Élményeim a Szenvedő Lelkekkel 5.

Ezek a lelkek az év első felében érkeztek: egy bizonyos Berta Franciaországból, aki 1740-ben, majd egy bécsi asszony, aki 1810-ben halt meg; egy prostituált Itáliából, két kisasszony Innsbruckból, akik egy légitámadásban vesztették életüket, majd egy olasz pap. Közben jöttek mások is, akiket könnyebb vezekléssel, illetve imával meg lehetett váltani.

Maria Simma mindezt az áldozatot magára vállalta, ha néha nehezére is esett. A szenvedések néha olyan kemények voltak, hogy természetes körülmények között nem bírta volna őket elviselni.

1954 augusztusában a szenvedő lelkek megsegítésének új formája kezdődött: egy koblachi illetőségű, Paul Gisinger nevű férfi jelentkezett azzal a kéréssel, hogy a hét gyermeke (néven nevezte őket) adományozzon 100 Schillinget a Világmisszióra, és két szentmisére: ez elhozza számára a megváltást. Októberben még körülbelül 42-szer ismétlődtek meg az olyan jellegű kérések, amelyek a Világmisszióra, illetve misék tartására szánt kisebb-nagyobb összegek adományozására, rózsafüzér imádkozására vonatkoztak. Ezek a lelkek mind személyesen és saját indíttatásból jelentkeztek, anélkül, hogy Maria Simma kérdezősködött volna utánuk.

Októberben és novemberben, a Szeplőtelen Fogantatás ünnepéig minden éjszaka jelentkeztek szenvedő lelkek: voltak, akikért imádkoznia, másokért vezekelnie kellett. Amikor a megbízatások sokasodni kezdtek, másokat is segítségül hívhatott. Ha a segítséget kérő lélek pap volt, őérte papnak kellett imádkoznia.

 

- folytatjuk -

 

Élményeim a Szenvedő Lelkekkel 1.

Élményeim a Szenvedő Lelkekkel 2.

Élményeim a szenvedő lelkekkel 3.

Élményeim a szenvedő lelkekkel 4.