Élményeim a Szenvedő Lelkekkel 9.

Az ördög mesterkedései - Ahogy az ördög korábban zavart okozott a halálos közlekedési balesetet szenvedett kolostori gondnok esetében, később is gyakran meglátogatta Maria Simmát, hogy megijessze, illetve eltérítse a vezeklés szolgálatától. Néha a fény angyala képében jött, máskor a nenzingi Reisch nevű plébános alakjában, aki valamikor Maria gyóntatóatyja volt; aztán Sattler kanonoknak, a Szent József Intézet házi lelkészének arcát öltötte magára. Attól sem rettent vissza, hogy a hall-i Jézus Szíve Nővérek főnökasszonyának képében jelenjen meg. Majd a kanonok képében majdnem szentté akarta avatni – és ezáltal büszkévé tenni Máriát, a pap és a főnöknő képében pedig arra akarta rábeszélni, hogy vonja vissza Szűz Máriának tett fogadalmát. Ebből Maria rájött, hogy ez a Sátán álruhában, és elűzte őt magától a következő szavakkal: „Ha te vagy az ördög, akkor Jézus nevében megparancsolom, hogy távozz tőlem!” Ezzel szentelt vizet hintett szét, és a jelenés eltűnt.

1954 nagyhetében különösen elfajultak a dolgok – bár a Szűzanya előre jelezte, hogy ez a hét nagy áldozatot és próbatételt kíván, és ezeket Mariának egyedül kell majd elhordoznia. Maria a következőket jegyezte fel ezekről az eseményekről: „1954. április 10-17-ig az ördög majdnem teljesen a hatalmába kerített. Az volt az érzésem, hogy inkább a pokolban, mint a földön vagyok. Az ördög ezt azzal indokolta, hogy már többször méltatlanul gyóntam és áldoztam. Egyszer állítólag súlyos bűnt is elkövettem, és közömbösen túlléptem rajta. Így szóltam: »Nem tudok ilyesmiről.« Mire az ördög így válaszolt: »Már annyira eltompult a lelkiismereted, hogy inkább engem szolgálsz. A szenvedő lelkek jelenségei csak káprázatok, amelyeket mi idézünk elő. Közülük egyik sincs megváltva, ezt már sokszor elmondtuk neked, ostobaságodban azonban nem figyeltél erre. Most aztán keservesen megtapasztalhatod, hogy valóban így van«. Mivel szerinte a balgaságomból kifolyólag kerültem a pokolba, olyan kegyes lesz hozzám, hogy nem a leggyötrelmesebb helyet választja ki számomra. Egyszóval: azt hittem, már a pokolban vagyok.

Mindeközben az ördög olyan rettenetes lármát csapott, mintha összeomlana és lángba borulna a ház. Hol tűznyelvek csaptak fel a szobámban, hol olyan hangot hallottam, mintha lövés dördült volna az ágyam előtt. – Egy szenvedő Lélek így vigasztalt: »Ne csodálkozz, hogy el kell szenvedned a Gonosz kínzásait. A tisztítótűzben szenvedő lelkeket is gyötörheti a Kísértő, méghozzá keserves kínokkal: nem azért, hogy megölje, hanem hogy megtisztítsa őket, nem haragot, hanem irgalmasságot gerjesztve bennük; a tisztuló lelkek ugyanis nem a harag, hanem az irgalmasság edényei, akik az örök dicsőség részesei lesznek. Figyelmeztetlek, a Sátán nagyon dühös rád. Megpróbál összezavarni, ahol csak tud. Ha úgy kínozhatna, ahogy szeretné, apró darabokra szaggatna szét. Nem kaphatnál vagy olvashatnál semmiféle üzenetet, amelynek tartalma segíthet a tisztítótűzben szenvedő lelkeken. Csak annyit tehet veled, amennyit Isten megenged neki, te ugyanis a Szűzanya különös védelme alatt állsz, ettől pedig fél, mint a tüzes kardtól. De minden alkalmat megragad, hogy bosszút álljon rajtad. El akarja érni, hogy megszegd a Szűzanyának tett fogadalmadat, és így megszakadjon a kapcsolatod a szenvedő lelkekkel. Óva intelek: ezt a szándékát már sikerre vitte más lelkek esetében, akik közül néhányat a pokol fenekére taszított. Éppen ezek a kárhozott lelkek látnák a legszívesebben, ha veled is sikerülne ezt megtennie. De ne félj, ne rettegj, légy alázatos! Minél szerényebb vagy, annál gyengébb lesz feletted a Gonosz hatalma. Mi is segítünk majd, de legfőképpen az Irgalom Anyja fog neked segíteni.«

1954. december 2-án este 9 órától másnap hajnali fél 5-ig izzó, égető fájdalmak gyötörtek. Lelkeket azonban nem láttam. Elhatalmasodott rajtam az elhagyatottság érzése. Néha pokoli zajt hallottam, és akkor hatalmába kerített a félelem. Ekkor egy ördögi hang rivallt rám: »Mindjárt érted jövünk, te ostoba jószág!«. Szörnyű volt, kétségbeejtő, de a legrosszabb az volt, hogy úgy éreztem, Isten elhagyott. Nem tudtam imádkozni, az ördög zsákmányának éreztem magamat. Reggel fél 5 tájban aztán hirtelen megszűnt a fájdalom és a pokoltól való rettegés.

  - folytatjuk - 

Előző részek:

Élményeim a Szenvedő Lelkekkel 1.

Élményeim a Szenvedő Lelkekkel 2.

Élményeim a szenvedő lelkekkel 3.

Élményeim a szenvedő lelkekkel 4.

Élményeim a Szenvedő Lelkekkel 5.

Élményeim a Szenvedő Lelkekkel 6.

Élményeim a Szenvedő Lelkekkel 7-8