A keresztény élet nemcsak vallási
kötelességek teljesítéséből áll, hozzátartoznak embertársaink iránti kötelességeink
is. Sőt, a főparancs szerint a felebaráti szeretet, mindjárt az Istenszeretet
után következik. (Mt 22,6-37).
1.
Az emberszeretet Istentől van. (Lev 19,18). A hívő
keresztény embertársában Isten képmását, Krisztusban testvérét látja, a
humanista csak emberi természetet és méltóságot.
a)
Az Ószövetség is ismerte ezt a törvényt, de inkább
csak honfitársaival szemben gyakorolta.
c)
Tanítványai, akik legközelebb álltak hozzá megértették,
hogy a keresztény ember számára a legfontosabb, hogy szeresse embertársait.
Szent Pál szeretethimnusza: „Szólhatok
az emberek vagy az angyalok nyelvén, ha szeretet nincs bennem, csak zengő érc
vagyok vagy pengő cimbalom.” (1Kor 13,1-3).
d)
Szent János a szeretett tanítványa, a szeretet
fontosságáról: Az Isten szeretet, és aki kitart a szeretetben, az az Istenben
marad, s az Isten is benne marad.” (1 Jn 4,16). A legenda szerint
öregkorában már csak egyre ezt ismételgette: Fiacskáim, szeressétek egymást!
Mert Krisztus parancsolta, s ha ezt tesszük, elég. (1Jn 4, 20).
A
19. század második feléig csak az Egyház foglalkozott a betegek és szegények
gondozásával, s ahol módja van rá, ezt ma is elsőrendű
feladatának tekinti. Nagy Szent Vazul (+379) érsek a szociális igazságosságot
nemcsak beszédeiben sürgette, hanem népjóléti intézményeket létesített:
kórházat, öregotthont, vendégfogadót, hivatalnokok és munkások számára
lakásokat építtetett, egész városnegyedet, melyet róla Baziliáknak neveztek el.
Ezek akkori „karitász-központként” népkonyhával is rendelkeztek.
Korunk szociális és egészségügyi
hálózatának alapjai kezdettől fogva az Egyház felebaráti szeretetgyakorlatán
nyugszanak. Kalkuttai Szent Teréz anya († 1997),De Veurster Szent Damján, Jean
Follerau. Boldog Helder Camara érsek és társai, VI. Pál pápa, Szent II. János Pál
a harmadik világ megsegítéséért dolgozott.
4. A felebaráti szeretet rendje.
Elsősorban a hozzánk közelállókat kell gyakorlati módon szeretnünk és
segítenünk: akikkel napról napra együtt vagyunk, s kölcsönös hibáink miatt
egymással súrlódásaink vannak.
a)
Elsősorban szeretnünk és segítenünk kell azokat, akikkel együtt élünk a
családban: szülők, testvérek, nagyszülők. Segítenünk kell az életre való
felkészülésben, a házi teendőkben. (1Tim 5,8). Sőt segítenünk kell az
Istenhez való közeledésben.
b) A
család után legtöbbet munkatársaikkal, akik még tanulnak, osztálytársaikkal vannak
együtt.
c)
Gyakran találkozunk szomszédinkkal is. Segítsük elő a szomszédság kialakulását.
d) A
szeretetet kell gyakorolnunk a nagyobb közösségekben,
amelyekben élünk, városban, országban.
e) A
szeretet különösen kötelez hittestvéreinkkel szemben.
Együtt érezni az Egyház feladataival.
f) A szeretet kötelez nemzetünk iránt is, hogy
őrizzük és fejlesszük tovább értékeinket.
5. A
szeretet módja és mértéke. Krisztus meghatározta:
önmagunk. (Tób 4,15). Ne tegyünk olyat, ami minket is bántana.
a)
Várjuk, hogy segítsenek rajtunk, amikor magunkon nem tudunk segíteni. A helyzet mondja meg, hogy mit tehetünk.
b)
Várjuk, hogy a ránk szakadt bajokban, megpróbáltatásokban együtt érezzenek velünk, legyen bár valaki, akinek
kipanaszolhatjuk magunkat, még ha nem is tud mivel megvigasztalni.
c)
Bánt a szívtelenség, a türelmetlenség, ezért legyünk
megértők, viseljük el a sérelmeket.
d)
Ha megbántunk valakit, várjuk a megbocsátást. Legyünk megbocsátók (Mt 18,21-35). „Boldogok az irgalmasok, mert majd nekik is
irgalmaznak”. (Mt 5,7). Kivétel nélkül szeressünik mindenkit.
Bérmálás anyaga a blogon
Bérmálás: 3. A bérmálás szentsége
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése