Szent István király élete 4. rész

 

Török József- Szent István király élete 4. rész - Géza nagyfejedelem halála 997-ben alkalmas pillanatnak mutatkozott azok számára, akik a mélyreható átalakulás szükségességét nem látták be, a kereszténységet pedig nem, vagy csak látszatra fogadták el, és a hatalmat igyekeztek magukhoz ragadni. Szent István Nyitrából Esztergomba sietett, hogy hívei élére álljon. Ekkor lett hivatalosan nagyfejedelem, s mint ilyen indult hadba a trónutódlásból kirekesztett Koppány és a pogányságot visszakívánó támogatói ellen. A hadi vállalkozáshoz Szent Márton segítségét kérte és győzelem esetén Koppány somogyi birtokait a fiatal, 996-ban alapított Szent Márton-monostornak (Pannonhalma) ígérte. A veszprémi várat ostromló sereggel Veszprém és Várpalota között ütközött meg, fényes győzelmet aratott. Szent Istvánnak még két esetben kellett rendkívüli határozottsággal fellépnie. Anyai nagybátyja Gyulafehérvár, Ajtony pedig Marosvár központtal olyan tartományuraságot épített ki, ami a létérdeket szolgáló központosítási törekvésekkel szöges ellentétben volt. Ezért 1003-ban hadba kellett vonulnia Gyula ellen, de vérontásra nem került sor, mert Gyula és két fia meghódolt Szent István előtt. Ajtony nem követte példájukat, hanem fegyveresen ellenállt, és 1008-ban csatában lelte halálát. De ennek, a tájnak még két évtizedre volt szüksége, hogy a kereszténységet véglegesen befogadhassa. Feltűnő az, hogy Szent István a korabeli jogszokással ellentétben Ajtony családjának megkegyelmezett, sőt annak birtokait részben vagy egészben meghagyta.

Első szent királyunk, e három, erőteljes fellépés évtizede alatt jelentős mértékben haladt előre a nagyfejedelemségnek keresztény királysággá történő átalakításában, valamint az egyházi szervezet kiépítésében. Ebben a munkában Asztrik (szerzetesi nevén Anasztáz) volt nagy segítségére. Asztrik, amikor Szent Adalbert tovább ment a poroszokhoz, a lengyelországi Meseritz apátja lett. Innen a franciaországi Dijonba került. Akkor értesítenek róla ismét a források, amikor kevéssel 1000 karácsonya előtt II. Szilveszter pápától koronát és zászlós lándzsát, felségjelvényeket hozott Magyarországra. A koronázást Domonkos, a magyarok első érseke végezhette Esztergomban 1000 karácsonyán vagy az új évezred első napján. Azzal, hogy Szent István kérését a pápa teljesítette és neki felségjelvényeket küldött, az egész keresztény Nyugat tudomására hozta: az új állam és uralkodója szuverenitását mint Péter utóda és a lelki hatalom letéteményese elismeri, jóváhagyja.

A koronázást az egyházi szervezet kiépítése követte. A következő év, 1001 húsvétján II. Szilveszter pápa és III. Ottó császár Ravennában tartózkodott. Ide érkezett Asztrik Szent István írásba foglalt kérésével. A magyar érsekség felállítását a pápa jóváhagyta és a kérelmező Szent Istvánt „apostoli hatalomban” részesítette. Lehetséges, hogy a veszprémi püspökség már az esztergomi érsekség felállítása előtt is létezett, de nagyobb a valószínűsége annak, hogy a veszprémi vár eleinte csak térítőpüspöki központ volt, nem pedig egy szabályszerűen megszervezett egyházmegye szíve. Az első esztergomi érsek Domonkos lett, a székesegyház patrónusa pedig a nemrég vértanúságot szenvedett Szent Adalbert. A következő évben Szent István a Szent Márton-monostort megerősítette kiváltságaiban és valószínűleg még ez évben került sor a kalocsai egyházmegye szervezésére, ahová a koronát hozó Asztrik Anasztáz került. Veszprém, Győr, Pécs és Eger következett a püspökségek sorában l 009-ig bezáróan. Azo pápai legátus 1009-ben érkezett hazánkba és az egyházszervezés új lendületet kapott, mert ekkor alapíthatták az erdélyi egyházmegyét. Ezzel együtt hét, központtal ellátott, templomokat építő, a térítés munkáját folytató egyházmegyéje volt az országnak.

folytatjuk -

 

Előző részek: 

Török József - Szent István király élete 1-2.

Szent István király élete 3.