Szent István király élete 3.

Szent István király élete 3. - Szent Adalbert, Prága püspöke Rómába menet, onnan jövet többször megfordult Géza udvarában, és nagyon valószínű, hogy a bérmálás szentségében ő részesítette az ifjú Istvánt. Prága szentéletű püspöke először 989-ben ment Rómába, ahonnan 994-ben visszatért püspöki székhelyére. A következő évben ismét Rómába utazott, de csak rövid ideig maradt ott.

Az Örök Várost 996-ban végleg elhagyta és Lengyelországba ment téríteni. A pogány poroszok között 997-ben vértanúságot szenvedett.

Adalbert kivételes személyiség, a fiatal III. Ottó császárt hozzá igaz barátság fűzte. Karizmatikus egyénisége többszöri találkozásaik során minden bizonnyal Szent Istvánra is nagy befolyással volt, és segítette abban, hogy – szülei példája ellenére – a keresztény hit bontakozó személyiségét maradék nélkül átjárja.

István születésekor nem volt magától értetődő, hogy ő lesz a magyarok uralkodója Géza nagyfejedelem utódaként. Az ősi, keletről hozott utódlási törvény a szeniorátusi rendhez ragaszkodott, s ennek alapján az utód mindig a család legidősebb férfitagja. Nyugaton az elsőszülöttségi utódlás (primogenitúra) volt a természetes. Gézának az ősi rend alapján két várományosa volt. Öccse, Mihály megkapta az őt illető dukátust, és a továbbiakban nem játszott szerepet. Koppányt, a „nagycsalád” másik várományosát sikeresen elszigetelte és fiának juttatta a fontosságban megnövekedett nyitrai dukátust. Géza egész munkássága a nagyfejedelmi hatalom központosítását és a széthúzó erők megsemmisítését szolgálta. Az utódlás kérdése ennek volt szerves része.

Szent István ifjúkorba lépésekor (14-15 éves lehetett) Géza az ország nagyjait és harcosait gyűlésbe hívta, és Istvánt velük elfogadtatta utódaként. Géza és Sarolt ellentmondást nem tűrő természetét s hatalmi pozíciójukat figyelembe véve ennek az összejövetelnek más kimenetele aligha lehetett. István pajzsra emelése törvényesítette az utódlást, melynek éve ismeretlen, és nem kizárt, hogy az idős Géza mellett az anya, Sarolt vitte a vezető szerepet.

A pajzsra emelést hamarosan István házassága követte. A bajor fejedelem, Civakodó Henrik halálakor (995) lehetőség nyílt a kelet felé terjeszkedni igyekvő bajorok és a nyugati határokra féltékenyen őrködő magyarok közötti feszültség békés rendezésére. Az agg Géza követeket küldött Regensburgba és az elhunyt bajor fejedelem lányát, Gizellát feleségül kérte fia számára.  Henrik, az új uralkodó örömmel adta áldását a dinasztikus házasságra. Regensburg püspöke ekkor az a Szent Wolfgang volt, aki negyedszázaddal korábban majdnem első térítője lett a magyaroknak. Az ifjúkor hősi vállalkozása ugyan meghiúsult, de Szent Wolfgangnak most lehetősége nyílt arra, hogy Gizella kíséretében gondosan kiválasztott, jól képzett és példás életű papokat küldjön a magyarokhoz a kezdődő kereszténység megerősítésére. Az ezt követő években főként Szent Adalbert csehországi társai osztották meg velük a térítés nehéz munkáját Radla (szerzetesi nevén Sebestyén) és az ismeretlen származású Domonkos vezetésével. István ifjú aráját a nyitrai várba vitte, ezt valószínűsíti az itt, Szent Emmerám (Regensburg patrónusa) tiszteletére alapított kápolna.

 

- folytatjuk - 

 

Előző rész: Török József - Szent István király élete 1-2.