ez járja. A püspökök azt mondják, hogy a II.
vatikáni zsinat tette őket függetlenné. Persze, tisztelik a pápát, mert ő
vezeti a legősibb egyházmegyét, Szent Péter székhelyét. De elvesztettek minden
valóságos engedelmességet és tiszteletet. Ez a baj a mai püspökökkel. Ennek eredménye
az, hogy minden egyházmegye egy kis birodalom önmagában. Minden püspök függetlennek
vallja magát, ezért a papjai is függetlennek gondolják magukat a pápától. Ezt
látjuk újra és újra az Egyesült Államokban. Ez a jellemző! Daniel N. DiNardo teológus,
aki egy interjúban ezt mondta: „Ne hallgassatok a pápára! Csak a püspökre hallgassatok!
Ő az, akié itt minden hatalom.” (1997-ben segédpüspök, 2006-ban érsek, 2007-től
bíboros). Ez a nézet uralkodik ma az USA-ban. Ez nagy probléma egy mindennapi
egyházmegye mindennapi katolikusainak. A baj az, hogy ki vagyunk szolgáltatva a
helyi püspöknek, aki függetlenítette magát Rómától, és helyi ügyekben a pápával
egyenrangúnak, vagy még nála illetékesebbnek is tartja magát. A helyi püspök
hozhat az egyházmegyéjére vonatkozó döntéseket, és ha Róma ellenzi is, nem kell
figyelembe vennie. Mondhatja, hogy akkor is megteheti, és meg is teszi. Ez a
baj.
– Kérem, magyarázza el,
mi pontosan a Júdás-komplexus, és mi köze a püspökeinkhez?
– Nos, elolvasta a cikkemet. Milyen üzenetet olvasott ki
belőle? Mi a lényeg abból, amit megtudott a Júdás-komplexusról? Szeretném
hallani valaki mástól, hogyan értelmezi a cikket.
– Úgy értettem, hogy
Júdás nem akart kimondottan lázadni Urunk ellen, csak azt gondolta, hogy ő jobb módot tud a krisztusi eszmék terjesztésére. Úgy érezte,
jobbat tud, mint a Mester.
– Ez a lényege. Ez a Júdás-komplexus lényege. Ilyen
értelemben Júdás nem volt rossz ember. Az evangéliumokból világosan kiderül,
hogy nem akarta Urunkat elveszejteni. Nem akarta, hogy megöljék! Azt akarta,
hogy Jézus a zsidók királya legyen, ő pedig az egyik minisztere. Be akarta
hízelegni magát a jeruzsálemi egyházi és világi hatóságoknál. Ez volt a célja.
Júdás akart lenni a nagy közvetítő. Megpróbált Jézus és a hatóságok közé
helyezkedni. Azt akarta, hogy Jézus földi király legyen, és ő legyen a miniszterelnöke.
Az új államban ő lett volna a mi Urunk mindenese. Ez a Júdás-komplexus.
Mármost, a püspökeinkkel való párhuzam
félelmetes. A Júdás-komplexus ott van a püspökökben. A párhuzam a következőkben
áll: Kétségtelen, hogy az amerikai püspökök azért nem képesek, vagy nem
hajlandók megoldani az abortusz, a pornográfia, a homoszexualitás problémáját,
mert nem akarják elveszíteni a jó kapcsolatot a világi kormány embereivel. Jó
magaviseletű állampolgárok akarnak lenni. Meg akarnak felelni a liberális gondolkodásmódnak,
ami az USA-ban és Kanadában uralkodik. A püspökök tehát azt hiszik, hogy ez jobb
megközelítése a problémának, mint felállni és azt mondani: „Az abortusz rossz
dolog. Harcolni fogunk ellene. Kivonulunk az utcákra. Harcolni fogunk a törvényhozásban,
harcolni fogunk az iskolákban.” A püspökök ezt nem teszik meg. Úgy döntöttek,
hogy ők okosabbak az Egyház tanításánál, amely azt mondja, hogy az iskolai szexuális
oktatás, az abortusz, a homoszexualitás rossz.
– Tehát a probléma az,
hogy a püspökök inkább szeretnék elfogadtatni magukat a világgal, semmint vállalják,
hogy ők legyenek a jel, amelynek ellene mondanak?
– Így van. Ők nem akarnak jel lenni, aminek ellene
mondanak. A baj az, hogy követik a II. vatikáni zsinat kijelentését, miszerint
az Egyház célja az, hogy segítse az embert földi lakóhelyének építésében. Az
Egyháznak az a célja, hogy az emberiség számára jobb életkörülményeket hozzon
létre. Ez egy merőben új és téves koncepció.
- -
folytatjuk –
ElElőző részek:
Malachi: A Júdás komplexus 3.