Cél: Az ember megbecsülésére és szolgálatára
elvezetni a bérmálkozásra készülőket.
Amint láttuk, Istennel találkozhatunk az imádságban és a
Szentírás olvasásában vagy hallgatásában. Megtapasztalásának egy harmadik módja
az emberekben lehetséges. Ez a találkozási forma az Istennel talán a
legközvetlenebb, de egyben a legnehezebb is számunkra. Hitre van szükségünk az
imádsághoz, a Bibliában való jelenlétének elfogadásához, de nagy hitre Istennek
az emberekben történő felismeréséhez is.
1. Isten jelenléte az emberekben,
mint hitbéli valóság. Gárdonyi Géza: Arany, tömjén mirha c. könyvében egy
kedves novellát olvashatunk. Karácsony estéjén együtt ül a béres család és a 84
éves nagyapa, András, aki már nem tud elmenni az éjféli misére. Ezért
felolvastat magának a Bibliából és éppen az emmauszi tanítványok történeténél
nyitják fel a Szentírást. Az öreg sehogy sem tudja megérteni, hogy a
tanítványok hogyan nem ismerték fel Krisztust. Ha ő találkozott volna Vele,
ezer ember közül is felismerte volna. Éjjel különös álma van: egy apostolt lát
azzal az üzenettel, hogy másnap teljesedni fog kívánsága és találkozni fog
Krisztussal. Délelőtt semmi különös sem történt, ebéd után még a fiatalok is
elmentek hazulról. Délután egy koldus jelentkezik, akit megvendégel, s szakadt
csizmája láttán meg akarja ajándékozni egy pár csizmával. Míg a csizmát keresi,
a koldus eltűnik. Az öreg utána ment, és egy idegen kisgyerek futott vele
szembe az utcán, elvágódott és eltörte a lábát. Az öreg felemelte, szűrjébe
takarta és elvitte a községházára, hogy keressék meg a hozzátartozóit. Míg a
jegyzővel tárgyal a gyermek is eltűnik a szűrből. Hazafelé tart, s közben régi
ellenségével találkozik, aki megrágalmazta és aki miatt ártatlanul a börtönben
ült. Ez bocsánatot kér tőle, az öreg odanyújtja megbocsátó kezét: ő már régen
mindent elfelejtett. Elégedetlenül fekszik le, hisz az ígéret nem teljesedett
be. Éjjeli álmában maga Krisztus jelent meg neki és a következőket mondta: „Te
háromszor is találkoztál velem ma, de nem ismertél fel, pedig megvendégeltél,
segítettél rajtam és ideadtad a te megbocsátó kezedet. Hát akkor hogyan ismerjenek
fel azok, akik senkin nem könyörülnek, senkin nem segítenek, és az ellenük
vétőknek meg nem bocsátanak?”
Krisztus jelen van az emberekben, erről szól Toursi Szent
Márton és a koldus története is. Hogy Isten ember alakjában jelent meg, ez
hitbeli valóság. Isten megjelent a sátora előtt üldögélő Ábrahámnak, aki
jutalomképpen megígérte, hogy gyermeke születik: Izsák – aki által teljesülni
fog ígérete. (Ter 18). A zsidók számára ettől fogva erény a vendégszeretet,
valamint az utasok befogadása és megvendégelése.

3. Az Egyház Krisztus titokzatos
teste – ezt tanítja Szent Pál az első korintusi és az efezusi levelében. Az
Egyházat egy élő szervezethez, az emberi testhez hasonló. A test feje Krisztus,
éltető lelke a Szentlélek, tagjai pedig mi vagyunk, minden megkeresztelt ember.
Amint az emberi testben minden tagnak más szerepe, feladata van, de
valamennyinek össze kell fogóznia, mert a test csak így él, és így egységes,
úgy az Egyházban is minden kereszténynek van egy különös, sajátos feladata,
amelyet teljesítenie kell az Egyház javára.
4. Kik képviselik különösképpen az
Istent?
a) A szentéletű és jóságos emberekben Isten jósága jut kifejezésre. Caffarel abbé,
Az aranygyűrű c. könyvében: „Milyen jó
lehet a ti Istenetek, ha már ti is ilyen jók tudtok lenni.”
b) Az
egyházi elöljárók. Papjaink, püspökeink Krisztus megváltó feladatát
folytatják közöttünk. általuk ér el bennünket Krisztus üdvössége.
c) A
szülők és elöljárók. A szülőkben és elöljárókban Isten tekintélye valamint
gondviselése jelentkezik előttünk. Általuk akar vezetni bennünket az életben és
általuk gondoskodik rólunk. Ezért parancsolta meg, hogy tiszteljük szüleinket.

e)
A szenvedő és beteg emberek. (Mt
25). Gyakoroljunk figyelmességet mint Szent Erzsébet.
g) A
ránk szoruló emberek. “Senki sem
szeret jobban, mint az, aki életét adja barátaiért.” (Jn 15,13).
5. Krisztus jelenléte bennünk. Nemcsak másokban kell felismerünk
Krisztust, hanem nekünk is úgy kell élnünk, hogy mások felismerhessék bennünk
Krisztust: az Ő jóságát, türelmét, tisztaságát, őszinteségét, és
igazságosságát.
Szent VI. Pál pápa írta: „A mai embert inkább érdeklik a tanúk, mint a tanítók, és ha mégis
hallgat a tanítókra, azért teszi, mert ők egyben tanúk is.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése