Oldalak

2023. 07. 07.

Élményeim a Szenvedő Lelkekkel 15.

Nyilvánosságra hozni vagy titokban tartani?
– Miért éppen magához járnak a Szenvedő Lelkek? – kérdezik tőlem sokan. Hát, biztos nem azért, mert olyan jó ember vagyok, vannak nálam sokkal jobb emberek is, akiket nem látogatnak a lelkek.
Természetfeletti jelenségek – ez nem lehet a mércéje a szentségnek. A tökéletesség mércéje mindenkor a szeretet volt és marad, az igazi, önzetlen isten- és felebaráti szeretet. Az, hogy Krisztus követőiként másokért szenvedünk. A kereszt és a szenvedés vállalása nélkül nem boldogulunk ebben a világban.

Egy Szenvedő Lélek egyszer azt mondta: akkor a leghatékonyabb a szenvedés, ha türelemmel viseljük, és önfeláldozóan a Szűzanya kezébe tesszük, hogy arra használja, amire jónak látja. Ő tudja egyedül, hol van rá a legnagyobb szükség.

Persze könnyebb egy szenvedőnek azt mondani, hogy viselje türelemmel a szenvedését, mint saját magunknak bátran elviselni valamit. Én tudom, mi a szenvedés, és éppen azért olyan nagy az értéke, mert olyan nehéz elviselni.

Nem tudnám megmondani, miért éppen hozzám járnak a Szenvedő Lelkek. Biztos, hogy mehetnek másokhoz is. Sokkal egyszerűbb lenne ezt az egészet titokban tartan, mint a nyilvánosság elé állni vele, hiszen olyan kevesen értik meg és olyan sokan megvetik ezért az embert. Isten útjai azonban kifürkészhetetlenek. Ennek tudomásul vételéhez sok alázatra van szükségünk – abban pedig ma nagy a hiány.

Kolostorba akartam vonulni

Már gyerekkoromban éreztem, hogy Isten valami különleges áldozatot kíván tőlem. De milyen áldozatot? – ezt akartam megtudni már iskolás gyerekként is. Messzire kellett járnom a tejért, és mindig útba esett két csűr is. Úgy gondoltam, ezen a hosszú úton Isten igazán elárulhatná nekem, hogy mit kíván tőlem. Meg kéne beszélnünk ennek a módját. Így imádkoztam: Istenem, Te mindent meg tudsz tenni. Mikor elmegyek az egyik vagy a másik csűr mellett, rendezd úgy, hogy találjak bent egy cédulát, amire rá van írva, hogy mit kell tennem!” Aztán mindig be is mentem ezekbe a pajtákba, persze hiába. Lassanként elvesztettem a türelmemet, és kifakadtam: „Látod, Istenem, nem én vagyok a hibás, ha nem találom az utat, amit nekem rendeltél!”

Amikor abbahagytam az iskolát, úgy gondoltam, most aztán irány a kolostor: talán ezt akarja az Úristen. 17 éves koromban beléptem a tiroli Hallban lévő Jézus Szíve kolostorba. Egy év múlva azonban el kellett jönnöm onnan, mert gyakran beteg voltam. Azon nyomban egy másik kolostorral akartam próbálkozni. Ezúttal a dominikánusoknál jelentkeztem Thalbachban, Bregenz közelében, a Bódeni-tó mellett. „Nem kertelek – mondta a főnöknő már nyolc nap elteltével – maga túlságosan gyenge a mi követelményeinkhez”.

Nem maradhattam

Ezután egy ferences rendi kolostort ismertem meg Gaissauban, ahonnan misszióba küldték az embereket. Végre valami igazán nekem való – gondoltam – ez az én feladatom: hogy másokat vezessek Istenhez. Hogy tanítónő legyek, ahhoz nem vagyok elég tehetséges, tehát belépek egy rendbe, ahonnan később majd misszióba mehetek.

Így szóltam Istenhez: „De most már tedd, hogy ott is maradhassak! Különben nem megyek többé semmilyen kolostorba”. 1938-ban léptem be, és minden nagyon a kedvemre való volt. A főnöknő ugyan elég gyakran említette, hogy „Maga a leggyengébb köztünk!” – de én reméltem, hogy amint vége a mezei munkáknak, a többit már bírni fogom.

Ám alig fejeztük be az aratást, a főnökasszony közölte velem: „Maga túl gyenge, nem maradhat nálunk”. Most aztán minden odavan – gondoltam –, mégsem találtam meg a nekem rendelt utat, Isten nem mutatta meg nekem. Ez sokáig nagyon megviselt lelkileg. Egyedül az vigasztalt, hogy nem én vagyok a hibás, én megtettem mindent, ami tőlem telt.

Már gyerekkoromtól nagyon vonzódtam a szenvedő lelkekhez, csakúgy, mint anyám, aki gyakran mondogatta: „Ha valami nagy kérésetek van, forduljatok a szenvedő lelkekhez, ők a leghálásabb segítők”.

-         folytatjuk –


Előző részek:

Élményeim a Szenvedő Lelkekkel 1.

Élményeim a Szenvedő Lelkekkel 2.

Élményeim a szenvedő lelkekkel 3.

Élményeim a szenvedő lelkekkel 4.

Élményeim a Szenvedő Lelkekkel 5.

Élményeim a Szenvedő Lelkekkel 6.

Élményeim a Szenvedő Lelkekkel 7-8

 Élményeim a Szenvedő Lelkekkel 10.

Élményeim a Szenvedő Lelkekkel 11.

Élményeim a Szenvedő Lelkekkel 13.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése