Angyalkerti örömök 2024

Angyalkertben. Október 23-án, szerdán az egyik keresztény jótevőnk 8 magasított ágyással, azaz veteményesládával ajándékozta meg a Szent Kereszt Főplébániát. E ládákat az Angyalkert óvoda-bölcsőde nyugati részén helyeztünk el. Így már mostantól kezdhetik a kertészkedést a 8 csoport tagjai, mindenik csoport a saját ágyását használja. Tavasszal és nyáron onnan szüretelhetik munkájuk gyümölcsét.

Hogy örömük még teljesebb legyen, a kiszáradt 6 fa helyett plébániánk más hatot vásárolt a Natural Garden cégtől, és Márton József kertész amikor megtudta, hogy kiknek vásároltuk a fákat, még 2 fát ajándékozott. Ezeket is köszönjük. 

A faültetésbe besegítettek a gyerekek is. A kiszedett száraz fákat a gyerekek a homokozóhoz vitték és ők ott igyekeztek elültetni, így kezdték gyakorolni a faültetést.

Semmi sem vész kárba, semmi sem történik hiába.

Másnap, csütörtökön délelőtt 11 órakor terményünnepet tartottunk. Fenséges volt a gyerekek lelkesedése és a végén mindenki részesült az elmaradhatatlan manna-hullásban. 

A gyerekeke megkértem, hogy emlékeztessék az óvónéniket, hogy az újonnan ültetett fákat kétnaponta meg kell öltözni, mert ha ők szomjasok nem tudnak vizet kérni. 

– Miért nem tudnak vizet kérni, kérdeztem a gyerekeket. 

– Azért mert nem tudnak beszélni. 

– Na, látjátok, ezért kell az óvónéniket emlékeztetni.

– Mivel öntözzük meg a fákat? 

– Slaggal - mondta egy kislány. 

– S mi van a slagban vagy a vederben? 

– Víz - felelték kórusban. 

– Hála Istennek, hogy víz is van az Angyalkertben. Ha megöntözzük a fákat, akkor tavasszal minden fát a legszebb pompájában fogunk látni.

Kedves Olvasó, az Angyalkert mottója emlékeztessen a gyermekekre.

 

Mindenszentekre a megboldogult édesanyáknak

Mindenszentekre a megboldogult édesanyáknak

Mécs László: A királyfi három bánata

Amikor születtem, nem jeleztek nagyot
messiás-mutató különös csillagok,
csak az anyám tudta, hogy királyfi vagyok.
A többiek láttak egy síró porontyot,
de anyám úgy rakta rám a pólyarongyot,
mintha babusgatná a szép napkorongot.

Maga adta nékem édessége teljét,
úgy ajándékozta anyasága tejét,
hogy egyszer földnek bennem kedve teljék.
Isten tudja, honnan, palástot kerített,
aranyos palástot vállamra terített,
fejem fölé égszín mosolygást derített.

Ma is úgy foltozza ingemet, ruhámat,
ma is úgy szolgál ki, főzi vacsorámat,
mint királyi ember királyi urának.
Amerre én jártam, kövek énekeltek,
mert az édesanyám izent a köveknek,
szíve ment előttem előre követnek.

Amíg ő van, vígan élném a világom,
nem hiányzik nekem semmi a világon,
három bánat teszi boldogtalanságom.
Az egyik bánatom: mért nem tudja látni
egymást a sok ember, a sok-sok királyfi,
úgy, ahogy az anyjuk tudja őket látni?

A másik bánatom: hogyha ő majd holtan
fekszik a föld alatt virággá foszoltan,
senki se tudja majd, hogy királyfi voltam.
Hogyha minden csillag csupa gyémánt volna,
minden tavaszi rügy legtisztább gyöngy volna:
kamatnak is kevés, nagyon kevés volna.

Hogyha minden folyó lelkemen átfolyna
s ezer hála-malom csak zsoltárt mormolna,
az én köszönetem így is kevés volna.
Hogyha a föld minden színmézét átadom,
az ő édességét meg nem hálálhatom,
ez az én bánatom, harmadik bánatom.

 Jézus a Betániai temetőben: „Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz bennem, még ha meghal is, élni fog. Az, aki úgy él, hogy hisz bennem, nem hal meg örökre." (Jn 11,20-27) Egyedül Jézus vigasztal meg, és ő tesz boldoggá az örök életben és a feltámadással.

 Húgom és unokahúgom közt drága édesanyám 94. szülinapján

Mindenszentek 2024 - Teljes búcsú

 

Szent István király élete 11.

A Szent Jobb története 2. - A Szent jobb-i monostor sokáig az egyik legfontosabb zarándokhely volt. Pereskedő felek messzi földről jöttek ide, és mint Székesfehérvárott Szent István, vagy Váradon Szent László fejére, úgy itt Szent István Jobbjára ünnepélyes esküt tettek, a konvent pedig mint jogi személy az előtte lefolyt cselekményről hiteles levelet adott. Agostino Gazotto zágrábi püspök az 1308-ban tartott egyházmegyei zsinaton az egyházmegyéje patrónusáról, Szent István királyról mondott beszédében kiemelte, hogy „míg egész teste porrá lett, épségben maradt Jobbja a róla nevezett fényes templomban egész Magyarország tiszteletének örvend.”

Kálti Márk 1358 körül ezt írta a Képes Krónikában: Szent István „színezüst dénárokkal teli aranyozott erszényt viselt a derekán, és amikor szegényeket látott, azonnal odament hozzájuk és saját kezűleg gondoskodott róluk. Ezért van az a könyörületes jobb kéz a maga testi valóságában Hungária szeme előtt egészen a mai napig". A Szent Jobb Zsigmond király (1387-1437) uralma alatt, még 1433 előtt Székesfehérvárra került. A hírneves ferences szónok, Laskai Osvát a XV. század végén így emlékezett meg beszédében Szent István jobbjáról: „Fejér városban elhelyezett Jobbot, amely egykor az irgalmasság cselekedeteivel teljes volt, az egész nép jámbor buzgósággal tiszteli."

Székesfehérvárt a törökök először 1541-ben dúlták fel. Ekkor több ereklye kerülhetett birtokukba a Szent Jobbal együtt, amit aztán kereskedők továbbítottak a dalmát tengerpart egyik kikötővárosába, Raguzába (Dubrovnik). A Szent Jobb 1590-től kezdve a dominikánus szerzetesek templomában volt. Van olyan feltevés, ami szerint ferencesek vitték volna a messzi tengerpartra az ereklyét. A Szent Jobb történetében ez a fél évszázad homályos ugyan, de a XV. század folyamán szintén Fehérváron őrzött koponyaereklye ugyancsak Raguzában bukkant fel, és ez az együttes megjelenés áttételesen világot vet arra, hogy Raguza városában 1590-től Szent István hiteles Jobbját tisztelték a városköztársaság kereskedő polgárai, meg az ide vetődött magyarok.

A békeidők beálltával egyre többen zarándokoltak a Szent Jobbhoz. Mária Terézia (1740-1780) előbb a koponyaereklye egy részét szerezte vissza (1769), a másik, nagyobb darab ma is ott van a domonkosok templomában. A királynő díszes hermába zárva 1775-ben a pozsonyi káptalan őrizetére bízta, majd 1778-ban Székesfehérvárra vitette, hogy ez az ereklye az újonnan felállított (1777) püspökség Szent István király pártfogásának örvendő székesegyházában legyen. Ma a bejárattól jobbra lévő kápolnában őrizik.

A raguzai köztársaságnak súlyos külpolitikai nehézségei miatt (az orosz flotta támadással fenyegette) szüksége volt az osztrákok támogatására, ezért 1771-ben önként átadták a Szent Jobbot, amiről pedig két évvel előbb még hallani sem akartak. Mária Terézia Bécsben 1771. június 1-én vette át a raguzai küldöttségtől, majd Schönbrunnban kilencedet tartottak tiszteletére. Az átadáskor a köztársaság kormánya kifejezetten hangsúlyozta, hogy Raguza valaha „a magyar királyság tagja volt" s mindig állhatatosan ragaszkodott Magyarországhoz, ezért a féltékeny gondossággal megőrzött ereklyében Szent István király pártfogásának zálogát látta.

Előző részek: 

Török József - Szent István király élete 1-2.

Szent István király élete 3.

Szent István király élete 4. rész

Szent István király élete 5-6. rész

Török József - Szent István király élete 7. - 8. rész

Szent István király élete 9-10.

 

Évközi 30.B. vasárnap

Hittel látni az életet - „Az ószövetségi nép hite abból táplálkozott, hogy időnként visszatekintettek Isten nagy tetteire, s azokból kiolvasták mindenhatóságát, leereszkedését, hűségét és irgalmát. Látták, hogy Isten beváltja ígéreteit, megtartja a szövetséget… Mi csak Isten tetteiből ismerhetjük meg, hogy milyen akar lenni számunkra.” (Gál Ferenc). 

A szövetség egymást követő nemzedéke hittel adta tovább azokat a történeteket, amelyekben megtapasztalták Isten segítségét és bátorságot merítve, tovább haladtak a hit útján. Egy-egy eseményben, istenélményben mi is többet látunk, mint amit képesek lennénk látni. Igaz, hogy a látvány kihuny, az esemény után csak a bizonyosság marad. És ez a bizonyosság, az Isten hitnek az alapja. Az istenélmény felismerésével egyik pillanatról a másikra képesek vagyunk „másképpen” látni életünket. A hitélettel hűségesek maradunk az Istenhez. Ha a pogányok útjára lépünk, akkor a ballépéseinkből fogunk tanulni. A próféták is arra kérték az Urat, hogy mutassa meg a fogság okát és célját. (Jer 31,7-9) 

A babiloni fogságban élők önvizsgálatot és bűnbánatot tartottak. Ezek után Jeremiás által, Isten reményteli jövőről beszél, aki mint gondoskodó atya segíti a rászorulókat, hazavezeti a szétszórtságból, hogy új életet kezdjenek. A prófécia valóra vált (Kr.e. 538-ban), és ennek messiási távlata is beteljesedett Jézus Krisztus megváltása által. Ő az igazi világosság, a világba jött. (Mk 10,46-52) 

Jézus utolsó gyógyítása Jerikónál történt, amikor úton volt Jeruzsálem felé. A vak Bartimeus sokat hallhatott Jézus gyógyításairól. Most ez alkalommal él az első és utolsó nagy lehetőségével, s ebben testi vaksága sem akadályozza, hogy a názáreti Jézusban  felismerje „Dávid fiát”, a Messiást. Ez a belső látása, hite átsegítette az emberek és dolgok akadályán. Nem hallgat, őt a hite sarkallja arra, hogy Jézustól segítséget kérjen. 

Jézus felfigyel az őt kérő hitre és tisztelettel megáll. Engedi nyilvánvalóvá lenni személyisége titkát, hogy ő a Messiás. Így szólt: „Hívjátok ide!” Jézus szava még az emberek magatartását is megváltoztatta. A vak eldobta köntösét, felugrott és megy, mert számára az igazi kincs Jézus, aki hívja. „Mit akarsz, mit tegyek veled?” – Jézus lehetőséget ad Bartimeusnak, hogy kimondja kérését. „Mester, hogy lássak!” Előbb hitvallást tesz: Mesterének nevezi Jézust, csak ezután mondja, hogy lássak! A gyógyulás után Jézus rámutat a hit megmentő erejére: „Menj, a hited megmentett téged.” A gyógyult nem tágít, mert a vakságból látásra jutott. Ragaszkodik Jézushoz, akiben megtapasztalta Isten szeretetét és irgalmát. Nem elmegy, hanem gyógyítóját, Jézust, a Messiást követi a húsvét felé vivő úton. 

Az evangélista a gyógyulás hátterét, a hitet emeli ki. Hittel kövessük főpapunkat, Jézust, aki földi és mennyei életével nekünk szolgál. (Zsid 5,1-6) Ha hittel követjük, fokozatosan megszabadít hibáink rabságából.

 

„Jézus Krisztus győzött a halálon és felragyogtatta az örök életet.” 2Tim 1,10.

Hirdetés: 2024. október 27.

1. Október 27-én hajnalban áttértünk a téli időszámításra. Az óra mutatóját egy órával visszahajtottuk. Mától kezdve vasár- és hétköznap az esti szentmiséket 18 órakor kezdjük.

2. Egyhetes iskolai szünet van, ez vonatkozik a plébániai hittanórákra is.

3. Pénteken, november 1-je, Mindenszentek napja, kötelező ünnep. Szentmisét végzünk reggel 6:30, 7:00, 11:00 és 18:00 órakor.

A Római Katolikus temetőben du. 3 órakor vecsernyét, Liberát tartunk és megáldjuk az új síremlékeket.

A világítás lényeges része a temetői szertartás, akik akkor a temetőben tartózkodnak kapcsolódjanak be a közös imádságba.

4. November 1-8. között, naponta egyszer teljes búcsú nyerhető a halottak részére. Ennek feltétele a szentségekhez járulás, a temető, vagy templom, kápolna meglátogatása, valamint a Hiszekegy és a Miatyánk elimádkozása.

5. Szombaton, Halottak napja. Szentmisét az egyházközség halottaiért végezzük 6:30, 7:00, 11:00 és 18 órakor. 

Az esti szentmisét az elhunyt papok, kántorok, egyházi személyek, pedagógusok, egészségügyiek és köztisztviselők lelki üdvéért ajánljuk fel.

6. Elsőpéntekes híveinket november 8-án tudjuk meglátogatni.

7. Szombaton 10 órától Ministránsképző, szeretettel várjuk a gyerekeket.

8. Krisztus világa októberi számát szíves figyelmükbe ajánljuk. Különösen P. Gurzó Anaklét hitvalló atya és Dr. Boga Alajos vértanú életét. Ezt ismerve, megtudják érteni, hogy mi zajlott a háborút követő időtől a diktatúra végéig. A lap ára 3,50 lej.

 

Szent István király élete 9-10.

Török József - István király szentté avatása 9.

A trónviszályoktól, több évtizednyi pártütéstől, kül- és belharcoktól meggyötört nemzet Szent László király uralma alatt (1077-1095) rátalált arra a békére, aminek egykor, az országalapító életének utolsó évtizedében örvendhetett. A Taksony és Géza nagyfejedelmek központosító törekvései által előkészített és Szent István által megvetett alapokon nyugvó szilárd királyi hatalom Szent László erős kezében összpontosulva lehetővé tette a békés, belső fejlődést, a múlt viszonylag rövid, de eredményes keresztény szakaszának számbavételét és az európai politika színterén történő feladatvállalást. A múlt számbavétele elsősorban annak értékhordozó volta miatt történt. - Szent István temetésének leírása után Hartvik püspök a következőket jegyezte föl: „... érdemeiért az Úr több éven át sok kórságban senyvedőnek, lázbetegnek, sanyargatását és nyomorúságát kiáltozónak, törvény alatt görnyedőnek számtalan jótéteményét tanúsította.” Mialatt az országot nyomorúságok sora sújtotta, a köznép emlékezetében megőrizte első királya alakját és tetteit. A királyi hatalommal visszaélő uralkodóktól szenvedők előtt még világosabbá vált, hogy Szent István állapotbeli kötelességeit teljesítve, az ország függetlenségét biztosítva, törvényeivel rendet és békét teremtve, az egyházi szervezet kiépítésével az Evangélium eredményes hirdetését lehetővé téve Isten akaratát teljesítette. Aki pedig Isten akaratát hősies fokon teljesíti, az részesül az Istenből kisugárzó szentségből, vagyis maga is szent. Nem a hatalom jogos vagy jogtalan örökösei, hanem a nép kezdte Istvánt szentként tisztelni, s a kultusz helye a temetkezési hely, az általa alapított fehérvári bazilika volt.

Szent István tetemét egy római szarkofágból átfaragott márványkoporsóba helyezték, és ez a bazilika közepén állt. Az egyik utolsó pogánylázadás alatt, valószínűleg 1061-ben a szent nyugvóhelyének megszentségtelenítésétől félve a bazilika papjai a kőkoporsóból kiemelték az összeszáradt, mumifikálódott testet, és súlyos kőlap fedte sírba rejtették. így került a holttest a padlószint alatti „földbe", ahol 1083-ig nyugodott. Szent István igazságosztó, jótevő, kardforgató, jogart tartó jobbját feltehetően ekkor választották el a testétől, és a Szent Jobb ettől kezdve „külön életet élt”.

A hivatalos szentté avatás a XI. század második felében már a pápa tudtával kellett, hogy történjen. Szent VII. Gergely pápa (1073-1085) és Szent László király több ízben érintkeztek egymással, amint a hiteles források tudtul adják. Sajnos az a levél nem maradt fenn, amiben Szent László a pápai engedélyt kérelmezte a szentté avatások elvégzéséhez, de Szent Gellért életírása megőrizte Szent VII. Gergely pápa engedélyét, miszerint „emeljék fel azok testét, akik Pannóniában a hit magvát elvetették, és az országot a hit hirdetésével öntözték, hogy őket a legnagyobb tiszteletben tartsák és méltó tisztelettel illessék.”

Így a nép spontán tisztelete alegfelső helyről jövő jóváhagyással találkozott, és e két előzetes feltétel birtokában Szent László király 1083-ban elvégezhette a szentté avatásokat. A pápa legátust küldött hazánkba, s az ő jelenlétében történtek a kanonizációk. Először Csanádon Szent Gellért püspök „fölemelése" ment végbe” július 25-én. Utána István, majd Imre szentté avatása következett.

A szent király halálának napjára, 1083. augusztus 15-re Szent László egybehívta az ország nagyjait. A tiszteletet kezdeményező népet nem kellett hívnia, az magától is ott volt évről évre ezen a napon. A király három napos böjtöt rendelt el. A böjt és a szüntelen imádság hiábavalónak bizonyult, a sírt fedő kőlapot nem sikerült elmozdítani. Ekkor a bökénysomlyói apáca, Caritas azt a tanácsot adta, hogy a Visegrádon raboskodó volt királyt, Salamont szabadon kell engedni. Ennek megtörténte, vagyis a felebaráti megbocsátás volt a bocsánatot sokszor gyakorló király (például Ajtony és Vazul utódai nem bűnhődtek!) fölemeltetésének az előfeltétele. Salamon visszanyerte szabadságát, a böjtöt folytatták, és megbizonyosodtak, az eddig mozdíthatatlan követ sikerül leemelni.

 Török József - István király szentté avatása 10.

Augusztus I9-én este a vecsernye befejeztével az evangéliumi ígéret –„vakok látnak, sánták járnak...” – sokszorosan beteljesedett. Több csodás gyógyulás történt, és a hit erejéből akkor bekövetkezett gyógyulások tényét ma már a történettudomány elfogulatlan képviselői sem vonják kétségbe. Amikor egy hét éves béna fiúcska lábra állt, a jelenlévő Szent László „határtalan örömében sírva fakadva felemelte a földről és az oltárhoz vitte, s ott a dicséret himnuszát zengve a gyermek gyógyulásával kinyilvánított jótéteményért mindazokkal együtt, akik jelen voltak, forró köszönetét mondott.”

Az Istent dicsérő, neki hálát adó imádságban töltött éjszakára virradóra, Mária mennybevitele után az ötödik nap, tehát augusztus 20-án először az elhunytakért mondtak misét, majd elmozdították „a padlóból kiemelkedő márványtáblát és lementek a koporsóig”. A kőlapokból összerótt koporsóban a talajvíz elvégezte a maga munkáját, ebben „mint drága balzsamban nyugodtak a drága csontok, ezeket a legtisztább gyolcsba gyűjtötték". A szent király gyűrűjét azonban hiába keresték. Ezután a sírt befedték, s a „talált kincset", Szent István tetemének maradványait míves ezüstládába zárva oltárra helyezték, hogy a hívek méltó módon tisztelhessék.

A bazilika egyik papja ekkor fogalmazta meg azt a hitvallás-számba menő könyörgést, amelyet az 1083-1092 között másolt Szent-Margit Sacramentarium a protorex tiszteletének első emlékeként őrzött meg.

Isten, aki boldog Istvánt,

a mi királyunkat

és a te hitvallódat

a földi hatalom dicsőségével

megkoronáztad

és szentjeid társaságába emelted,

add, kérünk,

hogy akit Pannónia a földön

az isteni vallás tanítójaként érdemelt ki,

ugyanúgy a te Egyházad az égben

védelmezőjeként érdemelje ki.

A Szent Jobb története

Hartvik püspök. Szent István király életírásában csak arról tudósít, hogy a szentté avatáskor, 1083. augusztus 20-án hiába keresték a koporsóban a király gyűrűjét. Amint csak következtetni lehet a Szent jobbnak 1061-ben a test egészétől történt leválasztására, úgy ennek okát is csupán föltevés révén ismerhetjük meg. Az ereklyék tiszteletében jeleskedő klerikusok valószínűleg az enyészettől féltették, s mint a szent király tetemének legdrágább részét ereklyetartóba zárva a székesegyház káptalani kincstárában elrejtették. Azostromtól való félelem, a bizonytalan közállapot a néhány jelenlévő papnak titoktartást javasolt, és ez a további események során megkönnyítette a Szent Jobb elidegenítését. A gazdag bihari családból származó Merkúr az ereklyét a zavarosidőkben elég hamar elvihette a Berettyó folyóteraszának peremén álló családi monostorába, mert két évtized múltán senki sem emlékezett arra, hogy a gyűrűt és a Szent Jobbot a káptalani kincstárban kellene keresni. A következő évben (1084) Szent László király országjárása során fölkereste Merkúr családi monostorát, és a tettes talán jobban félve a földi, mint az égi büntetéstől, csoda történtével magyarázta meg, miként került hozzá az ereklye. Ő a sír felnyitásakor a kórusban volt, mert a király elővigyázatosságból eltiltotta a sír mellől, és ekkor fehér köntösű ifjú képében egy angyal összecsavart szövetet adott át neki e szavakkal: „Rád bízom ezt megőrzésre, és ha eljön az idő, felfedésre!” Az önkéntes vagy kényszerű fel fedési a király bocsánata követte. Majd később Szent László Álmos herceget megbízta, hogy a fából összerótt monostor helyébe kőegyházat emeljen. A középkor folyamán a benedeki regulát követő szerzetesek itt őrizték, az ország minden tájáról érkezett zarándokok itt tisztelték a Szent Jobbot. A kézfejhez eredetileg karrész is tartozhatott, aminek nagyobb része Lembergbe (Lvov) került, egy kisebb darabja pedig a XV. század óta a bécsi Szent István-dóm tulajdona.

 

Előző részek: 

Török József - Szent István király élete 1-2.

Szent István király élete 3.

Szent István király élete 4. rész

Szent István király élete 5-6. rész

Török József - Szent István király élete 7. - 8. rész