Török József - Szent István király élete 7.
Szent István a
bakonybéli kúriát felesége távoli rokonának, a Türingiából jött Szent Günthernek adta, és
hamarosan templom meg monostor emelkedett Szent Móric tiszteletére. Szent
Gellért is itt töltött néhány évet visszavonultságban remetéskedve. Ezután a
pécsváradi apátság következett (1030). A Somlóhegy tövében létesült a Szent
Lambert-apácamonostor, ahol a király „sánta atyafia”,
Skolasztika vezetésével a benedeki regulát követve szolgálták Istent és a
felebarátot. Ez az alapítás István utolsó évei alatt történhetett. Ekkortájt
hívott szerzeteseket a Monte-Cassino-i apátságból a Szent Márton védnökségét élvező monostorba.
– Amikor a férfivá serdült Imre mint trónörökös megkapta a bihari dukátust,
szükségessé vált az egyházi szervezet kiegészítése a bihari püspökséggel. Ezt a csanádi püspökség alapítása követte
1030-ban. Szent István akaratából Szent Gellért lett az első püspök, Marosvár pedig a
püspöki székhely. A források ekkor még hallgatnak a váci püspökségről, de a Duna-Tisza köze sem maradhatott
egyházmegye nélkül, és ennek is minden bizonnyal Szent István az alapítója. – Az 1030-as év vészterhesnek
bizonyult. II. Konrád német-római császár szerette volna Magyarországra is
kiterjeszteni befolyását, ezért nagy létszámú seregével megtámadta az ország nyugati határát. „A király tanácsot tartott ellene a püspökökkel és a főemberekkel és a haza védelmére
egész Magyarország fegyvereseit összevonta”.
A császári seregek a Rába tájékáról visszafordultak, és a magyarok őket üldözve
Bécset elfoglalták.
A következő év nyarán a császár
kezdeményezésére békét kötöttek. – Szent István és vele a fiatal keresztény
királyság számára a legsúlyosabb próbatétel Szent Imre, a trónörökös 1031-ben,
egy vadászat alkalmával bekövetkezett halála lett. A nagyobb fiú, Ottó
halálakor még ott volt az öcs, Imre. Az ő halálával
azonban nem maradt több trónörökös férfiágon, mert István rokona, Vazul felelőtlen természete miatt alkalmatlan volt az uralkodásra.
Vazul már mellőzöttnek érezte magát a
szeniorátusi elv alapján akkor, amikor Imre hivatalosan trónörökös lett a
bihari dukátus elnyerésével. Szent István Imre halála után nővére fiát,
a velencei Orseolo Pétert jelölte utódjául a trónra. A magát immáron másodszor mellőzöttnek érzett Vazul összeesküvést szervezett a beteg király
Ellen, de a merénylet meghiúsult.
Az elfogott Vazult és merénylőtársait megvakították. Vazul fiainak pedig el kellett hagyni
az országot. A király életére törő Vazul büntetése
a kor törvényei alapján súlyosabb is lehetett volna. Az pedig valótlan, hogy
Vazul fülébe ólmot öntöttek. Ha arra is felfigyelünk, hogy Vazul fiai, akik később trónkövetelőként jelentkezhettek, sértetlenül hagyták el
az országot, lehetetlen tudomásul nem venni Szent István megbocsátás felé hajló
ítéletét. – A szent király utolsó évei a befelé fordulás, az imádság, az ország
és az egyház apró, ügyesbajos dolgaival való törődés
időszakának bizonyultak.
„Minden
cselekedetét teljesen Istennek szentelte, fogadalom és felajánlás útján szüntelen
imáiban magát és királyságát a mindenkoron Szűz
Istenanya,
Mária gyámsága alá helyezte” - jegyezte föl róla a nagy legenda. Ez az alapja
annak, hogy országát, népét különös módon felajánlotta Szűz Máriának.
Nem lehet tudni pontosan: a második törvénykönyve ezidőtájt,
vagy két évtizeddel ennekelőtte íródott. Ebben
arról rendelkezett hogy minden tíz falu építsen templomot.
A szent király
kivételesen hosszú, 41 évi uralkodás után érkezett az örökkévalóság küszöbére, és
ezt Hartvik püspök így írta le: „Közelgett éppen a
jeles ünnep, ugyanazon Mindenkor Szűz
Mária
mennybevitelének az angyalok és az emberek előtt
nevezetes
napja. Nagyobb irgalom reményét remélte, ha e nap örömei közt bomlana föl
teste, ezt külön könyörgésekkel kérte; sóhajtozás s könnyek árán el is nyerte.
Eljött hát az az áldott nap, amelyet halála csakhamar még áldottabbá tett.
Körben állt a papság, s püspökök és az ispánok kara s tömegestül a szolgák; középen
feküdt a király, Isten kedveltje, a lelki szentség kenetét felvette, mi Urunk,
Jézus Krisztus testének-vérének útravalójával felüdített szent lelkét az Úr
megtestesülésének 1038. évében a Mindenkor Szűz
s a
szent angyalok kezébe letette, hogy az el nem múló égi boldogság nyugalmára vezessék.
… Gyásztisztességére Pannónia minden tájáról összesereglettek, a királyi székhelyre, azaz
Fehérvárra vitték el a testet, s minthogy a tőle
épített
egyház a Szentséges Szűz tiszteletére még
nem volt felszentelve, tanácsot tartván a főpapok,
azt
határozták, hogy szenteljék fel előbb a
bazilikát, a testet a földnek csak azután adják át. A felszentelés ünnepségét megtartván,
szent testét az épület közepén fehér márványból faragott szarkofágba helyezték…”.
Előző részek:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése