Bérmálás: 18. A keresztény felebaráti szeretet

18. A keresztény felebaráti szeretet - Cél: Az emberszeretet fontosságát bemutatni a keresztény életben.

A keresztény élet nemcsak vallási kötelességek teljesítéséből áll, hozzátartoznak embertársaink iránti kötelességeink is. Sőt, a főparancs szerint a felebaráti szeretet, mindjárt az Istenszeretet után következik. (Mt 22,6-37).

1. Az emberszeretet Istentől van. (Lev 19,18). A hívő keresztény embertársában Isten képmását, Krisztusban testvérét látja, a humanista csak emberi természetet és méltóságot.

a) Az Ószövetség is ismerte ezt a törvényt, de inkább csak honfitársaival szemben gyakorolta.

b) Krisztus mindenkire egyformán kiterjeszti az emberszeretetet. Irgalmas szamaritánus (Lk 10,30-37). Krisztus tanítja, hogy önzetlenül kell szeretni, nemcsak azokat, akik velünk jót tesznek, és minket szeretnek, hanem azokat is, akik nem viszonozzák szeretetünket. Sőt ellenségeinket is. „Így lesztek fiai mennyei Atyátoknak, aki fölkelti napját jókra is, gonoszokra is, esőt ad igazaknak is, bűnösöknek is.” (Mt 5,43-48).

c) Tanítványai, akik legközelebb álltak hozzá megértették, hogy a keresztény ember számára a legfontosabb, hogy szeresse embertársait. Szent Pál szeretethimnusza: „Szólhatok az emberek vagy az angyalok nyelvén, ha szeretet nincs bennem, csak zengő érc vagyok vagy pengő cimbalom.” (1Kor 13,1-3).

d) Szent János a szeretett tanítványa, a szeretet fontosságáról: Az Isten szeretet, és  aki kitart a szeretetben, az az Istenben marad, s az Isten is benne marad.” (1 Jn 4,16). A legenda szerint öregkorában már csak egyre ezt ismételgette: Fiacskáim, szeressétek egymást! Mert Krisztus parancsolta, s ha ezt tesszük, elég. (1Jn 4, 20).

2. Az első századok keresztényeinek a szeretet volt az ismertetőjele: nézd, mennyire szeretik egymást. Már a jeruzsálemi első egyházközségről mondja az Apostol: Nem is akadt köztük szűkölködő, mert azok, akiknek földjük vagy házuk volt, eladták, s az eladott javak árát elhozták, és az apostolok elé tették. Ebből aztán mindenkinek adtak kinek-kinek szükségéhez mérten. (vö. ApCsel 4,34-35). A római birodalom keresztényeiben megcsodálták a rabszolgák egyenjogúságát, az utazók befogadását és vendéglátását, a pestises betegek ápolását, amelyet a pogányokra is kiterjesztettek, a szegényebb egyházközségek segítését.

A 19. század második feléig csak az Egyház foglalkozott a betegek és szegények gondozásával, s ahol módja van rá, ezt ma is elsőrendű feladatának tekinti. Nagy Szent Vazul (+379) érsek a szociális igazságosságot nemcsak beszédeiben sürgette, hanem népjóléti intézményeket létesített: kórházat, öregotthont, vendégfogadót, hivatalnokok és munkások számára lakásokat építtetett, egész városnegyedet, melyet róla Baziliáknak neveztek el. Ezek akkori „karitász-központként” népkonyhával is rendelkeztek.

Korunk szociális és egészségügyi hálózatának alapjai kezdettől fogva az Egyház felebaráti szeretetgyakorlatán nyugszanak. Kalkuttai Szent Teréz anya († 1997),De Veurster Szent Damján, Jean Follerau. Boldog Helder Camara érsek és társai, VI. Pál pápa, Szent II. János Pál a harmadik világ megsegítéséért dolgozott.

3. A szeretet parancsának aktualitása. A szeretet parancsa mindig, ma is aktuális a keresztények számára. Az egymásközti érintkezés és kapcsolatok egy családdá tették a föld lakóit. „A hívők becsüljék meg és erejükhöz mérten támogassák a szeretet műveit és a társadalmi segítség magán, hivatalos, sőt nemzetközi vállalkozásait... és működjenek együtt minden jóakaratú emberrel.” (AA 8)

4. A felebaráti szeretet rendje. Elsősorban a hozzánk közelállókat kell gyakorlati módon szeretnünk és segítenünk: akikkel napról napra együtt vagyunk, s kölcsönös hibáink miatt egymással súrlódásaink vannak.

a) Elsősorban szeretnünk és segítenünk kell azokat, akikkel együtt élünk a családban: szülők, testvérek, nagyszülők. Segítenünk kell az életre való felkészülésben, a házi teendőkben. (1Tim 5,8). Sőt segítenünk kell az Istenhez való közeledésben.

b) A család után legtöbbet munkatársaikkal, akik még tanulnak, osztálytársaikkal vannak együtt.

c) Gyakran találkozunk szomszédinkkal is. Segítsük elő a szomszédság kialakulását.

d) A szeretetet kell gyakorolnunk a nagyobb közösségekben, amelyekben élünk, városban, országban.

e) A szeretet különösen kötelez hittestvéreinkkel szemben. Együtt érezni az Egyház feladataival.

f) A szeretet kötelez nemzetünk iránt is, hogy őrizzük és fejlesszük tovább értékeinket.

5. A szeretet módja és mértéke. Krisztus meghatározta: önmagunk. (Tób 4,15). Ne tegyünk olyat, ami minket is bántana.

a) Várjuk, hogy segítsenek rajtunk, amikor magunkon nem tudunk segíteni. A helyzet mondja meg, hogy mit tehetünk.

b) Várjuk, hogy a ránk szakadt bajokban, megpróbáltatásokban együtt érezzenek velünk, legyen bár valaki, akinek kipanaszolhatjuk magunkat, még ha nem is tud mivel megvigasztalni.

c) Bánt a szívtelenség, a türelmetlenség, ezért legyünk megértők, viseljük el a sérelmeket.

d) Ha megbántunk valakit, várjuk a megbocsátást. Legyünk megbocsátók (Mt 18,21-35). „Boldogok az irgalmasok, mert majd nekik is irgalmaznak”. (Mt 5,7). Kivétel nélkül szeressünik mindenkit.

 

Bérmálás anyaga a blogon

Bérmálás: 3. A bérmálás szentsége

Bérmálás: 4. A hitről

Bérmálás: 5. Keresztény erkölcsi élet, hitélet

Bérmálás: 6. Az imádságról

Bérmálás: 7. A Szentírásról

Bérmálás: 8. Istennel találkozni az emberekben

Bérmálás: 9. Kicsoda nekem Jézus Krisztus?

Bérmálás: 10. Ki a Szentlélek?

Bérmálás: 11. Az Egyházhoz tartozom

Bérmálás: 12. Felelősségem az Egyházban

Bérmálás: 13. A szentségi és liturgikus élet

Bérmálás: 14. Hivatás és egyházi rend

Bérmálás: 15. A szentmise

Bérmálás: 16. Bűn, bűnbánat, bűnbocsánat

Bérmálás: 17. Hogyan lehet legyőzni a bűnt?