Isten szeretete a mi gazdagságunk - Történt egyszer,
hogy két zsidó ember kereste fel a rabbit, a tanítót. Egyikük gazdag volt, a
másik szegény. Mindketten tanácsot akartak kérni a tudós embertől. Elsőként a
gazdag embert engedték be a rabbi szobájába, ahol csaknem egy óra hosszat
időzött. Mikor aztán a szegény ember is bejutott, mindössze néhány percig
tartott a kihallgatása. Az illető így tiltakozott: „Kedves Mester! Mindig azt hallottam, hogy te igazságos ember vagy.
Hogyan történhetett akkor, ami történt? A gazdag látogatóval egy teljes órát
beszéltél, velem pedig mindössze néhány percet?” Erre a rabbi így
válaszolt: „Kedves fiam, ennek igen
egyszerű a magyarázata. Amikor te beléptél a szobámba, azonnal láttam, hogy
szegény ember vagy. Azt a gazdagot azonban egy teljes óráig kellett hallgatnom,
amíg meggyőződtem, hogy sokkal szegényebb nálad...”
Ez a történet arra int,
hogy Isten elsősorban a szívünket nézi. Szent Pál a filippibeli híveket
biztatja, hogy azt a lelkületet ápolják magukban, amely Krisztus Jézusban volt.
Ő szolgai alakot öltött és hasonló lett az emberekhez. Megalázta magát és
engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig, hogy közbenjárónk
legyen. Ezért Isten felmagasztalta, és olyan nevet adott neki, amely fölötte
van minden névnek (vö. Fil 2,5-9) A
Fiúisten emberré lett, hogy hittel az ő istenemberi életébe oltódjunk a
keresztségben, és a szentségek által isteni minőségű legyen életünk. A kegyelmi
kapcsolatban istengyermeki életet tudunk élni és üdvösségünket szolgáljuk. Aki Isten
szeretet-parancsát követi, függetlenül, hogy hol él, milyen néphez vagy
társadalmi osztályhoz tartozik, Isten hatalma annak életére és halálára is
kiterjed. Erről szólnak a mai olvasmányok.
Vállalnunk kell a hit kockázatát!
Illés próféta Istenért az életét is kész volt feláldozni. (1Kir 17,10-16) A
Kármel-hegyi áldozatkor Isten Illést igazolta. De a király haragja miatt a
Kerit pataknál bujkált, ám az Úr hollók által gondoskodott róla. Amikor a patak
kiszáradt, Illést az Úr a föniciai Szidonhoz tartozó Careftába küldte. A város
kapuja előtt a faágakat gyűjtögető özvegyasszonytól vizet kért és látva
jóindulatát, nyomban kenyeret is kért. Az özvegy elmondta drámai helyzetét, de
nem kételkedett Illés Istenének ígéretében. Az özvegyasszony hitét és
nagylelkűségét Isten csodával jutalmazta.
Vállalnunk kell Isten szolgálatát!
(Mk 12,38-44) Jézus a templom megtisztítása után tanítani kezdte a tömeget.
Közben hallgatói figyelmét két jelenetre irányította. Először a dicsőségüket
kereső írástudókra, akik lenézik a szegényeket. Másodszor a szegény, alázatos
özvegyasszony lelkületét dicséri meg, aki hittel és szeretettel szolgál
Istennek. Ez a szívből fakadó lelkület az újszövetség lelkülete. (Zsid 9,24-28)
Krisztus keresztáldozatába kell asszimilálni életünket, így a szentmise kegyelme
által üdvözít minket.
„Boldogok, akik lelkükben szegények, mert övék a mennyek országa.” Mt 5,3.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése