Oldalak

▼

2024. 11. 04.

Szent István király élete 12.

Szent István király élete 12.  -  A királynő gyorsan intézkedett arról, hogy a visszakapott Szent Jobb mielőbb hazánkba kerüljön. Őrzési helyéül a néhány évvel előbb újjáépített budai királyi palota Szent Zsigmond templomát jelölte ki, melynek plébánosa Schneier János prépost, csillagkeresztes lovag volt. Az angolkisasszonyok 1770-ben megkapták az új palota egyik részét és a templomot is ők gondozták 1777-ig. Ekkor innen Vácra mentek, helyükbe pedig a Pázmány Péter alapította (1635) egyetem érkezett Nagyszombatból, hogy néhány éves itteni tartózkodás (1777—1784) után véglegesen Pestre költözzön. E rövid idő alatt a palota temploma az egyetem templomaként szolgált, lelkipásztori ellátásáról pedig a Budán 1720-ban megtelepedett prágai csillagkeresztes lovagrend gondoskodott.

A Szent Jobbot 1771. július I5-én indították útnak hazánk felé, és estére már Győrbe érkezett, ahol a székesegyház főoltárára helyezték. Másnap Pannonhalmára vitték és itt három napon át volt tiszteletre kitéve. Július 20-án érkezett Budára és a következő nap történt meg ünnepélyes átvétele. Schneier János prépostplébános, csillagkeresztes lovag és az angolkisasszonyok főnöknője vette át megőrzésre a királyi ereklyét. Az angolkisasszonyok örökébe ugyan rövid ideig az egyetem lépett, de az őrzés folytonosságát az ún. Zsigmond kápolnában a csillagkeresztes lovagok biztosították 1882-ig. Mivel a rendnek bő másfél százados budai tartózkodása alatt nem volt magyar tagja, ezért 1882-ben a világi papság vette át a királyi vár kápolnáját (templomát) és ezzel együtt a Szent Jobb őrzését. Érdemes megemlíteni, hogy 1849-ben a budai vár ostromakor a Szent Jobb veszélybe került, és az akkori plébános, Rudolf Vince az ágyúzás közben élete kockáztatásával mentette meg. A magyar püspöki kar 1862-ben a nemzet öntudatra ébredését akarta kifejezni azzal, hogy az esztergomi bazilika építője, Lippert József tervei szerint új, gótikus kápolnát utánzó ereklyetartót készíttetett a Szent Jobb számára.
Szent István halálának 900. évfordulóján, 1938-ban a Szent Jobb az ún. „arany-vonaton” országjárásra indult, s ez a körút jelentős mértékben hozzájárult Szent István király emlékezetének ébren tartásához.
A Szent Jobb a II. világháború viszontagságai során 1944-ben Nyugatra (Salzburgba, Rómába?) került. XII. Piusz pápának is része lehetett abban, hogy hamarosan visszakaptuk a nemzeti ereklyét. Nem ez volt első találkozása szent királyunk Jobbjával, hiszen 1938-ban a budapesti Eucharisz-tikus Világkongresszuson mint legátus képviselte XI. Piusz pápát, és ekkor ő is kifejezte tiszteletét a Szent Jobb előtt. Másodszori hazaérkezése után az angolkisasszonyok pesti oldalon lévő, Váci utcai Szent Mihály-templomában őrizték a Szent Jobbot 1945. augusztus 19-től kezdve. Nyilvánvalóan a budai angolkisasszonyok emléke is belejátszott a hely megválasztásába. Az ereklye innen 1950-ben a budapesti Szent Istvánbazilika Szent Lipótról elnevezett kápolnájába került. Az új, méltóbb őrzési hely 1987. augusztus 20-ra készült el, és ezt Dr. Paskai László prímás, esztergomi érsek áldotta meg.
A Pray-kódex 1190-1192 között írt kalendáriumában olvasható először a Szent Jobb átvitelének ünnepe, május 30-án. A magyar egyház számára augusztus 20. mellett (melynek országos megüléséről már az 1092-es szabolcsi zsinat rendelkezett) ez lett Szent István másik ünnepe.

Ez a rövid összefoglalás a legújabb, tudományos kutatások, főként Györffy György eredményeire támaszkodik. Szent István csodáiról, keresztény lelkiségéről bővebben olvashatunk három legendájában (hozzáférhető az „István király emlékezete" c. könyvben. Bp. 1987). Életszentségéről, amely állapotbeli kötelességei teljesítésén nyugszik, már a kétségbevonhatatlan történelmi tények is elégségesen tanúskodnak.

Szent István alaposabb megismerésénél nélkülözhetetlen művek: Györffy György: István király és műve. Budapest, 1983. Dümmerth Dezső: Az Árpádok nyomában, Budapest. 1980. Bogyay Tamás: Stephanus rex. Wien-München, 1976.

  

dátum:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése