Török József - Szent István király élete 1-2.

Török József - Szent István király élete 1. A kereszténység arculata az ezredfordulót körülölelő évszázad alatt döntőmódon megváltozott. A népvándorlás harmadik szakaszának hullámai lassan lecsillapodtak, ám ennél fontosabb a bekövetkezett „minőségi változás”. Nyugat császárai, az Ottók alatt a „birodalom-eszme” új lendületet kapott, a latin kereszténység határai kelet és észak felé jelentős mértékben kitágultak. A cseh, a lengyel, a magyar nép kereszténnyé lett, s példájuk hamarosan követőkre talált a Balti-tenger és a Skandináv-félsziget térségében. A Keleti Birodalom szívében, Bizáncban a művelt. ún. „humanista” császárok sorát felváltotta a katonacsászárok sorozata, akik hódításaikkal tünékeny dicsőséget adtak sok ellentéttől feszülő impériumuknak. A pápaság a burgundiai monostorból, Cluny-ből kisugárzó szerzetesi megújulás haszonélvezőjeként végre elindulhatott a gregorián reformok felé vezető, emelkedő úton. Az ezredfordulót – minden téves vélekedés ellenére – nem a rémület, félelem és világvégevárás jellemezte, hanem a remény és bizakodás. A magyarság történelmének legdöntőbb fordulója ebbe a mozgalmas korba illeszkedik. S mert a népek, nemzetek történelme csak papíron lehet gazdasági-társadalmi erők személytelen változása és küzdelme, de nem a valóságban; a magyar történelem e döntő századában ott található az a kiemelkedő személyiség, aki a történelmi változások tevékeny részese, sőt irányítója: Szent István király. Miközben feladatát teljesítette, túlnőtt téren és időn, „odafönt” gyűjtött kincseket. Ezzel kiérdemelte a szent jelzőt, melynek tartalma az isteni szentség fölragyogása az emberi életen át. Az, hogy ki lesz szent, nem az utókor jámbor vélekedésétől vagy egy kis hatalmi csoport ügyeskedésétől függ, hanem az isteni meghívottságtól és a kapott kegyelmek felhasználásától. Az Egyház csak kimondja valakiről, hogy szentéletű volt, az életszentség tényét maga Isten adja. Szent István életének története úgy, ahogy a történelem tudományának leghivatottabb művelői az utókor elé tárják, minderre a legfényesebb bizonyíték. A korabeli és későbbi forrásokban fennmaradt tudósítások kritikai egybevetése, az érvek és ellenérvek gondos mérlegelése csak azt támasztja alá, amit az Egyház kimondott és folyamatosan állít a magyarok első királyáról: szent volt. Ez a tény nem Szent László király és munkatársai utólagos, politikai és ideológiai belemagyarázása, hanem egy életmű igaz, minden próbát kiálló összegzése még akkor is, ha az  1083-as szentté avatásnak megvolt a maga politikai és társadalmi hatása, jelentősége. De ez utóbbi csak következmény és nem kiindulópont. Árpád vezér unokája, Taksony (931?-972) fejedelemsége alatt kezdődött meg a magyarok térítése. Bizáncból térítőpüspök érkezett az ország délkeleti vidékére (953), de rövid munkássága folytatás nélkül maradt. Egy évtizeddel később Taksony Rómából kért térítőt, ám az útnak indított Zacheus püspök nem jöhetett a magyarok közé, mert Ottó császár elfogatta. A sikertelen kezdet újabb évtized múltán sikeres folytatásra talált, mert Géza (fejedelem: 972-997) követséget küldött Quedlinburgba a császárhoz (973), és hittérítőket kért. A követjárás céljából szükségtelen arra következtetni, hogy Géza komolyan érdeklődött a kereszténység iránt és valóban elindult a megtérés útján. Ennek ismerete már Szent István személyiségének, munkásságának, életszentségének jobb megértését készíti elő.

Török József - Szent István király élete 2.

Sok szent életrajza a vallásos, jámbor szülők említésével kezdődik. Szent Istvánnál azonban nem ez a helyzet, mert a különböző források egybehangzóan más képet festenek apja, Géza alakjáról. A kortárs Thietmár szerint „nagyon kegyetlen volt”, „hirtelen felindulásában sokakat megölt”. A kereszténységet erőszakkal terjesztette: „Keményen és hatalmaskodva bánt népével, … szerfölött szorgoskodott, hogy a lázadókat letörje és a szentségtelen szertartásokat eltörölje”. Híres válasza jól megvilágítja gondolkodásmódját, mert „a mindenható Istennek és különféle képzelt isteneknek áldozott. Amikor főpapja emiatt szemrehányást tett neki, azt felelte: Elég gazdag és hatalmas ahhoz. hogy meg tegye.” A nagyapa, Taksony fejedelem pogányként halt meg. A feltevések szerint Géza a pajzsra emelése után hamarosan, még a követküldés előtt megkeresztelkedett. Mi volt ennek az oka?

A Keleti és a Nyugati Birodalom 971-72-ben szövetségre lépett, és Gézának döntenie kellett, melyik nagyhatalom felé tájékozódik. Bizánc terjeszkedő politikájával szemben állt a Nyugattal 955 óta tartó fegyvernyugvás. Ez indokolta, hogy Géza a kereszténység latin formáját választotta, bár felesége, Sarolt még gyermekként görög térítőpüspök által részesült a keresztségben. Ez azonban őt sem tette meggyőződéses hívővé. Erőszakos természetét ritkán fékezte. Querfurti Brunó tudósítása szerint „vezetése alatt a kereszténység terjesztése megkezdődött, de pogánysággal vegyült a megfertőzött vallás és rosszabb kezdett lenni a barbárság nál.”

Géza és Sarolt fia, Vajk az első térítési hullám idején született a 970-es években. Sem a 969-es, sem a 975-ös évszám nem biztos. Nemzeti neve Vajk vagy Vajka, újszülöttként vagy kisgyermekként István névre keresztelték. Apja is az első vértanú nevét kapta. Szülei csak névleg voltak keresztények, így Szent István gyermek és ifjú korában tőlük nem kapott olyan példát, ami benne a krisztusi hit növekedését segítette volna. Géza azzal, hogy nem ment idegenbe a keresztség fölvételéért, a szomszédos hatalmaktól való függetlenségét nyilvánította ki. Ez megkönnyítette a politikai látókörrel rendelkező vezető réteg számára a keresztség felvételén túl az új hitnek meggyőződés alapján történő elfogadását, mert eloszlott annak gyanúja, hogy a térítés csak ürügy a birodalmi egyház terjeszkedésére és a német befolyás érvényesítésére. A passaui egyház feje, Piligrim szerette volna joghatósága alá vonni hazánk területét, azonban kísérlete sikertelennek bizonyult. Szent Wolfgang einsiedelni szerzetes vállalkozott először a magyarok térítésére, de a határról vissza kellett fordulnia. Az első hittérítő Sankt Gallen szerzetese, Szent Brunó volt, aki bajorkarantán papok segítségével és tolmácsolásával hirdette a krisztusi hitet. Ha helyes a becslés, két-három év alatt a vezető rétegből 5000 embert keresztelt meg, az idegenből ideszármazott keresztény rabszolgák gyermekeinek sokaságát nem számítva. Géza udvarában egy missziós püspök tartózkodott, aki bizonyára hatással volt a gyermek Istvánra. (Helytelen az a régebben hangoztatott nézet, miszerint csak Szent István felesége, Gizella és kísérete, a bajor papok hazánkba érkeztével kezdődött a térítés. Az a vélekedés is, amely Szent Adalbert személyéhez igyekezett kötni minden missziós ténykedést.) A térítés Géza uralkodása kezdetén indult meg, ám az uralkodó felől jövő kényszer és az őszinte meggyőződés sokszor kibogozhatatlanul összefonódott. Fontos tette volt Gézának, hogy állandó székhelyet választott, és Esztergomban, az új központban Szent István első vértanú tiszteletére templomot emeltetett.Sok szent életrajza a vallásos, jámbor szülők említésével kezdődik. Szent Istvánnál azonban nem ez a helyzet, mert a különböző források egybehangzóan más képet festenek apja, Géza alakjáról. A kortárs Thietmár szerint „nagyon kegyetlen volt”, „hirtelen felindulásában sokakat megölt”. A kereszténységet erőszakkal terjesztette: „Keményen és hatalmaskodva bánt népével, … szerfölött szorgoskodott, hogy a lázadókat letörje és a szentségtelen szertartásokat eltörölje”. Híres válasza jól megvilágítja gondolkodásmódját, mert „a mindenható Istennek és különféle képzelt isteneknek áldozott. Amikor főpapja emiatt szemrehányást tett neki, azt felelte: Elég gazdag és hatalmas ahhoz. hogy meg tegye.” 

A nagyapa, Taksony fejedelem pogányként halt meg. A feltevések szerint Géza a pajzsra emelése után hamarosan, még a követküldés előtt megkeresztelkedett. Mi volt ennek az oka? A Keleti és a Nyugati Birodalom 971-72-ben szövetségre lépett, és Gézának döntenie kellett, melyik nagyhatalom felé tájékozódik. Bizánc terjeszkedő politikájával szemben állt a Nyugattal 955 óta tartó fegyvernyugvás. Ez indokolta, hogy Géza a kereszténység latin formáját választotta, bár felesége, Sarolt még gyermekként görög térítőpüspök által részesült a keresztségben. Ez azonban őt sem tette meggyőződéses hívővé. Erőszakos természetét ritkán fékezte. Querfurti Brunó tudósítása szerint „vezetése alatt a kereszténység terjesztése megkezdődött, de pogánysággal vegyült a megfertőzött vallás és rosszabb kezdett lenni a barbárságnál.”

Géza és Sarolt fia, Vajk az első térítési hullám idején született a 970-es években. Sem a 969-es, sem a 975-ös évszám nem biztos. Nemzeti neve Vajk vagy Vajka, újszülöttként vagy kisgyermekként István névre keresztelték. Apja is az első vértanú nevét kapta. Szülei csak névleg voltak keresztények, így Szent István gyermek és ifjú korában tőlük nem kapott olyan példát, ami benne a krisztusi hit növekedését segítette volna. Géza azzal, hogy nem ment idegenbe a keresztség fölvételéért, a szomszédos hatalmaktól való függetlenségét nyilvánította ki. Ez megkönnyítette a politikai látókörrel rendelkező vezető réteg számára a keresztség felvételén túl az új hitnek meggyőződés alapján történő elfogadását, mert eloszlott annak gyanúja, hogy a térítés csak ürügy a birodalmi egyház terjeszkedésére és a német befolyás érvényesítésére. A passaui egyház feje, Piligrim szerette volna joghatósága alá vonni hazánk területét, azonban kísérlete sikertelennek bizonyult. Szent Wolfgang einsiedelni szerzetes vállalkozott először a magyarok térítésére, de a határról vissza kellett fordulnia. Az első hittérítő Sankt Gallen szerzetese, Szent Brunó volt, aki bajorkarantán papok segítségével és tolmácsolásával hirdette a krisztusi hitet. Ha helyes a becslés, két-három év alatt a vezető rétegből 5000 embert keresztelt meg, az idegenből ideszármazott keresztény rabszolgák gyermekeinek sokaságát nem számítva. Géza udvarában egy missziós püspök tartózkodott, aki bizonyára hatással volt a gyermek Istvánra. (Helytelen az a régebben hangoztatott nézet, miszerint csak Szent István felesége, Gizella és kísérete, a bajor papok hazánkba érkeztével kezdődött a térítés. Az a vélekedés is, amely Szent Adalbert személyéhez igyekezett kötni minden missziós ténykedést.) A térítés Géza uralkodása kezdetén indult meg, ám az uralkodó felől jövő kényszer és az őszinte meggyőződés sokszor kibogozhatatlanul összefonódott. Fontos tette volt Gézának, hogy állandó székhelyet választott, és Esztergomban, az új központban Szent István első vértanú tiszteletére templomot emeltetett.

- folytatjuk -