Bosco Szent János

Január 31-én van a "sarokba szorított szent" - Bosco Szent János emléknapja. Honna van e név, hogy sarokba szorított szent?  Dénes Dávid (1924-2001), aki 1957-64 között börtönt viselt, majd 1966-tól 1980-ig Imecsfalva plébánosa volt. Ő temette Székely nénit (Kicsid G. édesanyját), akit aztán jól megdicsért, mert Székely néni ismerte védőszentje, Árpád-házi Szent Erzsébet életét és példáját követte. Ezután felszólította a végtisztességre összegyűlteket, hogy ismerjék meg szentjeinket. Nemcsak egy-kettő életét, hanem sokét. Különös és felejthetetlen kijelentését idézem: "Mert vannak felkapott szentek, mint például szent Antal, és vannak sarokba szorított szentek, mint például Bosco Szent János. Ezt ti nem ismeritek, csak én!" Ezért ismerjük meg életét.

Bosco Szent János egy szegény tanyán, Torino melletti Becchiben látta meg a napvilágot 1815. augusztus 16-án. Édesapja, Ferenc másodszor nősült, mert Antal nevű fia születésekor felesége meghalt. Margit asszonytól két fia született József és János. A fiúkat a mélyen vallásos, dolgos, jámbor asszony és nagyszerű édesany nevelte föl, mert apjuk 1817-ben meghalt. Gyermekeit kicsi koruktól arra nevelte, hogy Isten jelenlétében járjanak, mert ,,Isten mindenütt jelen van, mindent lát, a legtitkosabb gondolataitokat is.'' Ugyanakkor állandóan a jótettekre sürgette őket. Azt szokta mondogatni: ,,Aki alszik, nem fog halat!” Ez hatott is fiaira, mert szorgalmasak, dolgosak, ügyesek voltak. Földet műveltek, állatokat tartottak. A hat éves Jánosnak olyan kitűnő kézügyessége volt, hogy könnyedén elleste a vásári bűvészek fogásait és utánozta. Nagyon szeretett volna tanulni, Isten ugyanis rendkívüli képességekkel áldotta meg: ha valamit figyelmesen elolvasott, megmaradt az emlékezetében. János nappal dolgozott, este meg olvasott. 

Kilenc éves korában egy álomban parancsot kapott: ,,Állj a fiúk élére! Szelídséggel és szeretettel teheted ezeket barátaiddá. Kezdd el tehát azonnal a munkát! Tanítsd meg őket a bűn utálatosságára és az erény szépségére!” Ettől kezdve maga köré kezdte gyűjteni a környékbeli fiúkat. Tanította őket a katekizmusra, elismételte nekik a templomban hallott prédikációt. Hallgatói figyelmének élénkítésére közbe-közbe az édesanyjától tanult történettel vagy bűvészmutatvánnyal szórakoztatta. Tízévesen elsőáldozó volt. Ekkor versenyre is kiállt a mutatványosokkal, és mindig ő nyert. Bátyja nem járult hozzá, hogy iskolába járjon, ezért elszegődött szolgalegénynek. Két év múlva rendszeres  járt iskolába Castelnuovóba. Kezdetben naponta járt haza, később a kisiparos családoknál kapott szállást, bizonyos munka fejében. Ez is hasznára vált, mert mesterségeket tanult, amiknek később nagy hasznát vette. Tizenhat évesen beiratkozott a Chieti szemináriumban. Szegénységét mutatja, hogy minden ruháját mástól kapta. Ő pedig szorgalmasan tanult, és évvégén elnyerte a kitűzött tanulmányi  jutalmat. 1841-ben szentelték papa. Még két évet tovább tanult Torinóban, és eközben rabok, betegek, szegények lelkipásztori gondozásában vett részt. Az utcákat járva megdöbbenve látta, milyen sok otthontalan és család nélkül élő, vidékről jött fiú csatangol a városban. 1841. december 8-án Don Bosco éppen misézéshez öltözött, amikor a sekrestyében föltűnt egy ilyen fiú, aki se ministrálni nem tudott, de még a vallásilag is tudatlan volt. A sekrestyés el akarta kergetni, de ő nem engedte. Ezzel a fiúval kezdődött az ,,oratórium'', Don Bosco műve. A fiú ugyanis egy hét múlva öt társát hozta magával; márciusban már harmincan voltak, akik mise után hallgatták Don Bosco tanítását, s utána is vele maradtak. 

Öt évvel később négyszáz lett a fiúk száma! A szentmisét mindig katekizmus-oktatás követte, majd játékok, versenyek, éneklés. A Szent Filoména kórház mellet gyűltek össze, innen áttelepültek a Szent Márton-templomba. Itt sem volt maradásuk. Ekkor egy füves területet bérelt. A hatóság és egyháziak figyelme 1846-ban rájuk irányult. Két pap Don Boscot elmegyógyintézetbe akarta csukatni, de ő túl járt az eszükön. A füves rétet is el kellett hagyniuk. A kórház tulajdonosa felmondott. Don Bosconak. Ekkor a Pinardi-féle bérházba költöztek. Édesanyját is odavitte, aki haláláig segítette a fiúkat az oratóriumban. Ez nappal napköziotthon, és este éjszakai menedékhely volt. 1847-ben az érsek az oratóriumot a hajléktalan ifjak plébániájává nevezte ki. Ez némi védelmet jelentett, de ezután is folyton följelentették a hatóságoknál, tanítás közben még rá is lőttek. A városi vezetőség 1850-ben két tagját küldte ki ellenőrzésre és felszámolásra, de azok a látottak alapján teljesen megváltozott véleménnyel tértek vissza a városi tanácsba, és sikerült elérniük, hogy a fiúk a kormánytól támogatást kapjanak.

Don Bosconak nem volt semmiféle jövedelme. Övéivel együtt élt, mint az ég madarai: alamizsnából. Nincstelenségük ellenére 1851-ben megvásárolhatta a teljes Pinardi-házat, és letették a Szalézi Szent Ferenc-templom alapkövét. A templom egy év múlva teljesen készen állt.

Szókimondása és írásai (30 kisebb, nagyobb könyve maradt ránk) miatt nagyon sok támadásnak, veszélynek volt kitéve. Támadták szóval és fizikailag. Az 1854. évi kolerajárványban ő maga és a fiai segítettek a város betegeinek ápolásában. 1859-ben Don Bosco elérkezettnek látta az időt, hogy munkatársait társulatban fogja össze, és megalapította a Szalézi Szent Ferenc Társulatot, az egyháztörténelem egyik leghatásosabb szerzetesrendjét.
„Da mihi animas, cetera tolle!” - „Adj nekem lelkeket (Uram), minden mást vegyél el!” – rendje jelszavául 1859-ben e mondatot választotta, amely azóta is tökéletesen tükrözi a szaléziak küldetését a világban. Közben az oratóriumból iskola, szakiskolarendszer fejlődött ki. Már nemcsak hittan, hanem szakoktatás folyt benne, hogy a felnövekvő ifjak becsületes munkásemberként élhessenek.

1872-ben megalapította a rend női ágát, amelyet a Segítő Szűzanyáról nevezett el. A pápai jóváhagyást 1874-ben kapták meg. Egy év múlva már olyan híre volt a rendnek, hogy Dél- Amerikából kaptak meghívást, és Don Bosco el is indította az első missziós csoportot.

Életének utolsó éveiben sokat szenvedett ő, aki oly kevés időt hagyott tétlenül, s oly sok jót tett a kicsinyekért. 1888. január 31-én fejezte be életét a földön. 

XI. Pius pápa 1929-ben boldoggá, 1930-ban szentté avatta.

A nevelőknek mondta:

“Ti e szeretett ifjak szüleit helyettesítitek.”

“Könnyebb dolog valakire megharagudni, mint őt elviselni.

Könnyebb a gyermeket megfenyíteni, mint őt meggyőzni.

Sőt, nyíltan megmondom: türelmetlenségünkben és önkényeskedve kényelmesebb dolog a makacsokat büntetgetni, mint határozott és nyájas türelmünkkel őket megjavítani." 

 

 

Bosco Szent János életéről: 

"Sarokba Szorított Szent"

Sarokba Szorított Szent és élet-álma

Sarokba Szorított Szent és a börtönbeli fiúk

Sarokba Szorított Szent és a szürke farkaskutya

Sarokba Szorított Szent a szeretettől lángol

A nevelés titkos módszere

Nyolcvan éve avatták szentté Bosco Jánost 

Sarokba Szorított Szent és a tengeri csata

Sarokba Szorított Szent álma a királyi apródról

A fiatalok kizárása a közéletből rettenetes!

Aquinói Szent Tamásról

Aquinói Szent Tamás (1226-1274) a szolgáló testvér. Amikor Orvietóban élt, és tudásával a pápát és rendjét szolgálta, a következő eset történt: A kolostorba, amelyhez  tartozott, az egyik napon idegen magiszter érkezett, aki igen tudatában volt hivatala rangjának. Csomagjával a bazilikához igyekezett, s körülnézett, hogy ki segíthetne neki. Meglátott egy feszület előtt imádkozó testvért.

,,Hé, te dagadt! – kiáltott oda a szerzetesnek. – Elöljáród azt üzeni, hogy kísérj el, és vidd a csomagomat!”

A szerzetes, Tamás, akit az idegen magiszter nem ismert, megfogta és vitte a nehéz útizsákot, mezítláb. Útközben az idegen még szellemeskedett is kísérője rovására, akit együgyűnek nézett.

Ám egyszer csak szembe jött velük a bazilika plébánosa. Tamáshoz sietett, megcsókolta ruhája szegélyét és fölkiáltott: ,,Tamás atya, mit művelsz te itt?''

A magiszter akkor tudta meg nagy szégyenkezve, hogy kit alázott teherhordó szamarává, s bocsánatot kért Tamástól.

Tamás csak annyit mondott: ,,Nincs mit megbocsátanom. Sosem leszek más, mint szolgáló testvér.”

**

Nemcsak a hit fényénél, hanem az értelem fényénél is Istent kereste.

Aquinói Szent Tamás nemcsak a hit fényénél kereste Istent, hanem az értelem fényénél, azaz a filozófia eszközeivel is. Tamás ezt a megismerést öt ,,istenbizonyítékba'' foglalta össze, és bennük úgy következtet, hogy a világ úgy, amint van, nem jöhetett létre magától, a benne található rend és célszerűség egy természetfeletti értelmet követel: ,,Hatásaiból belátjuk, hogy van Isten, Ő a többi dolgok oka, és hogy fölülmúl mindent, és maga alatt hagy minden létezőt. És ez a végső és legtökéletesebb ismeretünk ebben az életben.''

Aquinói Tamás végső bölcsességét és legmélyebb ismereteit a hitből merítette: ,,A hit előíze annak a tudásnak, amely a jövőben boldoggá tesz minket.”

A hit és a tudás az ő számára nem ellenkezett egymással: ,,A kegyelem ajándékai oly módon fűződnek a természethez, hogy azt nem szüntetik meg, hanem tökéletesítik. Ezért a hit fénye, amely kegyelemszerűen árad belénk, nem oltja ki a természetes tudás fényét, amely természetes örökségünk.”

Isten ajándékozta az embernek a hit világosságát, és ezzel olyan igazságokat nyilatkoztatott ki, amelyek minden emberi tudást fölülmúlnak. De ugyanaz az Isten kölcsönözte az embernek a megismerő képességet is, s adta vele együtt azt a megbízást, hogy hajtsa uralma alá a földet. 

A hitnek és az értelemnek tehát Istenben van a forrása, és ezért sohasem kerülhetnek egymással ellentétbe. 

** 

Az angyali doktor

Tamás 1225. Január 28-án a nápolyi Aquinói grófok családjából született Roccasecca várában. Már öt éves korában a közeli montecassinói bencés kolostorba adták nevelésre. Tizennégy éves korában a papi hivatás forgott a fejében. Ezért magasabb tanulmányokra Nápolyba küldték, és itt megismerte a dominikánusok rendjét. Elhatározta, hogy életét a szent tudományoknak áldozza. 1244-ben a nápolyi domonkosok kolostorába ment, ahol a rendbe való fölvételét kérte. Családja hevesen ellenezte, hogy kolduló szerzetbe lépjen. Rendi elöljárói tudományos kiképzésre Rómán és Bolognán át Párizsba irányították. Rómától északra testvérei elfogták, majd az atyai várba hurcolták és ott fogva tartották. Tamás végig ellenállt minden csábításnak, míg végül is tizenöt hónap után a domonkosok segítségével kiszabadult. Johannes Teutonicus általános rendfőnök személyesen kísérte 1245-ben Párizsba. 

Itt találkozott először a rend nagy tekintélyű hittudósával, Nagy Szent Alberttal, kinek előadásait három éven át hallgatta. 1248-ban Tamás együtt ment tanárával Kölnbe az új rendi főiskolára, és négy évet töltött tanulással. Tamás 1252-1259 között Párizsban főiskolai tanár. Akadémiai előadásaiban elsősorban eredetiségét, nyitottságát és önállóságát dicsérték. Ez időben számos kommentárt, értekezést írt. 1259-1269 között Itáliában teológiát tanított. 1260-ban IV. Orbán a pápai udvarba hívta, ahol a görög császárral folytatott uniós tárgyalásokat. 1262-ben közben jár IV. Orbán pápánál, hogy fogadja a magyar alapítású remeterend elöljáróját, Boldog Özsébet. 

Tamás 1265-ben átvette Rómában a rendi főiskola vezetését, 1267-től 1269-ig pedig VI. Kelemen udvarában tartózkodott. Közben fáradhatatlanul végezte tudományos munkáját, köztük a legjelentősebb hittudományi munkáját a Summa Theologiaet. 

1269-1272 között a párizsi egyetem teológiai professzora, tudományos munkásságának csúcspontjára ér. Termékeny irodalmi munkásság és súlyos harcok évei ezek. 1272-ben Nápolyban központi teológiai főiskolát szervez. 1274-ben X. Gergely pápa a lyoni uniós zsinatra küldte Tamást, aki súlyos betegsége ellenére útra kelt, de nem jutott messzire. Március 7-én a kora reggeli órákban Terracina mellett meghalt a fossanuovai ciszterci kolostorban. 

XXII. János pápa 1323-ban szentté avatta. XIII. Leó 1880-ban minden katolikus tanító tevékenység védőszentjévé tette. Földimaradványait 1369. január 28-án szállították Toulouse-ba. Megújította és egységbe foglalta a hittudományt, ebből alakult ki az úgynevezett tomizmus.

Hirdetés: 2024. január 28.

1. A plébániai hittanórára várjuk a gyerekeket. A program az Egyházközségi Apostolban közölveó.

2. Kérjük, hogy a ministránsok vegyék át a 2023-ban gyűjtött pontokra a jutalmat.

3. Február 2-án Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnep. Szentmisét végzünk: 6:30, 7, 11 és 18 órakor. Első péntek is, meglátogatjuk idős és beteg híveinket. 17 órától  keresztelői felkészítőt tartunk.

4. Szombaton a szentmiséken balázsáldás, és 10 órakor ministránsképző.

5. Jövő vasárnap elsővasárnapi szentségimádás.

6. Előzetesen hírdetjük, hogy február 10-én, szombaton Szeretetláng lelkinap a Millenniumi templomban.  

7. Február 14-én Hamvazószerda, és Isten szolgája Márton Áron kilencedet február 12-én, hétfőn tartjuk püspökké szentelésének 85. évfordulóján.

8. A Krisztus világa 2024. januári számát a ministránsok árusítják. A tartalomból:

Megújuló közösség – Legyünk imával megújuló közösséggé, kilépő egyházzá, másokat is buzdítva az egyházközségi aktív részvételre. Legyünk a pap nélkül maradt plébániák, filiák támogatói, hogy a kis közösségek tudjanak megújulni. Segítsük őket, mert az Úr napja rendszeres megünneplése nélkül nem jön létre keresztény közösség! – A római szentmisekánon szentjei 1. rész – Dr. Jakubinyi György ny. érsek atya új sorozata feltárja liturgiánk gazdagságát. 40 éve halt meg Huber József – Isten Szolgája Márton Áron titkára, irodaigazgatója, általános püspöki helynöke és teológiai tanár életútja keresztmetszetet nyújt a nagy püspök koráról – ismerteti Virt László. Az ifi rovatban: Mit akar velünk a Teremtő? – egy sikeres ifjú hogyan ismerte fel hivatását. Ég és fold között rovatban Szent Pál megtérésé, továbbá a derűs oldalt olvashatjuk. Egy kis fejtőrő a Keresztrejtvény. A lap ára: 3,50 lej.

9. Kapható a Hiterősítő A-, B-, C-év homiliás könyv, valamint A Szentlélek szentsége bérmálkozók hittankönyve a plébánián és a Kegytárgyboltban.

Soha többé háborút!

1965. október 4-én mondta el francia nyelven VI. Pál pápa történelmi jelentőségű beszédét az Egyesült Nemzetek Szervezetének székházában.

„Amikor szót kapunk a világ ezen egyedülálló hallgatósága előtt, mindenekelőtt szeretnénk kifejezni mély hálánkat Thant Úrnak, az Önök főtitkárának, aki kedvesen meghívott minket, hogy meglátogassuk az Egyesült Nemzeteket e világméretű intézmény alapításának huszadik évfordulója alkalmából, amely a békét és a földön élő népek együttműködését szolgálja.

Hasonlóképpen köszönetünket fejezzük ki a közgyűlés elnökének, Amintore Fanfani Úrnak, aki hivatalba lépése napján oly kedves szavakat intézett hozzánk.

Köszönet Mindnyájuknak, akik itt jelen vannak, a jóindulatú fogadtatásért. Szívélyes és tiszteletteljes üdvözletünket fejezzük ki Mindnyájuknak. Az Önök barátsága hívott meg és enged most e gyűlés elé: barátként mutatkozunk be Önöknek.

Személyes tiszteletünk kifejezésén túl a most Rómában ülésező Második Vatikáni Egyetemes Zsinat üdvözletét is hozzuk Önöknek, amelynek kiváló képviselői a minket elkísérő bíborosok.

Az ő nevükben, miként a mi nevünkben, Mindnyájuknak megbecsülésünk és üdvözletünk.”

Beszédének központi üzenete ma is nagyon aktuális: mondjunk nemet a háborúra. Soha többé háborút! – kiáltotta a népek vezetőinek.

A teljes beszéd itt olvasható: 

https://www.magyarkurir.hu/nezopont/otven-evvel-ezelott-mondott-vi-pal-papa-beszedet-az-ensz-szekhazban

Prófétái vagyunk az Úrnak - 4.B.

Az Ószövetségben Istenünk nem közvetlenül szólt hozzánk, hanem a próféták által. A próféta nem olyan személy, aki előre tudja mondani – Isten segítségével – a jövendőt, hanem aki Istennek mintegy ügyvédje az emberek előtt. A prófétaság teljesen Isten adománya, aki szabadon hívja a személyt, és az ő Lelke vezeti. A próféta megismerteti az emberekkel azt, amit saját erőivel nem tudna feltárni. Az első nagy próféta Mózes volt, őt senki sem múlta felül. Isten vele közölte akaratát. Így a Sinai-hegynél Áront és fiait papoknak rendelte. A bírák kora után királyt is adott nekik. Az Úr így szólt Moáb mezején Mózeshez: „Prófétát támasztok nekik... ajkára adom szavaimat, parancsaimat, s ő mindent tudtukra ad... Ha valaki nem hallgat szavaira, amelyeket az én nevemben hirdet, akkor én majd számon kérem tőle”. (MTörv 18,15-20)

Az ígéretben a “próféta-messiás” alakja rajzolódik ki, akire hallgatni kell. Be is teljesedett Isten ígérete: szolgált neki a templomban az ároni papság, vezette népét Dávid háza, intette őket a próféták hosszú sora; mindez azonban csak addig, amíg el nem jött az, aki egyszemélyben pap, király és próféta: Jézus Krisztus. Jézus a messiás-próféta, aki szavaival és tetteivel tanít. (Mk 1,21-28) Az Újszövetség kezdetén a “próféta-messiást” várták. Ezért kérdezték Keresztelőtől, ezt mondták Jézusról a kenyérszaporításkor és a sátoros ünnepen. Jézus a csúcs, azóta nincs próféta Izraelben. A világvégéig Jézus folytatja prófétai munkáját az Egyházban. Jézusban kimondta Isten mindazt, amit hinnünk és tennünk kell, hogy üdvözüljünk. De ez a szó nem hal el, hanem él a világ végéig az egyház ajkán. Márk a messiási-titok keretében, Jézus és a tömegek kapcsolatáról számol be. 

Jézus tanít a kafarnaumi zsinagógában és „tanításával ámulatba ejtett mindenkit, mert úgy tanított, mint akinek hatalma van, nem úgy, mint az írástudók.” A hallgatóság felemelkedik Jézus gondolataihoz, érzéseihez és imádkozó lélekkel simul Istenhez. Jézus szavaiban a kegyelem működik, megérinti a hallgatókat, még a démontól megszállt embert is. 

Ekkor megdöbbennek a tisztátalan lelkek, már nem tudják feltűnés nélkül elviselni ezt az állapotot, azért kezdenek hangoskodni. A mágia ismert eszközével, a leleplezéssel próbálja elhallgatásra bírni Jézust. Jézus ezért parancsolt a démonra: „Hallgass el, és menj ki belőle!” – és a démonnak engedelmeskednie kell. Nagy kiabálással kiment az emberből a vesztes hatalom. 

Az emberek is megdöbbenten kérdezték egymást: „Mi ez? Új tanítás, és milyen hatalmas!” Jézus tanítása valóban új és ezt apostolaira és papjaira bízta, akik osztatlan szívvel adták/ják magukat Jézusnak. (1Kor 7,32-35) 

Jézussal való szeretetteljes kapcsolatban tudunk mi élni és boldogok lenni. Ha valaki megkötözött élethelyzetben van, Jézus őt is meg tudja szabadítani.

„Világosságot láttak, akik a halál szomorú földjén éltek.” Mt 4,16.

Lisieux-i Szent Teréz a Tisztítóhelyről

Lisieux-i Szent Teréz - Isten inkább atya, mint bíró. - Szent Teréznek támadt egyszer egy konfliktusa a 67 éves M. Febronia nővérrel, aki az apácafőnöknő helyettese volt. A nővér megtudta, hogy Teréz arra bátorítja a novíciákat: higgyenek abban, hogy haláluk után közvetlenül a mennyekbe juthatnak. Ez nem tetszett neki, mert túl vakmerőnek tartotta ezt az elképzelést, és szemrehányást is tett ezért Teréz nővérnek. Ő megpróbálta higgadtan és jóságosán megmagyarázni az álláspontját, de eredménytelenül. M. Febronia nővér ragaszkodott az egyházban még ma is általánosan elterjedt és elfogadott felfogásához Isten igazságosságával kapcsolatban. Ám Teréz számára Isten inkább szerető atya, mint bíró volt.

Egy év sem telt bele, és M. Febronia nővér több társával együtt áldozatul esett egy 1892-ben dúló járványnak. Három hónappal később Teréz nővérnek volt egy álma, amelyet elmesélt a zárdafőnöknőnek. Ezt a szentté-avatás aktáiban is olvashatjuk: „Anyám, ma meglátogatott álmomban Febronia nővér, és arra kért, imádkozzunk érte. A tisztítótűzbe került, valószínűleg azért, mert túl kevéssé bízott Isten irgalmában. Esedező testtartásával és mélyreható pillantásával, ahogy a szemembe nézett, mintha azt akarta volna mondani: Igaza volt, én most megtapasztalom Isten igazságosságát, de ez az én hibám. Ha hallgattam volna magára, most nem lennék itt.”

Ha Isten irgalmában bízunk, akkor mindig bűneink bocsánatát kérjük, és azt fogjuk kapni, amit a bűnbánó lator a kereszten. A Szenvedő Lelkekért közbenjárhatunk Istennél, és ők is sok kegyelmet ki tudnak esdekelni számunkra. Erről a papok védőszentje, Vianney Szent János, arsi plébános (1786-1859) így beszélt: „Ha tudnánk, mekkora hatalmuk van ezeknek a kedves Szenvedő Lelkeknek Isten szíve felett, és ha tudnánk, milyen kegyelemre tehetünk szert a közbenjárásuk által, talán nem feledkeznénk meg róluk annyira; sokat kell értük imádkoznunk, hogy ők is sokat imádkozzanak miértünk.”

A végső tisztulás, vagyis a tisztítóhely – A Katolikus Egyház Katekizmusa, amelyet Szent II. János Pál pápa 1992. dec. 7-én ünnepélyes keretek között a híveknek “biztos és hiteles” forráskéánt átadott, ezt írja: „Akik Isten kegyelmében és barátságában halnak meg, de még nem tökéletesen tiszták, örök üdvösségük felől ugyan biztonságban vannak, de a halál után tisztuláson mennek át, hogy elnyerjék azt a szentséget, melyre szükségük van, hogy a mennyország örömébe beléphessenek.

- Az Egyház a választottaknak ezt a végső tisztulását, ami teljesen különbözik a kárhozottak büntetésétől, purgatóriumnak, tisztítóhelynek nevezi. Az Egyház a tisztítóhelyre vonatkozó tanítását főleg a Firenzei és a Trienti Zsinaton fogalmazta meg. Az Egyház hagyománya bizonyos Szentírási helyekre hivatkozva, tisztító tűzről beszél: "Hinnünk kell, hogy bizonyos kisebb bűnök számára az ítélet előtt van egy tisztító tűz, mert az örök Igazság mondja, hogy ha valaki a Szentlélek ellen káromkodik, az ‘sem ebben, sem az eljövendő világban’ (Mt 12,31) nem nyer bocsánatot. E kijelentésből következik, hogy egyes bűnök ebben a világban, mások az eljövendőben bocsáttatnak meg." 

- Ez a tanítás a halottakért való imádság gyakorlatára is támaszkodik, melyről már a Szentírás beszél: "Azért mutatott be (Makkabeus Júdás) engesztelő áldozatot, hogy megszabaduljanak bűneiktől" (2Mak 12,46). Az Egyház az első időktől kezdve tisztelte a halottak emlékét, könyörgéseket ajánlott föl értük, különösen pedig az eucharisztikus áldozatot, hogy megtisztulva eljussanak Isten boldogító színelátására. Az Egyház ajánlja az alamizsnát, a búcsúkat és a vezeklést is az elhunytakért. "Segítsük őket és emlékezzünk meg róluk. Ha ugyanis Jób fiai megtisztultak atyjuk áldozata által: miért kételkedel abban, hogy a mi áldozati adományaink vigasztalást nyújtanak az elhunytaknak? (...) Ne késlekedjünk tehát segíteni azoknak, akik eltávoztak, és fölajánlani imádságainkat értük." 

-          - folytatjuk -

A tanítók és újságírók védőszentje

Szalézi Szent Ferenc (Sales kastélya, 1567. augusztus 21. +Lyon, 1622. december 28.) Genf püspöke egykor a La Roche-i és az annecyi kollégiumokba járt, majd 1562-től a jezsuitáknál tanult Párizsban. 1588 nyarán apja visszahívta Savoyába, hogy azután Padovába küldje. A család akarata iránti engedelmességből jogot tanult, személyes érdeklődésének kielégítésére pedig teológiát. Jezsuiták és teatinusok révén megismerte A lelki harc című könyvet, és ez nagy hatást gyakorolt lelkiéletének további fejlődésére. 1591. szeptember 5- én elnyerte a jogi doktorátust, majd egy római és loretói zarándoklat után 1592 tavaszán visszatért Savoyába.
Ettől kezdve szilárd volt elhatározása, hogy pap lesz. Ferencet 1593. december 18-án pappá szentelték. Először Thono vagy Chablais vidékének lelkipásztori ellátását bízták rá, olyan területét, amelyet a berniek hódítása után, 1536-ban erőszakkal kálvinizmusra ,,térítettek''. Nyilvános vitákat tartott és röpiratokat szerkesztett, amelyeket később Viták címen összefoglalt; ezenkívül kiadta első művét A szent Kereszt zászlajának védelme címen.
Háromszor titokban Genfbe utazott, hogy Kálvin utódjával, Bézával párbeszédet folytasson a hitről. A megtérések száma nagy volt. A sikerek nyomán a püspök Ferencet kinevezte segédpüspökévé. Amikor meghalt Granier genfi püspök, utódjául Ferencet választották 1602. december 8-án. Székhelye Annecyben volt a kálvinista reformáció miatt. Személyre való tekintet nélkül egyaránt szolgálatára állt a nemeseknek, a polgároknak és a szegényparasztoknak. Mindenkinek mindene lett. Kortársai teljes joggal látták benne a tettre kész, kötelességének élő püspök eszményképét.

Ez idő tájt írta a Bevezetés a lelkiéletbe vagy Filótea című művét. 1608 decemberében jelent meg nyomtatásban. E könyvecske, amely meg akarta mutatni a keresztényeknek, hogy a megszentelődés nem függ egy meghatározott élethelyzettől vagy sajátos állapottól, hamarosan csodás sikert ért el.

Chantal asszony és két társával alapította a vizitációs nővéreket 1610-ben. A nővérek száma gyorsan növekedett, még Ferenc életében 12 kolostoruk jött létre. A szerzett tapasztalatai alapján megírta Értekezés az istenszeretetről vagy Teotimus című munkáját. A könyv 1616 júliusában jelent meg, és rövid idő alatt a lelki irodalom klasszikus írásává lett.
Utoljára 1618-ban utazott Párizsba. Ez az út valóságos diadalmenet volt, oly nagy tiszteletadással vették körül. A fővárosban megismerkedett De Paul Vincével és Angelique Arnault anyával, a Port-Royal apátnőjével, aki egyik leglelkesebb tanítványa lett. Ebben az időben azonban gyengülni kezdett szervezete, amely sohasem volt ellenálló. 1622-ben kénytelen volt Savoya hercegét Avignonba kísérni. Közeli halálának sejtelmével indult útnak. Hazatérőben megállapodott Lyonban, és ott a vizitációs kolostor kertész-házacskájában szállt meg. December 27-én agyvérzés lépett föl nála, ami másnap a halálát okozta. Halála után életszentségének híre állandóan növekedett, írásai számtalan új kiadást értek meg. 1623. január 24-én Annecyben eltemették. Szalézi Ferencet 1661. december 8-án boldoggá, 1665. április 19-én szentté avatták; 1877. november 16-án egyháztanítóvá nyilvánították.

Szalézi Szent Ferencnél elsősorban az emberekkel való jóságos bánásmódját kell kiemelnünk. Jellemző rá egy ezzel kapcsolatos mondata: ,,Egy csepp mézzel több legyet lehet fogni, mint egy hordó ecettel.'' Vagy ahogyan De Paul Vince mondta megismerkedésük után: ,,Milyen jó lehet az Isten, ha már a genfi püspök ilyen jó!''

Íme egy a vele történt számtalan eset közül:

Egy nemesi származású, de egyébként goromba ember valami miatt különlegesen gyűlölte Szalézi Ferencet. Egy este szolgáival és kutyáival fölvonult a püspök háza elé, s ott egész éjszaka pokoli lármát csaptak. Az emberek vadászkürtöket fújtak és pisztollyal lövöldöztek, a kutyáknak pedig a fülét csipkedték, hogy minél jobban vonítsanak. Ez több éjszakán át megismétlődött, sőt egyre pimaszabbak és arcátlanabbak lettek. A püspök házanépe rájuk akart rontani, Szalézi Ferenc azonban visszatartotta őket, bár ő sem talált nyugalmat. Ezt mondta: ,,Ó, nem is olyan rossz ez! Mi legalább fűtött szobában ülünk, de azok a szegény fickók odakinn, akik szintén nem alhatnak, még fázni is kénytelenek hozzá.''

Másnap Ferenc találkozott ellenfelével a városban. Rögtön odasietett hozzá, és olyan barátságosan és derűsen köszöntötte, hogy az egészen lefegyverezve érezte magát, őszintén bocsánatot kért és gyerekes ellenségeskedésére fátylat borított. 

Istenünk, ki úgy akartad, hogy Szent Ferenc püspök a lelkek üdvösségére mindenkinek mindene legyen, engedd jóságosan, hogy testvéreinket szolgálva mi is tanúságot tegyünk gyengéd szeretetedről!   

+ Ft. Egyed Gábor nyug. plébános

 

Ft. Egyed Gábor Lövétén született 1947. március 26-án. Elemi iskoláit szülőfalujában, a középiskolát Szent+bányán, teológiai tanulmányait Gyulafehérváron a Hittudományi Főiskolán végezte. Pappászentelése Gyulafehérvárt volt 1980. november 1-jén. Szentelő püspöke dr. Jakab Antal püspök. 

Szolgálati helyei: 

1980-1982: Csíkszentdomokoson,

1982-2004: Ilyefalván,

2004-ben Máréfalvi plébános. 

Még ebben az évben az önkormányzat támogatásával és a falu összefogásával rovatalozót építettek, amit 2008-ban sikerült befejezni.

2018-ban a székelyudvarhelyi Jó Pásztor Papi Otthonba vonult vissza. Mint plébános szeretettel részt vett az ifjúsági táborokban, a Cursillo mozgalomban...

Csodálatra méltó volt, ahogy az ilyefalvi Református Parókia lelkésze, Ft. Kató Béla szervezte nagyvolumenű rendezvényekbe bekapcsolódott. Akkor Egyed Gábor atya az ökumenia ápolásában jelesre vizsgázott. Volt humora és mindig készenlétben volt a lövéteiektől örökölt székely "kanyarfurója".

Kívánom, hogy az ibolya szerénységével sétálj be a mennyei paradicsomba, és Jézus Szent Szívén találjál nyugodalmat. 

A viszontlátásra!

Hirdetés: 2024. január 21.

1. A keresztények egységéért Csíkszeredában tartott imahét záróestéjét ma, január 21-én este 18 órakor tartjuk a csobotfalvi Szent Péter és Szent Pál plébánia templomban. Az imahét mottója volt: „Szeresd az Urat, a te Istenedet…és felebarátodat, mint magadat.” (Lk 10,27) Köszönjük, hogy részt vettek az imahéten, hiszen minden megújulás közös imádsággal kezdődik.

2. Hargitafürdőn a Szent István pálos kolostorban 12:30 órakor ünnepélyes szentmise Esztergomi Boldog Özséb rendalapító tiszteletére, és megünnepeljük, hogy 10 évvel ezelőtt, 2014. január 26-án ugyanott a magyar Pálos Rendet hivatalosan és ünnepélyesen beiktatta Dr. Jakubinyi György érsek,  Msgr. Tamás József segédpüspök, számos pap, szerzetes és hivatalos személy jelenlétében. Az új alapítású pálos kolostorban P. Bátor Botond perjel, P. Balla Barnabás atya és Fr. Szűcs Imre testvér teljesít szolgálatot.

 

3. A plébániai hittanórára várjuk a gyerekeket. A program az Egyházközségi Apostolban negtalálható.

4. A ministránsok a szentmise után vegyék át a 2023-ban gyűjtött pontokra a jutalmat.

5. Pénteken keresztelői felkészítő 17 órától.

6. Szombaton 10 órakor ministránsképző.

7. Kapható a Krisztus világa 2024. januári száma a ministránsoknál, a sekrestyében és a Kegytárgyboltban. A tartalomból: Megújuló közösség – Az ökumenikus imahét témájával összecseng a Gyulafehérvári Érsekség 2024-es egyházi évre kitűzött célja is: „Újuljatok meg!” (Ef 4,23-24). Váljunk imával megújuló közösséggé, kilépő egyházzá, másokat is meghívva és buzdítva az egyházközségi aktív részvételre. … Napjaink pap hiánya, plébániák oldallagos ellátása, filiák árvasága: kihívások! A pap nélkül maradt plébániáknak, filiáknak a tehetős emberek segíthetnek, még pedig a Hiterősítő A-, B-, C-év homíliás könyvvel. Be lehet fizetni, amit megküldünk az erdélyi szórványoknak, kis közösségeknek, hogy vasárnapi igeliturgiát tudjanak tartani. Az ellőfizetők nevét és az általuk támogatott közösséget lapunkban közöljük. Tegyünk is, imádkozzunk is értük, mert az Úr napja megünneplése nélkül nem jön létre keresztény közösség! – olvassuk a vezércikkben. Örök evangélium – elmélkedéshez társul Greccio örökösei vagyunk – Asztrik atya írása Szent Ferenc Betlehem állításáról. A római szentmisekánon szentjei 1. – Dr. Jakubinyi György ny. érsek atya egy újabb sorozattal tárja fel liturgiánk gazdagságát. 40 éve halt meg Huber József – Gyulafehérvári püspöki titkár, majd irodaigazgató, később általános püspöki helynök életútját ismerteti Virt László. Az ifi rovatban: Mit akar velünk a Teremtő? – „Papnak megy a legszebb férfi!” – na, erre sokan felkapják a fejüket. A föld és ég rovat mellett nem hiányzik a derűs oldal, sem a Keresztrejtvény. Ára: 3,50 lej.

8. Kapható a Hiterősítő és A Szentlélek szentsége a plébánián és a Kegytárgyboltban.

9. Városházán, pénteken 18 órától Dr. Holló László: ERKÖLCSÖS AKARNA-E LENNI A LÁTHATATLAN EMBER? című előadására kerül sor.